Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-133

1Q<U 138. országos ülés november 19 én, hétfőn. 1888. hogy vájjon léteznek-e és az ország mely vidékén és mily számban azok az úgynevezett gyenge községek, a melyek nem volnának alkalmasak ezen italmérés kihasználására, kezelésére és értékesítésére. Ily adatok nélkül tájékozatlanok vagyunk e kérdésben és azt hiszem, ez igen fontos ok lett volna arra, liogy a kormány legalább is kimutassa, hogy vájjon oly nagy számban vannak-e ezek a községek, a mely miatt ezen kérdés ily megoldása nem volna lehetséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha meg is engedem azt, hogy létezhetnek ilyen gyönge községek, akkor kérdem, vájjon nem lehetne-e módot találni arra, hogy az ily gyöngébb szervezetű és mostoha viszonyok közt levő községek e ezélra csoportosíttassanak ugy, mint ez a fogyasztási adónál történik, (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Én megvallom, tájékozatlan vagyok abban, hogy vájjon elháríthatatlan akadályok vannak e arra nézve, hogy a községekre ruháztassák ezen italmérés kihasználása és kezelése; de azt gondolom, hogy nem is a községek gyöngesége volt az indok, a mely miatt ily alakban terjesztette be at. kormány ezt a jövedéki javaslatot; nem is az volt az igazi indok, hogy felsegítse a mostoha anyagi viszonyok közt levő közép-nemességet; nem, hanem az indok első sorban az volt, hogy az állam ezzel a kedvező alkalommal határozott szabad kezet biztosítson magának ezen új adónemek kivetése, fokozása és állandósítására nézve. Ez volt az igazi indok, a miért at. kormány semmiféle más megoldásba bele nem bocsátkozott, hanem az állami italmérésről terjesztett javaslatot a törvényhozás elé. Én tehát azt gondolom, hogy teljes megnyugvással át volna ruházható a kihasználás a községekre, nekünk ehhez a megoldási módhoz ragaszkodnunk kell továbbra is és követelnünk kell, hogy a, kormány oly javaslatot terjeszszen a törvényhozás elé, melyhez ezen az alapon mi is hozzájárulhatunk. De ha keresem, vájjon a magán regale-jogo sultak jogos igényei miképen vannak biztosítva a kártalanítási tötvényjavaslat által, akkor ugy tapasztalom, hogy semmi tekintetben sem. Mert az az önkényesen felállított átlag, azok a minden indokolás nélküli levonások, a kártalanítási tőkének értékpapírokban való kifizetése, mi ismét vesztességgel jár, a kifizetési, valamint a kiutalási módozatok és azok húzavonási jellege, mind oda vezetnek, hogy az egyes jogosultak igényei sem lesznek teljesen biztosítva. De aethikai tekintetben is olyan szakasza tartalmaz eza törvényjavaslat, a melyhez részemről, legalább semmi szút alatt nem járulhatok. Ki van mondva ugyanis a szakaszban, hogy a kártalanítási tőke a valódi érték szerint leend megállapítva, akár vallotta be adó alá a jövedelmet, akár nem. Itt nagy szerepet játszik a j bevallás és vannak olyanok, kik jövedelmöknek I nagy részét eltitkolták és különbség van téve azok közt, a kik magok vagy mások által titkolták el. Ekkor pedig ismét a gyengébb osztály fog károsodni, (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A gazdagok ispánok, tisztek által eszközöltetvén a bevallást, csak a legritkább esethen érintetnek azon büntetés által, melyet egyenlően kellene | mindenkire kivetni. De ha. tovább vizsgálom az egyes jogosultakra J nézve a törvényjavaslatban foglalt határozatokat, j azt tapasztalom, hogy a gyengébb fél a hatalmasabb j állam ellenében jogát megvédeni alig lesz képes. Mert még az állam gondoskodik arról, | hogy a túlságos követelések ellen fedezve legyen; { gondoskodik pedig akként, hogy az adófel ügyel ő! nek fentartja az 5. §-ban a jogot, hogy egyszerű vétójogával az igénylőket más községek hasonló viszonyaira utalhassa, még írásbeli bizonyítékokat sem vévén figyelembe, addig a magánosok írásbeli bizonyítékai fölött a közigazgatási és pénzügyi orgánumok szokott felületessége fog pálezát törni. És ha azután befejezéséhez közeledik az a tárgyalás, akkor kimondatván a törvényjavaslatban az, hogy tisztán közigazgatási orgánumok által fognak ezek a bonyolult kérdések minden fórumon eldöntetni, ezek mind oly intézkedések, a melyek valódi jogállamban el nem fogadhatók. Valóban, ezen intézkedésekhez hozzájárulni soha sem fogok. És hogy még inkább kimutassam ezen intézkedés abnormitását, egy kérdést vagyok bátor intézni, nem a t. ministerelnök úrhoz, hanem a t. előadó úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Vau ugyanis Magyarországon egy nagy férfiú, ki életének legnagyobb részéi, az államügyeknek szenteli és tiszta kezéről mindenki meg van győződve; ennek a nagy férfiúnak vannak igen jogos regale-váltság igényei. Most legyen szives nekem megmondani a t. előadó ur, hogy ezen nagy férfiúnak jogos igényei mely utón fognak érvényesítést nyerni? Ezt a nagy férfiút hívják Tisza Kálmánnak. Oly hiánya van tehát a törvényjavaslatnak, melyet okvetlenül pótolni kell, a mit pedig nem lehet másképen eszközölni, mint ugy, hogy vagy a rendes bíróságnak fogja magát Tisz;i Kálmán földbirtokos alávetni, vagy számára ugyanezen törvény egy külön bíróságot vagy hatóságot lesz kénytelen megteremteni. Megjegyzem, hogy az utolsó fórumon nem: csak a kétessé tett kérdésekre nézve határoz a pénzügymmister, tehát ha legjogosabb igényeit fogja is bejelenteni az adófelügyelőnek, vagy ha legjobb esetben az adófelügyelővel egyezséget fog kötni, miután a törvényben az van mondva, hogy az egyezségek is csak akkor nyernek érvényt, ha a pénzügyminister ur jóváhagyta, a mit pedig saját magánügyében nem teliét, kérdem a t. előadó urat, mondja meg nekem, hogy mikép fogja