Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-133
183. Országos ülés november It-én, hétfőn, 1888. IQh kény befolyással bir a parlament megalkotására, j (Igás! TJgy van ! a jobboldalon) ott van a nagy baj, hol a kormány gyakran változván, ily befolyással nem bír. Mivel van szem, mely tisztábban lát j messzire mint közelre, megemlíthetem például a j kis Görögországot és a nagy Franeziaorszagot, j Amott az izmosabb fejlődést gátolta, emitt a világhatalmi befolyás nagy megcsappanását idézte elő az, hogy a kormányok gyakran változtak s igy a parlament megalkotásában elegendő részök nem lehetett. Polónyi Géza: (Zaj!) Volt itt elég része ! Vadnay Károly: Lám, én nem neveztem meg a képviselő urat, mert tudtam, hogy közbeszólásával rögtön jelentkezni fog. (Derültség jobbról.) Én azt hiszem, hogy ha a logikát tisztelni akarja a képviselő ur, el kell ismernie, hogy ha ez ott baj, még nagyobb baj lehetne nálunk, ha előfordulna, (Igás! TJgy van! a jobboldalon.) Ezt t. képviselőtársunk már esak a logika iránti tiszteletből sem vitathatja el. Én tehát nem találom sérelmesnek a képviselő ur állítását, mert ha annyi baj közepett is haladnak, fejlődnek közügyeink, abban nagy része van a kormányzat állandóságának s ez állandóságnak igen természetes következménye az, hogy a bizodalom gyökeret ver a közvéleményben, mely szerint alakul a többség. Ócsárolnám tulajdon nemzetemet, ha azokat másban keresném. (Helyeslés a jobboldalon ) T. képviselőtársunk hazafiságát és jogérzetét én kétségbevonhatatlannak tartom s e meggyőződésre alapítom azt a hitemet, hogy tán maga sem tartaná magára nézve kívánatosnak, ha múlt szombati érveivel meggyőzött, vagyis nézetváltozásra birt volna bennünket. Mert ha mi, többség, melléje állnánk, abból az következnék, hogy neki kellene megcsinálnia a regalemegváltás munkáját jobban és elég gyorsan. S ez kissé nehezebben menne, mint egy izmos, de elhangzó beszédben összeférhetetleneket kívánni. Mert kívánt ilyet is. Daczára, hogy védelmébe vette a regale-bérlőket, kik szenvedendő nagy veszteségeikért ép e miatt panaszkodnak mert bérleti szerződésük megszüntetését a bizottság egy évvel későbbre javasolja halasztani, mégis képviselőtársunk az egész jogmegváltási müveletet kívánja elhalasztatni, noha ezzel azok a sújtott bérlők bizonyára még több kárt szenvednének. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A két kívánat közt ép oly erős a logikai összeütközés, mint amaz összeférhetetlen két állítás közt, hogy a regale-javaslatokkal senki sincs megelégedve, de azok egyszersmind kortesczélul szolgálnak. (Derültség a jobboldalon.) A ki elhiszi, hogy valaki közelégüle tlenség okozását választja a népszerűség eszközéül s attól tart, hogy ezen az úton a népszerűséget el is éri, elhiheti azt is, hogy az a valaki fából vaskarikát | KÉPVH. SAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTKT, tud csinálni. Ilyen harmonicus íogicával bizonybizony bajos dolog minket meggyőzni. A többség, t. képviselő ur, sem szavakkal nem játszhatik, sem összeférhetetleneket nem kívánhat, se nem föllengezhet, hanem tartozik helyesen számítani ki mindent, mert abból, a mit megszavaz, a gyakorlati élet törvénye lesz. Mondani, kívánni lehet mindent, egész a képtenleségig, de alkotni mit sem lehet a kivihetőség határain kívül. Fellegvárak építéséhez nem kell semmi mathezis, de mindjárt rászorulunk abból valamire, mihelyt lenn a földön akarunk bár milyen kis, de lakható házacskát építeni. Nagyon emelheti az a szónoki bátorságot, a kívánságokat, de sőt az előadási tehetséget is, ha valaki tudja, hogy abból a mit mond, nem lesz való tény. Például a színész ép azért tud nagy bravourral halni meg a színpadon, mert bizonyos abban, hogy nemsokára teljes erőben kel föl s nyugodtan mehet vacsorálni. (Zajos derültség jobbfelöl.) De érezné csak, hogy a tapsolt színjátékból komoly valóság lesz, egyezerre vége szakadna a bravoumak. (Igaz! TJgy van! tetszés a jobboldalon.) Nem vonom ért kétségbe, t, uram, egyetlen egy társamnak teljes jó hiszemét sem, csak azt állítom, hogy még valaki nem érzi a felelősség súlyát, hamarabb véli kivihetőnek a fényes látszata kivihetetleinéget is; de mondaná csak neki a többség: jól van, meggyőztél, próbáld meg tehát az alkotást, hogyan lehet például ezdttal minden kivánatot teljesen kielégíteni az állam nagy vesztesége nélkül: egyszeriben másként látna, mert a valóság színeit és nehézségeit látná. A mit a t„ képviselő ura városok nagy fontosságáról mondott, voltakép azzal sem győzhetett meg bennünket, mert a mióta csak gondolkozunk, arról mi mind mélyen meg vagyunk győződve. Ezen az oldalon sokan ülünk Polónyi Géza: Fájdalom! (Derültség bah felől.) Vadnay Károly: Én részemről nagyon örülök neki s legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy minden választás után többen és többen fogunk itt ülni; sokan ülünk itt, mondom, olyanok, kiket nem csupán a választókerületnek természetes kapcsai, hanem születésünk, a kor szelleméhez mért gondolkozásunk, a városi elemeknek jövő hivatásába vetett hitünk sarkal arra, hogy buzgó előmozdítói legyünk a városok fejlődési érdekeinek. Pártunk vezére, ki ez idő szerint pénzügyminister, teljes joggal hivatkozhat arra, hogy ő is mindig ez érdekek javára munkált. Tudva van ép azok előtt, kik a regale-ügy részleteivel tüzetesen foglalkoztak, hogy a mi pénzügyi kormányunk nem egy városnak ép azért engedte át igen jutányos föltételek mellett a kincstári regale-jogot, mert gyorsabb és nagyobb fejlődésüket fontos állami érdeknek tekintő. (Zaj a szélső baloldalon.) u
