Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-136
173 186. országos ülés noremlker 22 én, csütörtökön. 1888. — szintén a statistikából — hogy a kivitel alig megy fel 7—8 százezerre, de tegyük 1 millióra, — bőségesen akarok számítani — marad mé^ mindig 27* millió hectoliter, ami adózás alákerül, de még ebből is leüthetek valamit, van még mindig 5.800,000. Ez az első tévedés a számításban. Még ügyesebben járt el a t. kormány a szeszadó kiszámításánál és ezt már megcselekedte nem most, hanem a budget beterjesztése alkalmával az indokolásban. Neumann Ármin t. képviselőtársam tegnapelőtti igen érdekes beszédében azt mondotta, hogy ő ugyan hiszi, hogy több lesz a jövedelem, de miután a kormány annyit állít, ő kénytelen azt elfogadni, mert nem képzelhet oly okot, mely a kormányt arra birta volna, hogy kevesebbet vegyen fel, mint a mennyit tényleg remél. Hát kérem, én megmondom neki az okot; ezt nagyon könnyű kitalálni. A kormány akkor, midőn a budgetet benyújtotta, már tudta, hogy rövid idő múlva mint vevő fog itt fellépni, mint vevő a regaletulajdonosokkal szemben; igen természetes tehát, hogy hivatva lévén megbecsülni előre is azt az objectumot, a melyet ő maga megakar venni, érdekében állott, hogy olcsóra számítsa ki, vagyis hogy a várható jövedelmet kevésre tegye. (Helyeslés a szélső haloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És igy számította ki akkor, azt mondja, a contingentált mennyiség 67 2 és fél ezer hectoliter, ebből azután különböző czímeken levon 341,000-et, azért, hogy maradjon 331,000 és fél. Éhhez hozzá teszi az üstfőzdék termelését 86,000-et, ebből is levon egyszere 46,000-et, ugy hogy összesen kisüt 571,528 hectolitert. Ezen alkalomból itt még azt a 71,000-et is elényeszteti, mert jobb minél kisebb összeget tüntetni fel. Engedelmet kérek, én nem mondom azt, hogy nem tette helyesen, hogy a budgetben nem vette fel az egész összeget; a t. pénzügyminister ur okul elődei eljárásán és vágyakozik rá, hogy a zárszámadások múlják felül az előirányzatot; de már akkor, midőn a törvényhozás elé lép oly fontos törvényjavaslattal, mint ezzel, a teljes igazságot kell megmondani mindenben. Mitől tart a t. kormány? Talán attól, hogy azért, mert látni fogják, hogy itt az államnak rendelkezésére fog állani néhány milliója, ez okul fog szolgálni komoly politikusnak arra, hogy indítványozza, hogy ajándékozza oda a kormány ez összeget valakinek? Hiszen miért fáradunk mi itt éveken át? Azért fáradozunk, hogy ezt a szegény államot végre-valahára rendbehozzuk, a miben törekvéstiuk egy és ugyanaz. De azonkívül képzelhette a t. kormán}, hogy azt a számítást a maga egészében komolyan elhinni nem fogja neki senki, mert ott van tőszomszédságunkban, Ausztriában a másik minister, a ki szintén nem úszik valami n»gy boldogságban; ő felvette a jövedelem alap jául az összes contingentált összeget és ha igazán a jelen törvényjavaslat szempontjából akarjuk kiszámítani a dolgot, nem fogadhatunk el más alapot, mint a 872,000 hectoliter contingentált mennyiséget, mert hiszen az úgy is mint a minimumon alóli lett contíngentálva; ha pedig azt vesszük alapul, akkor kiderül, hogy a jövedelem, nem mint tetszett kiszámítani, 7 millió, hanem 12.800,000 frt. Ez már együtt ad — a söradóhoz nem is nyúlok, e tekintetben elfogadom azt a számítást, melyet a t. kormány elénk terjesztett — 19.300,000 frtot. Ehhez hozzáadva az illetékjövedelmet, a mi az engedélyért jár, 20 millión felüli lesz az évi jövedelem ebből az adóból, ha e javaslatok törvényerőre emelkednek. Ebből tehát világosan meríthető a remény, hogy a megváltási összegen messze túl r fog még maradni az állam részére jövedelem. És ezzel, t. képviselőház, ha nekem legkisebb reményem lenne arra, hogy határozati javaslatunk, melynek főczélja az, hogy az államosítás zárassék ki, el fog fogadtatni — a többiről lehetne beszélni — most be is zárnám beszédemet. (Halljuk!) De az eddigi nyilatkozatokból is látom, miként alakulnak a számarányok s igy határozati javaslatunk sorsa iránt nincs kétségem. Kötelességem ennélfogva néhány megjegyzést tenni a törvényjavaslat némely más részére is. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azon megváltási mértéket, mely az egyesekre nézve meg lett állapítva, föltétlenül elfogadom; valamint feltétlenül hozzájárulok azon 10%-hoz is, mely rossz czímen ugyan,kezelési költség czímén, van kikötve; hozzájárulok azért, mert mély meggyőződésem szerint, midőn az egyesek ily természetű jogainak megváltásáról van szó, ezen összeggel teljesen beérhetik. Nincs megjegyzésein általában a városokra és a községekre nézve sem, azon esetre, ha — mint reméllem — a t. kormány ki fogja terjeszteni azt az engedményt, melyet a törvényhatósági joggal felruházott városoknak adott, a rendezett tanácsú városokra és nagyközségekre is, természetesen a népesség arányában. Nem szólok azon kérdésről, melyet több oldalról vitattak, hogy intézkedés történjék az iránt, hogy azt, a mi a törvényben akár az egyesekre, akár a községekre megállapíttatik, azt igazán becsületesen és minién hátsó gondolat nélkül és főképen minden zaklatás és minden megrövidítés nélkül megkapják és hogy az utolsó fórum ne legyen maga a pénzügyminister. Azt hiszem, ez már annyira világos, hogy magának a t. minister urnak jogérzete felzúdulna az ellen, ha a törvényjavaslatban e tekintetben módosítás nem történnék, Erre tehát több szót pazarolni kár lenne.
