Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

13*. országos Ülés nore«b«r SS-éa, erttörtÖltSn. 1888. 185 E kérvényben a következőt említi fel az elöljáróság: n Jóllehet a szárazság folytán annyira sújtva lett a lakosság, hogy az elhullott igavonó helyett emberek húzták az ekét, de azért földadó elengedésében nem részesültek s az inségi kölcsön egyrésze fennáll, mert egyeseknél behajthatatlan.* Ok is azt kivánják, hogy legalább a regálék utján jussanak jövedelmi forráshoz, de a kormány e szomorú tények daczára sem akar kérésüknek eleget tenni. (Egy hang: László kora.) A mi a városokat illeti, mivel tegnap és ma Budapest főváros három képviselője, báró Kaaslvor, Busbach Péter és Visi Imre urak a városok, de különösen a fővárosnak érdekeiről behatóbban értekeztek, én csak egy momentumot fogok kiemelni, melyre máig senki sem refleetált. (Halljuk! Halljuk!) Ez az, hogy a szab. kir. városok és igy Budapest fővárosa is a regale-jogok fejében kötelezve vannak kegy űri jogukat gyakorolni, melyek mai nap mindinkább igénybe veszik, mert megterhelik Budapest fővárosát, mint a szab. kir. városokat általában. Tekintsünk csak a közel múltra. Mennyit áldozott Budapest fővárosa egyrészt a hitoktatás, tehát a közerkölcsiség emelésére. Másrészt a hitvallásos élet fejlesztésére is, legújabban templomokat restaurált; ezen restauratiók ezrekbe kerültek és fognak kerülni; igen szépen kérem tehát a t. pénzügy mini ster urat, nyugtasson meg, hogy ha a regale nem lesz a főváros birtokában, hogyan és miből fogja az e rengeteg kiadásokat a jövőben fedezni ? A mi a főváros egyéb viszonyait illeti, mig Busbach képviselő ur igen rózsás színben tünteti fel az állapotokat, addig Kaas Ivor képviselő ur a legszomorúbb szinben festi a szegénységet, mely Budapesten úton-útfélen észlelhető. En nem akarok a vitába harmadikul belebocsátkozni, de constatálom — és pedig azért, hogy némileg kiegyenlítsem a controversiákat — hogy vannak Budapesten szegények és gazdagok is, de a gazdagok nagyrésze zsidó, a szegények nagyrésze keresztény. (Derültség.) És ha Kaas t. képviselőtársam azon lamentál, hogy Budapesten nagy a szegénység, jegyezze meg magának, hogy Budapest azért a legszegényebb a többi európai fővárosok közt, mert Budapesten legtöbb a zsidó, ez pedig maga után húzza a szegénységet. T. ház! Én közerkölcsiségi tekintetből sem lehetek barátja e javaslatnak. E tekinteteket tegnapelőtt figyelmére méltatta Neumann Ármin képviselő ur. Sajnálom, hogy nem Krausz Lajos ur vállalkozott erre, (Élénk derültség) kinek a legutóbbi választás alkalmával bő alkalma nyilt tapasztalni, hogy az erkölcsiséget mennyire emelik a korcsmák. Én nem lehetek bizalommal e javaslathoz közerkölcsiségi szempontból sem, mert tudnia kell minden keresztény és magyarnak, hogy épen a zsidó korcsmárosok szorították ki lakóhelyükből KÉPYH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. embereinket és kényszerítették kivándorlásra. Tessék megtekinteni a felső megyéket, Trencsént, Nyitrát stb., vájjon nem azon vidékekre, hol kizárólag zsidó korcsmárosok monopolisálják a korcsmákat, esik-e a legtöbb kivándorlás. És mily garantiákat nyújt ezen törvény arra, hogy jövőre nem zsidók fogják monopolisálni a korcsmákat? Én ugy tudom, hogy az állam nem ismer emberi tekinteteket, midőn pénzről van szó (Derültség) és meg vagyok győződve, hogy nem fog különbséget tenni az italmérési engedélynél keresztény és zsidó közt, sőt a tapasztalatokból okulva és miután látom, hogy például a trafik kizárólag zsidók kezeiben van, félek, hogy jövőben a^zsidó korcsmárosok szaporodni fognak. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat óhajt nyújtani biztosítékot és én e biztosítékhoz ragaszkodom s csak arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy azt effectuálja, de szószerint. Tudniillik a második fejezet 6. §-a 7. pontja szerint az engedély megtagadandó,esetleg elvonandó attól, tí ki ellen oly tények merülnek fel, melyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, uzsora vagy erkölcstelenség előmozdítására és terjesztésére használja fel. Ha ezt szigorúan veszi a kormány, engem ezzel teljesen megnyugtat, mert akkor egyetlen zsidó korcsma sem lesz. (Élénk tetszés.) T. ház! Bocsássanak meg, hogy ma ilyen alapra helyezkedem, azon alapra, melyre például Visi t, képviselő ur soha sem fog helyezkedhetni; ő tudja miért? Én a keresztény és magyar vendéglősök és korcsmárosok érdekében emelek szót és azt hiszem, ehhez épen annyi jogom van, mint például Polónyi képviselő urnak, ki a bérlők, vagy Wahrmann képviselő urnak, ki a bizottságban á szatócsok védelmére kelt. Mert én attól tartok, hogy e törvény a külföldi zsidók szemében ugy fog feltűnni, mint egy meghívó : (Derültség) jöjjetek, most már lesz Magyarországon korcsma annyi, a mennyi kell, adunk engedélyt csak jöjjetek és ha, majd Magyarországon egy nap arra ébredünk, hogy van 60,000 zsidó korcsmárosa, akkor bizonyára nem mondhatjuk Széchenyivel, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, hanem annak épen ellenkezőjét. Azért beszélek igy, t. ház, mert engem tisztán a keresztényi és jól felfogott nemzeti érdek szólaltat fel és semminemű melléktekintet, semminemű érdek és ha talán azon csodálkoznak, hogy előhozakodom ezen odiosus antisemita kérdéssel, kérem a képviselő urakat, gondolkozzanak kissé a multakon s győzzenek meg engem arról s fejtsék meg nekem, miért üldözték a zsidót anuyi évszázadon keresztül, éjszakon, keleten, délen, nyugaton, mert mindig államot képezett az államban, mert külön nemzetet, külön nemzetiséget képviselt mindenütt. És ha már t. ház, mi mai nap annyit 24