Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-135
135 országos ülés november 21-én, Mordan. 1888. 139 mellőzésével napirendre fog tűzetni. A napirendre tűzés iránt bátor leszek a t. háznak a kinyomatás után javaslatot tenni. Több előterjesztés nem lévén, következik az indítvány-és interpellátiós könyv fölolvasása. Josipovich Géza jegyző: Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy sem az indítvány-, sem az interpellátiós könyvben ujabb bejegyzés nem foglaltatik. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a gazdasági bizottság 219. számú jelentése a képviselőház november havi költségvetéséről. Josipovich Géza jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a költségvetés tehát 83,933 írtban megszavaztatik és folyóvá tételével a ház elnöksége megbizatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a pénztári kimutatást az október havi kiadásokról). Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend szerint az állami italmérési jövedékről és az annak folytán adandó kártalanításról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Nagy István jegyző: Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár: T. képviselőház! Mindjárt rövid beszédem elején kijelentem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot el nem fogadhatom és miután a regálé megváltás és az italmérési jog rendezése tekintetében nézeteim oly lényegesen és elvileg különbözők és eltérők a t. kormány és a 2l-es bizottság által beterjesztett javaslattól, hogy ezen ellentétek kiegyenlítését nem várhatom egyszerű módosítások utján a speciális vitában elérhetőnek: már az általános vitában e törvényjavaslat ellen fogok szavazni. Őszintén mondhatom, t. ház, (Halljuk!) hogy nagyon sajnálom, hogy épen a jelen törvényjavaslattal szemben más állást nem foglalhatok el. Sajnálom pedig egyfelől azért, mert azon sajátságos állásnál fogva, melyet én és elvtársaim elfoglalunk, ez az én szavazásom könnyen félremagyarázható volna. Sőt el vagyok készülve azon szemrehányásra is, hogy a szászok egy ily fontos és az egész országot érdeklő ügyben ismét csakis „szűkkeblű" és „particularis" érdekeik által vezéreltetnek. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen szemrehányás alaptalanságáról mindenki meg fog győződni már beszédem folyamán, mert én épen azon oknál fogva, hogy minden félremagyarázás kikerültessék, feltettem magamban, hogy az ide vágó szász viszonyokról egyáltalában szólani nem fogok; ámbár biztosíthatok mindenkit, hogy a tervbe vett rendezés és regálé megváltás hazánkban alig fog valahol fájdalmasabban éreztetni, mint épen a Királyföldön, hol nemesi előjogok, nemesi birtok soha sem létezvén, az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek vagy regáléjogok ősi királyi privilégiumok alapján a politikailag jogosult nép összeségét illették és hol városaink és községeinkben az ital mérési jog a legnevezetesebb és — hozzá tehetem — folyton növekvő jövedelmi forrást képezte. De mondom, minderről nem akarok szólani, hanem általánosabb és az egész ország érdekeit szem előtt tartó álláspontra helyezkedve, akarom rövid bírálatom tárgyává tenni e törvényjavaslatot, vagyis jobban mondva, két törvényjavaslatot, mert legalább az általános vitában a regálemegváltásról szóló törvényjavaslatot nem lehet külön választani az italmérés rendezését tárgyazó törvényjavaslattól. De van, t. képviselőház, még egy más ok is, melynél fogva sajnálom, hogy a jelen törvényjavaslathoz nem járulhatok és ez az ok —• mely talán paradoxnak fog feltűnni, mert látszólagos ellentétet tartalmaz — abból áll, hogy én a regálé megváltásról szóló törvényjavaslatot, vagyis helyesebben mondva magát a regálé-megváltást különösen az ügy jelen stádiumában valóban szükségesnek, sőt elkerülhctlennek tartom. Hogy miért tartom a regálé-megváltást szükségesnek, azt talán nem szükség bővebben indokolnom; mert e felett nézetkülönbség itt nem uralkodik, tehát csak meddő szószaporítás lenne, ha bővebben akarnám indokolni azt, miért tartom én s miért tartja az ország a. régi nemesi előjogok e teljesen elavult maradványának mielébbi eltörlését szükségesnek. Hanem egyről mégis akarok egynéhány szót szólni, értem a földbirtokos-osztályt, de különösen a közép nemesség, a gentry helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) Nincs gondolkozó hazafi, a ki ezen osztály támogatását társadalmi, gazdászati és politikai 1 jelentőségénél fogva nem tartaná szükségesnek. Azt hiszem, nem teszem ki magamat a particularismus vádjának, ha az erdélyi viszonyokról szólva, megjegyzem, hogy nálunk minden gondolkodó ember az erdélyi középbirtokos-osztálynak, fájdalom, tagadhatatlan hanyatlását az utóbbi évtizedekben nemcsak sajnálattal, de aggálylyal is szemléli. Én tehát részemről a legkészségesebben fogok mindig hozzájárulni olyan törekvésekhez, melyeknek czélja ez osztály emelése és támogatása, hacsak más, szintén jogosult érdekek igazságtalan megkárosítása nélkül történhetik. Már pedig az eddig élvezett, sokhelyt anarchicus állapotban lévő ingatag, sőt gyakran csökkenő értékű nemesi italmérési! jog eltörlését nemcsak az általam már említett általános érdekek, hanem a földbirtokos-osztály érdeke is szükségképen megköveteli, természetesen azon feltétel mellett, melyet én mint elengedhetetlen postulatumot fentartok, hogy a földbirtokos-osztály teljesen és igazságosan kárpótoltassék a tőle elvett jogért , mert csak igy lehetséges, hogy a részint 18*
