Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-104

^4 104. országos Illés május 35-én, pénteken. 1888, szabályozásának ezen elodázásába a minister ur, aki ezen tételnek a budgetbe való felvételét kérte, beleegyezik-e? azt ismét nem tudom s ezt ők ketten végezzék el. A töltésemelés és erősítés maximumát a közlekedési minister ur az 1881-iki vizszinnél másfél méterrel magasabbra tervezi. Hogy a töltések erősíttessenek, hogy azok megkapják azokat a méreteket, melyek kilátást és reményt nyújtanak arra, hogy a viz nyomásának ellent is fognak tudni állani, erre nézve mindnyájan egyetértünk; de már t. képviselőtársunk és gr. Károlyi Sándor t. képviselő ur is fölemlítette azt, hogy nagy dolog ez a másfél méternyi felemelés; ámbár nagyon kis szóban foglaltatik össze. Gróf Szapáry t. képviselő ur szerint ezen emelés félméterenkint körülbelől 800,000 frtba kerülne, másfél méternél tehát háromszor annyiba. Igaz, hogy a t. minister ur csak a maximális összeget mondta és nem is minden helyen kívánja azt az emelést megtenni, tehát valószínűleg kevesebbe is fog kerülni. Mind a mellett azonban, hogy a töltések erősítésével mindenki egyetért: látni való, hogy a nagy költségek emelésétől azok, kik a társulatoknál kiválóan vannak érdekelve, visszariadnak. Az egyetértés tehát még sem tökéletes. Felemlítette a t, képviselő ur a keresztgátat. En nem emlékszem arra, hogy a keresztgátakat a t. minister ur hozta volna szóba, de igenis felemlítette gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársunk, hogy az öblözeteket egymástól keresztgátak által kellene elválasztani, hogy a természetes magaslatok egymással összeköttessenek ugy, hogy ha a Tisza valahol szakad, egy öblözetnél többet el ne öntsön. A mostani összefüggő talajviszonyok mellett megtörténhetik, hogy az öblözeten túl eső rétek is elöntetnek. Mondom, t. képviselőház, hogy ez abban a szabályozási programmban, melyet a minister ur kifejtett,felemlítve nincs, tehát feltételezhető, hogy ő ezzel egyet nem ért; de nekem is van erre vonatkozólag megjegyzésem. Többször hangsúlyoztatott és az évek folyama alatt ki is derült, hogy egyes kisebb, önálló társulatok egyesítése a védekezés sikere tekintetébői szükségessé vált. Ha természeti viszonyokon alapuló ok ezen egyesítésre nincs, ugy ez ellen mindig vagy az egyik, vagy a másik társulat ellenszenvvel fog viseltetni; a jobb helyzetben levő, a jobban situált társulat nak kifogása lesz az ellen, ha az ő nyakába egy gyengébb, jobban megterhelt, vagy nehezebb természeti viszonyokkal küzdeni kénytelen társulatadatik. Ezen keresztgátak folytán megtörténnék az, hogy az öblözeteket egymástól igy elválasztva, nagyon megnehezittetnék a később egyesített társulatok esetleg még ezután is szükségessé válható egyesítése. A társulatok fentartását a minister ur szükségesnek tartja, de minő mértékben? Erre nézve már gróf Szapáry Gyula és gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársaimnak is eltérő nézete van. ők az autonómiát inkább kiterjeszteni, mint megszorítani óhajtják, nem igen látszik örömük telni benne, hogy a műszaki közegek államilag alkalmaztassanak ; mert mit ér az olyan autonómia — mondta gróf Szapáry Gyula Iképviselőtársam — ha a műszaki, védekezési, pénzügyi kérdésekbe való befolyás gyengittetik, vagy épen megszüntetik ? Már ez is oly fontos kérdés, hogy enquéte-ben való megbeszélése bizony nem lenne hiába való. A mérnököknek állami kinevezése szintén oly kérdés, melynek tisztázása, talán compromissum utján való megoldása szükséges. Nem akarom, t. ház, még a többi kérdéseket, minő pl. a körgát, felhozni, csak példákat akartam felemlíteni arra nézve, hogy annyira elágazók, annyira elütök itt egymástól a vélemények, hogy világosan áll előttem, miszerint nincsen egy meg' állapodott közvélemény, nem tudjuk, mit tartsunk helyesnek, az egy minister úron kivtil, a ki szilárdul és önérzetesen ragaszkodik az ő megalkotott meggyőződéséhez és nincs senki, a ki találna magának egy társat, a kiről elmondhatná azt, hogy ez velem tökéletesen megegyezően gondolkozik. Már pedig szükséges volna egy bizonyos egyformaság. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Általánosságra nézve igenis egyetértésre lehet jutni; hiszen a pénzügyminister ur is egyetért gróf Károlyi t. képviselő uiral abban, hogy olcsóbb kölcsön köttessék a Tiszavölgyi társulat részére; arra nézve tehát, hogy conversio utján olcsóbb beszerzés tétessék, nincs köztük véleménykülönbség. Igen, de a minister ur azt mondja, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy azt a kölcsönt hamar megköthesse, pedig ez szintén sürgős dolog, ennek gyorsan kell megtörténni, mert minden időmulasztás milliókba kerül. Tehát mondja meg a minister ur, hogy mi módon kíván segíteni és micsoda az az állami hozzájárulás, melylyel a kormány a Tisza-völgy fölsegítésére pénzügyi téren hajlandó. Ezt nem hallottuk, erre nézve tájékozva nem vagyunk. Szóval, t. ház, én tökéletesen egyezem azokkal, a kik azt mondják, hogy ebben a kérdésben az első dolog az, hogy tenni kell. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Tenni, de ne tegyünk meggondolás nélkül. Azt, hogy valamit helyesen, tervszertíleg és ugy tegyünk meg, hogy később meg^ bánni okunk ne legyen, bizonyosan megmutatta volna az ilyen enquéte. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Azt, hogy ilyen ellenzésben részesül a ház túlnyomó többsége részéről az enquéte egybehivára, nem birom másképen megérteni, mint fel kell tennem, hogy ezen enquéte összehívásának az intentióját értik félre. Talán azt gondolják a t. képviselőtársak, hogy mi itten pártszerapontbóí