Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-134
134. országos tilés november 20-án, kedden. 1SS8. jgj egy oly nagy czél elérésére, minő államháztartásunk rendezése, azt hiszem, hogy e mellett azon adópolitikai szempont kell hogy vezéreljen bennünket, miszerint egyrészt bizonyos elemek az adókötelezettség által túlságosan meg ne terheltessenek és adóképességükben úgyszólván meg ne támadtassanak, mi által csak az államnak adótőkéje csorbittatnék, másrészt hogy épen azon existentiák, melyek anyagi helyzetöknél inkább vannak hivatva arra, hogy a közterhek viselésében részt vegyenek, a kellő és méltányos határon túl ne kimehessenek. (Helyeslés balfelöl) E szempontból birálva, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, minő adópolitikát találunk azokban lerakva? (Halljuk!) Az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatnak alapelve látszólag az italmérési adónak a behozatala. De kérdem, t. ház, a mikor nemcsak arról van szó, hogy a korcsmákban kimért, hanem a bizonyos mértékeken alul forgalomba hozott italmennyiségek és igy a magán-fogyasztás körébe eső adótárgyak is adókötelezettségek alá vonassanak, lehet-e akkor jogos és az adópolitika szempontjából helyesen arról beszélni, hogy itt csak egy italmérési adónak behozatala van eontemplálva? Lehet-e erről beszélni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a beterjesztett javaslatnak még azon intézkedését is, a melyben, például a 23. §-ban, még a külföldre való kivitelre égetett szeszes folyadékok is, forgalomba hozataluk alkalmából az italmérési adó a kereskedelmi forgalom hátrányára még ezeket is terheli. S ez nem csekély fontosságú, t ház, ha tekintjük az ország némely borvidékeinek helyzetét. Én magam ismerek olyan bortermelő viékeket, hol épen az 50 literen aluli bor-kivitel igen nagy arányokat öltött és onnét különösen Austria és Németország egyes részeibe 10—50 literig nagyon sok bor- és más italmennyiségeket visznek ki. Ha már ezeket a bortermelő vidékeket az előttünk levő törvényjavaslatok értelmében még a kivitelnél is megterheljük az italmérési adóval, akkor, t, kép viselőház, kérdem, lehet-e joggal arról is beszélni, a mit a t. ministerelnök ur múltkori felszólalásában hangoztatott, hogy e javaslatoknak beterjesztése már a kereskedelmi forgalom szempontjából is szükégessé vált ? (ügy van! balfelöl.) En is azon nézetben vagyok tehát, t. ház, melyben Holló Lajos t. képviselőtársam, hogy az italok, mint adótárgyak igenis helyesen vonatnak adókötelezettség alá. De már aztán, hogy az adóforrás, a honnét ez az italmérési adó szedetik, helyesen van-e a javaslatban megválasztva, ez más kérdés. (Ugy van! balfelől.) A magam részéről igenis helyeslem az italmérési adó behozatalát és a korcsmai üzletet, magam is oly lucrativ üzletnek tekintem, mely a legsúlyosabb adóval terhelhető a nélkül, hogy ebből a köz gazdasági viszonyokra egyáltalán valami nagykar háramolhntnék. Hiszen megtaláljuk az italmérési adót más országokban is, például Francziaországban, a hol az úgynevezett korcsmai kimérés szintén italmérési adóval van, még pedig súlyosan terhelve, a mennyiben az a 15 literen aluli fogyasztást sújtja, csakhogy 25 liteien felüli fogyasztás is adó, habár mérsékeltebb adó alá van vonva; azaz nemcsak a kimérés alá kerülő italmennyiségek, hanem egyáltalában a magánfogyasztás alá kerülő nagyobb italmennyiségek is italmérési adóval vannak terhelve Hiszen, t. képviselőház, a beterjesztett törvényjavaslat is különbséget tesz a megadóztatás nemei közt. Arról már szólottam, hogy nemcsak a kimérés alá eső italmennyiségek, hanemnyiltközségekben a 1U0 literen aluli, magánfogyasztásra szánt italok is italmérési adókötelezettség alá vonatnak. De van, t. ház, e törvényjavaslatnak egy intézkedése, melyet a t. előadó ur úgy mutatott be nekünk, mint az italmérési adónak csupán másféle beszedés módjára vonatkozót, pedig az nem a beszedésre, hanem magára az adónemre vonatkozik. Ez tudniillik a javaslatnak azon intézkedése, melynél fogva zárt városokban nemcsak a kimérés alá került italmennyiség és nemcsak a száz literen alul forgalomba hozott és elfogyasztott italmennyiség, hanem minden, a vámvonalon át bevitt italmennyiség italmérési adó-kötelezettség alá kerül. Van azonfelül e javaslatnak egy másik intézkedése is, melynek alapján a pénzügyminister ur felhatalmazást kér arra, hogy Magyarországösszes 10,000 lelken felüli lakosságot számláló városátzártvárosokkáalakíthassaát, vagyis hogy az összes, fogyasztás alákerülő italmennyiséget necsak fennálló két zárt városban vonhassa adó alá, hanem az igy contemplált megadóztatás! módot esetleg Magyarország összes városaiban is alkalmazhassa. T. képviselőház! Nemcsak hogy kétféle adónem van tehát már a nyilt községekben javaslatba hozva,amennyiben a kimérés alá és a magánfogyasztás alá eső italmennyiségek is megadóztatnak, hanem egy harmadik módja is javasoltatik a megadóztatásnak. Ugyanis különbség tétetik a nyilt és zárt városokban való fogyasztás között. Én azt hiszem, nekünk a megadóztatás ily kétféle módon való alkalmazásának elvét a leghatározottabban visszakell utasítanunk. A zárt városoknak — mondjuk városoknak — mert én legalább azon Íriszemben vagyok, hogy a t. pénzügyminister ur lehetőleg több várost akar átalakítani zárt városokká — tehát a városoknak csak azért volt alkalmasint hajlandó megadni a t. minister ur azt a bizonyos kedvezményes részeltetést, mert maga is átlátta, mily igazságtalanságot követel a városokkal szemben az által, hogy ott még terhesebben adóztatja meg a fogyasztást, mint a nyilt községekben. En adópolitikai szempontból azon nézetben vagyok, 17*