Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187. országos ülés november 23-än, pénteken. 1888. 201 tásánál vagy a katonakötelezettségről szóló törvények végrehajtásánál bírnak, jobban érvényesülhetnek és midőn e törvényjavaslat az által, hogy csupán italmérési adót és a fogyasztott italok után bizonyos — nem mondhatnám, hogy magas — illetéket szab, akkor azon helyzetbe hozza a korcsmárosokat, hogy számításom szerint sokkal olcsóbban adhassák az italokat, könnyebben és olcsóbban szerezhetvén be maguk is és jótékonyan fog hatni a nép egészségére, szabad versenyt és olcsóbb árakat hozván be. Én tehát, nemcsak hogy megszavazom a törvényjavaslatokat, sőt csudálkozom, hogy vannak és pedig tekintélyes számban, e házban oly képviselőtársaim, kik a regale megváltását és ez által 14 — 15 milliónyi lakosságnak a legsúlyosabb monopólium alól való felszabadítását még elodázni kívánják. (Helyeslés a jobboldalon.) Hevessy Benedek: Ritkán szoktam igénybe venni a t. ház becses türelmét; ma sem szívesen szólalok fel, mert a tapasztalat megtanított engem, de megtaníthatott mindnyájunkat arra, hogy az ezen padokról elhangzott szavak hasonlítanak a pusztában kiáltott szóhoz. Itt sem találunk visszhangra, vagy ha igen, azok többnyire kellemet lenül érintenek, (Ugy van! a szélső baloldalon.) A t. ház túloldaláról sem hallunk komolyan elfogadható ellenérveket a felhozott érvekre, mert önök inkább hasonlítanak azon jó katonákhoz, a kik a vezér szavára még életük veszélyeztetésével is a legnagyobb veszedelembe rohannak. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) Itt a t. házban is, ha elhangzik a „szavazzunk" jelszó, önök is gyülekeznek azon csaták megvívására, (ügy van! a szélső baloldalon) melyekből rendesen győzelmesen kerülnek ki, de a mely győzelmeket a nemzet sohasem köszöni meg. mert azok mind újabb sérelmet és újabb terhet rónak az ország nyakára. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőtársaim, ez igy nem jól van, a mi feladatunk nem az, hogy minden tárgyat a pártfegyelem szempontjából ítéljünk meg; a mi feladatunknak sokkal magasztosabbnak kell lenni. Tudom én azt is, hogy minden pártnál kell bizonyos mértékig fegyelemnek lenni, de azt is állítom, hogy ezen fegyelemnek is kell hogy határa legyen s ezen határ ne terjedjen tovább, csak addig, mig elvi kérdések forognak szóban; de midőn közérdekű kérdéseket kell megbírálnunk, akkor az a párt, vagy az a képviselő, ki ezeket is csak pártfegyelem szempontjából bírálja meg, az hazájának romlását akarja, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) legyen az akár ezen párt, akár bármely, akármelyik másik párt. (Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nekünk magyaroknak mindig az volt legnagyobb bíínünk, hogy pártokra szakadunk. Pedig ha őseink fel birták volna fogni e latin KÉPYH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. mondat igazságát: „ Concordia parvae res creseunt, discordia maximae dilabuntur" — de nem térek vissza őseinkre — ha mi ezt felfogtuk volna 1867-ben, már teljesedésbe ment volna Széchenyi Istvánnak az a nagy mondása, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz". De ma, különösen a dolgok ilyen menete mellett, ha felébredne a nemzet nagy halottja, visszavonná e nagy mondását és azt mondaná; „Magyarország volt, de nem lesz !" és visszakívánkoznék koporsójába a költő eme szavaival: „Teremt-e Isten több magyart, mig a világ, mig napja tart, ha mink is elfogyánk !" (Tetszés a szélső balon.) Félre tehát, t. ház, a pártoskodással és félre különösen közérdekű kérdéseknél a pártfegyelminél. De bocsánatot kérek e kitérésért, melyet lelkiismeretem és legjobb meggyőződésem elhallgatni nem engedett. (Helyeslés szélső balfelöl.) És most áttérek a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra, a melyet részletesen ez alkalommal bírálni nem fogok, de midőn ezt mellőzöm, annál inkább ron-datálni kívánom azt, hogy e törvényjavaslat igy a mint az szerkesztve van, sem a czélnak, sem azon szellemnek, amelynek azon átvonulni kellene, meg nem felel. (Helyeslés szélső balfelöl.) Czéljának nem felel meg azért, mert mig egyrészről a városoknak és községeknek fejlődését talán örök időkre meggátolja, ugyanakkor nem nyajt igazságos kárpótlást a regale-tulajdonosoknak. Szántszándékkal mondtam azt, hogy talán örök időkre gátolja a városok és községek fejlődését, mert én bizom, remélem és hiszem, hogy jönni fog és jönni kell egy jobb kornak, a mely e törvényjavaslatot egy tollvonással meggemmisíti. A törvényjavaslat a szellemnek nem felel meg, mert nem indult ki az 1848-iki törvénynek azon szelleméből, mely az urbériséget eltörölte, de nem volt ideje, hogy eltörölje az uri jognak e maradványát, melyről itt jelenleg szó van és nagyon sajnálom, hogy nem volt elég ideje rá. (Halljuk! Halljuk!) Én azt látom, t. ház, hogy itt nincs megszüntetve az uri jog és kérdem önöktől és a pénzügy minister úrtól, vájjon gondolja-e azt, hogy e jogot megszünteti e törvényjavaslat? Bizony, t. ház, a ki e kérdésre igennel merne felelni, annak igen nagy fantasiával kellene bírni. (Ugy van! szélső balfelöl.) E törvényjavaslat nem szünteti meg a jogot, hanem egy más úrra: az államra ruházza át azzal a czéllal, hogy monopóliummá tegye. (Élénk helyeslés a balfelöl.) Alkotmányos kormányformával biró országban a monopólium be nem illeszthető. Minden monopólium az önkényuralomnak alapkövét képezi s mert én országunkat nem akarom valaha önkényuralommal ellátott kormányzat alatt látni, én e törvényjavaslatot nem fogadom el és csatlakozom Unger Alajos t. kép26