Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-137
187. országos Illés norember 28-án, pénteken. 1888. [95 szükségesebb, czélszerűbb törvény alkotmányos ságunk jelen formái között még alig alkottatott. Örömmel fogadom el a törvényjavaslatokat, az országos közérdek szempontjából megnyugvással teszem azt ugy a kártalanításra jogosí tottak, valamint a fogyasztóközönség, a nép érdekében, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nagy István.jegyző: Steinacker Ödön! Steinacker Ödön: T. ház! Nem volt ^zánílékom e vitában felszólalni, de annak folyamában egy beszédet hallottam, mely erkölcsi kötelességemmé teszi, hogy arra reflectáljak. Az okokat, melyeknél fogva az előttem fekvő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, elmondta Meltzl Oszkár képviselőtársam. Csatlakozom igen számos indokhoz is, melyeket a szélsőbal tisztelt szónokai hoztak fel, a mely indokok részben benfoglaltatnak azon feltételes elvetésben is, melyet gróf Apponyí igen t. képviselő ur beszédében indokolt. Köszönettel fogadom ugyan azt, hogy a t. kormányelnök ur a vita folyamában némely engedményeket tett, de azokat elégségeseknek nem tarthatom azon elvi álláspont megváltoztatására, melyből a javaslatot én megítélem. Mielőtt áttérnék felszólalásom Főindokára, legyen szabad csak egy kérdést, illetőleg kérést intézni a t. ministerelnök úrhoz. Minden tényleges vagy vélt érdek, melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslatok érintenek, megtalálta a maga szószólóját és ez korántsem gáncs, hisz természetes és egyenesen képviselői kötelesség, hogy minden érdekkörnek külön érdekei itt szóba hozassanak, feltéve, hogy az általános szempontokkal nem ellenkeznek és az ország általános érdekeire figyelemmel vannak. A regale-bérlőkről mai napig csak két képviselő ur emlékezett volt meg és pedig Polónyi Géza és Neumann Ármin képviselő ur. Az utóbbi utalt arra, hogy már a szeszadóreform törvényjavaslat alkalmával számos kérvény feküdt a ház előtt, melyekben számos regalebérlő azt kérte, liogy vagy halasztassék el a regaletörvény meghozataláig a szeszadó-törvényjavaslat, vagy pedig adassék nekik alkalom, hogy a gyökeresen változott viszonyok folytán szerződéseiket idejekorán felbonthassák. Igaza van Neumann Ármin t. képviselő urnak, a mikor azt mondja, hogy ha van érdek, a mely e törvényjavaslatok által súlyos sérelmet szenved, akkor az bizonyára első sorban a regálébérlőké. (Ralijuk! Halljuk!). Komlóssy Ferencz képviselő ur nem elégedett meg azzal, hogy Neumann Ármin képviselő urezen érdekek védelmére kelt s igy meg fogja nekem bocsátani, hogy ha én is ép ugy, mint nagy örömemre az előttem szólt Néppel Ferencz t. képviselő ur, csatlakozom e tekintetben Neumann Ármin t. képviselő ur kivánságaihoz, mert hiszen vannak keresztény regalebérlők is. Különben az államnak, a kormánynak és a törvényhozásnak egyaránt kötelessége méltáuyosnak és igazságosnak lenni az ország minden honpolgárával szemben, legyen az keresztény vagy zsidó. (Ugy van! balfelöl.) A szeszadó-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a t ministerelnök ur egy nyilatkozatot tett, a, melyet hajlandó vagyok Ígéretnek tekinteni. A t. ministerelnök ur ugyanis azt monda, hogy ő gondoskodni és intézkedni fog, hogy a regalebérlők az új törvényes intézkedések által ne károsíttassanak. Miután azonban akadt egy t. képviselőtársunk, tudniillik Mobay Sándor, a ki épen az ellenkező álláspontot foglalta el és a ki egyáltalában nem tartja indokoltnak, hogy a regalé-bérlok bárminemű kártalanításban is részesittessenek, én bátor vagyok a t. ministerelnök urat ezen akkor tett nyilatkozatára emlékeztetni s hozzá azon kérdést intézni, vájjon tett-e már ez irányban valamit? Ha nem tett, miután az új törvényjavaslatok a regale-béiiőknek bizonytalan állapotát hosszabra nyújtják, szándékozik-e e tekintetben vagy a törvény keretében, vagy pedig, ha ez annak szerkezetével össze nem férne, annakkereténkivül és mily módon intézkedni, hogy azon méltányossági indokok, melyeket előttem szólt Néppel Ferencz t. képviselő ur kifejtett, érvényre jussanak, hogy ez által számos existentia megnyugvást találjon ? Neumann Ármin t, képviselő ur azt mondta, hogy akormánybölcseségére és igazságszeretetére bízza e kérdést. Tőlem, t. ház, pártállásomnál fogva, ily nagy bizalmat kívánni talán nem lehet. Daczára azonban ennek, én is apellálok a t. kormány bölcseségére és igazságszeretetére, hogy e tekintetben intézkedni szíveskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek ezek után, t. ház, felszólalásom főindokára. (Halljuk! Halljuk!) Reflectálnom kell, t. ház, egy beszédre, melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok és a mely mutatja, hogy az általános vita keretében — bármitől legyen is szó — mi mindenre lehet kiterjeszkedni. Búsbach képviselő ur ugyanis, miután egynehány más előbbi fejtegetése ellenmondásra talált s ez elnémította többi nyilatkozatait, oly húrt pengetett, a mely a sziv diadalát mutatja a politikai megfontolás és a törvényhozói elfogulatlanság fölött Ne vádoljon tehát az igen t. kormányelnök ur vagy bárki más bennünket azzal, hogy minden alkalommal bevonjuk a vitába a nemzetiségi kérdést és hogy minduntalan ily sérelmekkel állunk elő, mert a kormány padjairól jött e tekintetben a hang, a melyre következik a visszhang. A visszhang rövid lesz, t. ház és én reménylem, hogy ezt ép ugy meg fogják hallgatni, mint meghallgatták Búsbach képviselő ur nyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk!) 25*