Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

98 182. országos ülés november 17-én, szombaton. 188*. fogadtatnak el a rendezett tanácsú városok és ennek következményéül egyéb községek zárszámadásai, mint feltétlen bizonyítékok épugy, mint ahogy a törvényhatósági joggal biró városoké elfogadtatott. Már bocsánatot kérek, t. ház, midőn a rendezett tanácsú városoknak és községeknek is meg van engedve, hogy igazolhassák a nagyobb jövedelmet, akkor azt hiszem, érdekeik képviseletének elég van téve ; (Élénk helyeslés jóbbfélől) de hogy a kormány feltétlen bizonyítékul ily fontos, milliomokra menő dologban elfogadjon egyebet, mint a mi saját maga közegei útján helyesbítve, rectificálva, jóváhagyva van, azt csakugyan nem lehet kivánni. (Élénk helyeslés jóbbfélől. Mozgás a baloldalon.) Nem fekszik ebben sem gyanúsítás, sem lenézés azon községek, vagy a megyei közegek iránt. De méltóztassék megengedni, községi számadástól oly detaillirozott, hogy ugy fejezzem ki magamat: contó szerinti kimutatásokat senki nem kivan, nem is lehet kivánni. Ott az egyedüli és fődolog, hogy minden bevétel becsületesen beszámítva, minden kiadás kellőleg indokolva legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Oly részletezést a számadásokban, minők vannak a külön számvevő osztályokkal biró törvényhatósági joggal felruházott városoknak, ilyen számadásokat tőlük kivánni sem lehet, de nem is lehetséges, hogy ő náluk ilyen számadá sok készíttessenek. (Igaz! Ugy van! a jobb oldalon.) Igazolják tehát számadásaikkal, de azokat már eo ipso okvetetlen, föltétlen bizonyítékokul elfogadni a dolog természetében rejlő, általam elmondott oknál fogva, meggyőződésem szerint, nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő ur megpendített egy eszmét (Halljuk!), a melyről annál könnyebben nyilatkozhatok, mert már tegnap meglehetős széles körben nyilatkoztam róla. (Halljuk! Halljuk!) S ez az, hogy azt mondja, lehet vitatkozni az arány nagysága felett, de ha az italkimérési jövedék jövedelme meghaladja az italmérési kártalanításra fordított összegek után fizetett kamatot és törlesztési járulékot, akkor nemcsak a törvényhatósági joggal biró városokat, hanem a rendezett tanácsú városokat is részesítem kell a nagyobb jövedelemben. Nagyon, félek attól, t. képviselőház, hogy talán a percentre nézve nem fogunk megegyezni. De hogy tekintettel fontosságukra, a tőlük várt hivatásra, méltányos arányosítás szerint részesí tendők e jövedelemben nemcsak a törvényhatósági joggal biró városok, melyek itt részesítve vannak, de részesíthetők a rendezett tanácsú városok is, sőt nemcsak azok, hanem azon nagy községek is, melyek tulajdonjog alapján birtak regálét: erre nézve én principialiter már a tegnapi napon nyilvánítottam készségemet. (Élénk helyeslés.) Elvileg tehát ebben közöttünk különbség nincsen. Igen kérem azonban, (Halljuk!) hogy azután itt is egyfelől az arány helyesen állapíttassák meg és vétessék figyelembe; másfelől, hogy az a százalék, mely az állam lehető jövedelem-szaporulatától elvonatik, nagyon magasra ne számitta ssék. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) És én részemről nagyon óhajtom azt és óhajtom talán inkább a városok és a főváros érdekében, mint a pénzügyi eredmény érdekében, hogy ezen követelések túl az elégen ne emeltessenek. (Helyeslés a jobbóldalon.) Én részemről merek bátran arra hivatkozni, hogy a városok fejlődésének általában, Magyarország fővárosa fejlődésének pedig különösen előmozdítója voltam minden minőségemben ; mióta a közügyekre befolyást gyakorlok, mert helyesnek, jogosnak, az egész ország érdekében állónak tartottam és tartom ma is, hogy az országvárosai, mindenekfelett a főváros fejlődjék, virágzó, nagy legyen. (Élénk helyeslés és tetszés.) Épen azért mindig támogattam azon áldozatokat, melyeket az egész ország a főváros érdekében hozott; és kész vagyok mindig, midőn ez helyesen és méltányosan tehető, támogatni ezentúl is. De épen azért — mondom — nem volna helyes a kívánságokat túlfeszíteni, meit utoljára is ezeknek teljesítése legnagyobb többségéhen nem városi és nem fővárosi emberektől függ, a kiket túlságos követelések által eíidegenítenénk ezen fontos ügytől, a főváros virágzása érdekében helyes nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De — mondom — elvi eltérés ebben köztünk nincs. En, t. ház, mindig egyenesen megmondtaui azt, hogy körülbelül ugyanazon két szempont vezet, a melyet gróf Apponyi jelzett: vezet azon szempont, hogy a mai viszonyok közé nem illő maradványa a hűbéri viszonyoknak eltöröltessék; vezet ezen szempont a jövőben —mert méltóztassék elhinni — a legközelebbi időben nem, de a jövőben az államkincstár jövedelmeinek az indirect adók szaporítását lehetővé tenni, azaz elenyésztetni azt a megbénító körülményt, hogy e jövedelmeknek minden fokozása a régi időkből leszármazott magánjogok érdekébe, vagy a magánjogokba ütközik. De e mellett a 3-ik és fő szempont kellett hogy legyen a közgazdászati, kereskedelmi szempont, a mely nem ellentétben ezzel, de ezzel együtt követeli ezen viszonyoknak valahára való megszüntetését. Es én, mostani álláspontomról nyilatkozva, még esak röviden itt is egész határozottsággal kénytelen vagyok kimondani, hogy oly módosítványt. mely a javaslatok eredményét változtatná oly irányban, hogy szaporítván a követeléseket, az adandó kártalanítás nagyságára nézve is ve-