Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

81 106. orsíágos ülés május 26-án, szombaton. 1888. egyúttal a gazdasági bizottság jelentését az 1887. évi országgyűlés tartamára a képviselőházi irományok, a könyvkötői munkák teljesítése és az irodai szerek szállítása iránt tisztelettel beterjeszteni. Mellékelve van az erre vonatkozó jegyzőkönyv. Elnök! A bizottság által bemutatott jegyzőkönyv a ház irodájában helyeztetik el. A gazdasági bizottság jelentése az 1887. évi országgyűlés tartamára a képviselőházi irományok, a könyvkötői munkák teljesítése és az irodai szerek szállítása iránt ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szét fog osztatni és annak idején tárgyalás végett napirendre fog tűzetni. Több jelentés nem lévén, következik az indítvány- és interpellatiós könyv felolvasása. Beöthy Algernon jegyző: T. ház! Van szerencsém jelenteni, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő bejegyzés foglaltatik: (Halljuk! Halljuk!) „1888. május 26.Helfy Ignácz..A párisi kiállítás tárgyában. A ministerelnök és a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz. Elnök í A képviselő ur az ülés végén fogja megtenni interpellatióját. Következik a napirend, vagyis az Irányi Dániel képviselő által benyújtott 147. számú indítvány tárgyalásának folytatása, illetőleg a zárbeszédek megtartása. Irányi Dániel képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! Bármilyen csábító legyen is reám nézve az alkalom, illetőleg a mások által adott példa, hogy én is a dolog érdemével, illetőleg egyrészt az árvizek okainak kutatásávalfoglalkozzam, másrészt pedig azok elhárítása módjainak feltalálásába bocsátkozzam, mindamellett ellen kivánok állani ezen kísértésnek. Ellentállni daczára annak, hogy én is, mint mások, sokat foglalkoztam ezen kérdésekkel, mint olyan város képviselőjének, mely évtizedek óta ki van téve a vizáradásoknak, sok alkalmam levén ezen kérdéseket a hely színén tanulmányozni s az illető érdekeltekkel, szakközeggekkel s a kormány képviselőiveltanácskozni smiutánelolvastamPaleocapa munkájától kezdve mindent, amiugy a Duna, mint a Tisza szabályozására akár könyv, akár röpirat alakjában megjelent, illetőleg, a mit megszereznem sikertilt. De ellenállok különösen azért ezen kísértésnek, mert mindaddig, mig ezen kérdések ugy az érdekelt vidékek és társulatok képviselői, mint a szakértők által kellőkép megvizsgálva és földerítve nincsenek, sem magamat — és bocsánatot kérek az őszinte szóért — sem a t. képviselőházat nem tartom hivatottnak arra, hogy ezen ügyben döntő, vagy csak átmutató határozatot is hozzunk. Mindamellett sokan a t. képviselő urak közül más utat követtek s ugy az árvizek okait, mint azok elhárításának módjait bővebben fejtegették. Tette ezt különösen a t. minister ur, egy valóságos programmal állván elő, miután, a mint állította, a lehető legbehatóbban tanulmányozta a kérdést és igyekezett magának határozott meggyőződést szerezni. Hogy ezen kijelentés után mi haszna, mi eredménye lesz még a meghallgatásnak, melyet a tiszavölgyi társulat központi bizottságának igért, s másokat illetőleg is hangoztatott a t. minister ur, azt azok megítélésére bizom, kik ezen utólagos meghallgatásnál nézeteiknek és véleményeiknek érvényesítését még remélik. Megmaradok szorosan azon állásponton, melyet indítványom körvonaloz: szakbizottság elrendelésének kérésénél. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen indítvány ellen mindenfelől hangzottak kifogások. Kezdem azokon, melyeket a t. közlekedésügyi minister ur tett. 0 nevezetesen azon ellenvetést tette, — hogy hiven idézzem szavait, jegyzeteimet fogom használni, hogy — ő nem tartja a kormányra nézve előnyösnek, ha a képviselőház őt valamely utasítással látná el. Tehát a t. minister ur, ugy látszik, azt tartja fődolognak, hogy a képviselőház csak oly utasítást adjon a ministernek, illetőleg a kormánynak, a mi rá, a mi a kormányra nézve előnyös; holott a képviselőháznak, mely a nemzetet képviseli, nem főleg a kormánynak, hanem a nemzetnek előnyét kell tekintetbe vennie. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá azt mondja a t. minister ur: a kormány nem állana feladatának magaslatán, ha e komoly tárgyban külön utasítást fogadna el a háztól. Tehát ha nem komoly tárgyban adna a ház utasítást a ministernek, azt hajlandó lenne elfogadni, de komoly tárgyban azt már elfogadni nem hajlandó. Én ellenkezőleg azt gondolom, hogy a képviselőház csak akkor áll igazán a maga hivatásának magaslatán, ha a mellékes kérdéseket a kormányra, annak kezdeményezésére bizza; ellenben az igen fontos, életbevágó kérdésekben utasítást ad. Egyébiránt jöjjünk tisztába az utasítás kérdésével. Milyen utasítást kérek én adatni a ministernek ? Korántsem olyat, hogy a mostani rendszert tartsa fenn, vagy pedig a mostani rendszert változtassa meg ilyen vagy olyan irányban, hogy ilyen vagy olyan eszközöket alkalmazzon az árvizek megakadályozására: az utasítás, melyet a ministernek a képviselőház által adatni kérek, mindössze abból áll, hogy hallgassa ki azokat, a kik őt hasznosan felvilágosítani képesek; mi ha megtörtént, a ministernek, illetőleg kormánynak teljesen szabad keze lesz a nyert felvilágosítás