Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

.*> ÍÖ5. irsiágtsfllés ápriltt 26-án, minb&taa. 1881, rendeletemben gróf Károlyi Sándor szóbelileg kifejezett kérelme folytán utasítottam Némethy királyi főmérnököt: „hogy a nevezett gróftól veendő fölhívásban kijelölendő időben és helyen a Szamos jobbpartjának armentesítéséről készített tervezetet és költségvetést bővebb tanulmányozás czéljából terjeszsze elő, illetőleg azokra vonatkozólag a szükséglendő részletes fölvilágosításokátadj a meg". Azonkívül pedig megtettem nem ezen egy, de több mindenféle intézkedést a tervek tanulmányozása érdekében. Ott voltak a tervek az alispánnál, az illetékes hatóságnál a törvényes idő alatt kitéve, mindenkinek módjában állott tehát szakembereket odahozni, a terveket megtekíntetni és megbiráltatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem fektetek különben további súlyt e pontra; de hangsúlyoznom kellett ezt, mert a való tényállás constatálása mellett súlyt fektetek igenis arra, hogy minél több szem lássa ezeket a terveket, a melyeknek végrehajtása annyi sok költséget igényel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az igen t. képviselő ur azt is mondotta tegnap, hogy nem szeretné bántani a társulatok autonómiáját; viszont meg ezen oldalról (a jobboldalra mutat) egy képviselő ur azt mondotta, hogy a központi tiszai bizottság hatáskörét gyarapítani kellene. Nem tudom, kinek a contójára ? alkalmasint a kormány contójára. En ugy vagyok meggyőződve s ezt ismétlem ós azt mondom: viribus unitis, a lehető legjobb egyetértéssel járjunk el, a társulatokkal egyetértőleg intézkedvén és cselekedvén; de azért mégis a Tisza-szabályozás jövője érdekében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy egy méltányos, de erélyes akarat nyilvánul hasson ott, a hol igazolatlan ellentállássaí találkozik az ember az érdekeltség részéről és azt méltóztassék megengedni, hogy minél több ur fog parancsolni a. Tisza szabályozásnál, annál nehezebb lesz annak megoldása és annál kisebb a lehetőség a gyengébb védelmére. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, nem mondom azt, hogy egyedül az én akaratomtól függjön, hogy valamely munka másnak terhére végrehajtassék —- ezt a törvény sem engedi meg; de, t. ház, hogy ha egyszer az érdekeltek meghallgatása után meg vagyok arról győződve, hogy valamely munkálat feltétlenül szükséges és mert a törvény maga kimondja, hogy a Tisza-szabályozási munkálatokat műszakilag egységes alapon a kormány hajtsa végre: részemről minden érdek kiegyenlítése és védelme érdekében az ily akarat hatékony foganatosítását biztosítandónak tartom ; (Élénk helyeslés a jobboldalon) biztosítandónak tartom ugy az administratió folyama, mint az árvédelem ideje alatt. Mert, t. képviselőház, igaz az, hogy ma van különös érdeklődés az országban a vizszabályozás ügye iránt; de mondhatom, hogy béke idején ezt az érdeklődést, ezt az összhangzatos működést megtalálni nem tudtam; pedig több mint öt éve dolgozom a közlekedési ministeriumban és nem egy eset forgott fenn, a mely ugyanazt a nagy érdeklődést megérdemelte volna. De sajnos, t. ház, nem találtam meg azt; tisztelet, becsület a kivételeknek, hanem ez tapasztalati positiv adat. Azért azt mondom, hogy ne önhatalmi, ne akaratos, ne egyoldalú intézkedésekkel akarjunk segíteni a bajon, hanem ismétlem, az érdekeltekkel együtt viribus unitis való intézkedés szükségét tartom fel. Ez a helyes autonómia, ebben megnyugszom, de azon kötelességnél fogva, mely a kormányt terheli és melyet a múltkor jeleztem, nagyon fontosnak tartom, hogy ezen kérdésekben a kormány akkor, midőn azt a közérdek szempontjából szükségesnek látja, intézkedhessek és ezt biztosítsa a kellő móddal, az administratió és kivált műszaki részének kellő rendezésével ugy, a mint azt múltkor mondám. (Helyeslés.) De, t. képviselőház, egy sajátságos állítással találkoztam. En ugyanis a múlt alkalommal nem azt mondtam és sohasem fogom mondani, hogy további vizszin- emelkedés nem lesz, én csak azt mondtam, t. képviselőház, hogy az idei vizszinemelkedés abnormis, azt mondtam, hogy a vizszinemelkedésből még nem következik az, hogy a lefolyás alá kerülő víztömegek is szaporodtak — mert ebben rejlik a punctum saliens; de azt nem mondtam, hogy a jövőben nem fordulhat elő további vizszinemelkedés, mert lehet, hogy elő fog fordulni és lehet, hogy nem fog előfordulni. Ezt előre megjósolni akarni botorság volna. (Ugy van! jdtibfelöl.) Itt vannak előttem az adatok, melyek összehasonlítást engedtek az idei legnagyobb vízmagasságok fölött, melyek igen tanulságosak. Ezekből kitűnik, hogy még az idei abnormis árviz alkalmával is voltak egyes helyek, a hol a vizszin alacsonyabb volt az eddig ott észlelt legnagyobb vizszinnél, tehát a jövőre nézve sem kívánom az ily vizszin-alakulásokat kizártaknak tartani; de hogy megnyugtassam az érdekeltséget, a tekintetben, hogy a töltéseknek in infinitum való emeléséről szó nem lehet, mert az is mondatott és hangsúlyoztatott szakértői oldalról — én azt mondottam, hogy megállok a mellett, a mi eddig követeltetett, hogy t. i. a töltések csak az 1881-iki árviz szine fölé maximum 17* méterrel emeltessenek és építtessenek ki. Chablon szerint nem lehet eljárni e tekintetben sem és legkevésbé a Tiszánál, mert lehet, hogy egyes helyeken már az idei vízszint kell alapul venni; mint pl. Dobnál és Dadánál, hol a töltéseket mindenesetre az idei árviz fölé kell emelni. Már most tekintve azt, hogy a töltések ma-