Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

13». or>zíigos ülés noveii egyenlő eljárás alá kell vala venni, vagy különbséget tenni az egyesek és községek közt, de ekkor meg a községek közt nem a szerint, hogy milyen közjogi neve van valamely községnek, hogy az törvényhatósági vagy szabad királyi, Vagy rendezett tanácsú, vagy nagy-vagy kisközség-e, hanem a mint a községek között az ital mérési illeték törvényjavaslata különbséget tesz a szerint, hogy mily népessége van az illető községnek, mert a eultúra alapja a népesség számarányában, nem pedig az elnevezésben eulminál. Ezen kihagyott községek érdekében említek én fel valamit, mire a törvényjavaslat intézkedései ki nem terjeszkednek (Halljuk! Bálijuk!) s ez az, hogy minden ily községben, hol tudniillik a földesúri regálejog gyakorlásával az úrbéres község által gyakorolt italmérés, vagyis korcsmáltatási jog állott szemben, itt községi pótadó szedése volt kivethető, az most elmarad, vájjon az ily községnek joga van-e a kért alap kiszámítására a jövedelem kimutatásánál pótadóját is számítani. Még egy van, mit felemlíteni kivánok, a gyártott bor. Megnyugtató ugyan az, hogy a gyártott borok tekintetében is gondoskodott a törvényjavaslat, de a bortermelő közönség érdekében ez mind kevés s ezek érdeke azt kivánná, hogy azok gyártása és elárúsítása végleg eltiltassék. Midőn tehát én a törvényjavaslatot általánosságban megszavazom, azon megnyugtató okból teszem, hogy e törvényjavaslat az államháztartás rendezésének lesz főemeltyűje, melyhez még azt is hozzáteszem, hogy idővel a direet-adókat van hivatva leszállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Báró Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek a t. háztól, ha Budapest kérvényének megfelelőleg, jelen felszólalásomban kizárólag a fővárosnak ezen törvényjavaslattal kapcsolatos állapotáról és viszonyairól fogok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért teszem ezt, mintha ismeretlenek lennének előttem ezen törvényjavaslatoknak egyéb országos, általános és elvi nagyfontosságú káros következményei, de ezeket előttem szólott mélyen t. pártvezérem, gróf Apponyi Albert (Éljenzés a baloldalon) és közjogiakban ugyan nem, de egyebekben elvbarátom, Holló Lajos ur is már oly szépen kifejtették, hogy ezen általános szempontokhoz hozzá adni valóm nincsen. De felbátorít arra, hogy Budapest főváros ügyeivel a t. képviselőház előtt behatóbban foglalkozzam, azon körülmény is, hogy többen ez alkalomból nagy érdeklődést mutattak e város ügyei iránt és különösen az igen t. ministerelnök ur mindkét beszédében kijelentette érdeklődését Budapest iránt és kimondotta, hogy minden tekintetben előmozdítója a főváros ügyeinek. Mintegy felhívott tehát engem a t. ministerelnök ur nyilatkozata arra, hogy ezen kérdéssel KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. VI. KÖTET. ifcer 21-én, szerdán. 1888. ^45 behatóbban foglalkozzam. És ki kell jelentenem, hogy én már előtte is ismertem magyar államférfiakat, kik Budapestnek, azaz itt egy nagy magyar fővárosnak megalkotását eminens nemzeti feladatnak ismerték el. Mindnyájan tudjuk, hogy József nádor Budapestet az árviz után újra epitteté; hogy Széchenyi közintézeteket és a lánczhidat emelte, hogy Kossuth Lajos (Élénk éljenzés a szélső baloldalon) Pozsonyból ide hozta az országgyűlést s hogy törvénybe iktattatta, miszerint a „ministeriumok székhelye Budapest legyen", hogy Deák Ferencz létesítette a három város területének egyesítését; hogy Andrássy Gyula gróf kezdeményezésére az ország nagy áldozatokat hozott a főváros szépítésére, rakpartok, hidak építésére. Mindezen példák után, melyekhez Józseffőherczeg és a király példáját is csatolhatom, ki kell mondanom, hogy legkevésbé sem csodálkozom azon, ha a főváros polgárainak és hatóságának ezen nagy és tartós igyekezetét, melylyel ezen várost emelni akarják, a magyar kormány, hogy ezen kormány is melegen támogatja. S nem tagadom, hogy teszi. Mert ezen kormány a közlekedés központosításával, a ministeri paloták építésével, tanintézeteknek itthelyt való emelésével, lényegesen hozzájárult Budapest emeléséhez. De ha tekintem a kormány eljárását ezen törvényjavaslatnál s Budapest fővárosával, mint hatósággal szemben : sajnosán kell tapasztalnom, hogy ezen kormány érzületében antipolgári és fővárosellenes, (Ugy van! ügy van! balfelől) a mit nekünk különben más helyen gyakran kellett tapasztalnunk azon nyers és parancsoló modorban, melylyel ezen kormány a maga rendeleteinek végrehajtására a főváros hatóságát utasította. A jelen törvényjavaslat alkalmával is azt láttuk, hogy midőn oly fontos tényező, mint a minő a főváros, állt a kormány előtt s ő azt tekintélyes megadóztatás! objectumnak tartotta, nem hivta meg a fővárosnak egyetlen emberét sem az enquéte-be, a hol az ő saját embereivel tanácskozott, később sem hajtott a főváros viszonyainak tekintetbevételére s azokat a bizottságban is lényegesen mellőzte. Mindezek alapján nem igen hiszek abban, hogy ez a kormány a főváros iránt olyan tekintettel legyen, hogy megadja neki azt a kivételes állást, melyet a főváros ezen törvényjavaslattal szemben kér s a mely nézetem szerint a fővárost — engedelmet kérek — megilleti; (TJgy van! balfelől) nem ellentétben az országgal, mert ezt el nem ismerhetem, a mint el nem ismerhetem azt, hogy az ország ellentétben lehetne fővárosával, mert e főváros az országnak sajátja és fel nem tehető, hogy ez az ország, ez a nemzet ellenszenvvel viseltethetnék a sajátja iránt. (Tetszés bal1 felől) Nem állhat tehát az, a mit a ministerelnök 19