Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-104
104. országos tllés msVJns 25-én, pénteken. 1888 59 tődik, hogy az államnak el kell vállalnia és meg kell tartania azon kötelezettséget, hogy ezen kölesönnek járulékait maga az állam hajtsa be és pedig azon formula szerint, melyet a tiszavölgyi társulatnak központi bizottsága régóta hangsúlyozott, hogy az adóval együtt hajtassák be és pedig a fizetési részlet parallel megosztás mellett. PL valakinek Tisza-szabályozási járuléka 50 frt, adója szintén 50 frt., összesen tehát 100 frt; a mennyiben ezen összegből behajtatnék 20 frt, fizettessék ennek fele az állampénztárba adó fejében, a másik fele pedig a tiszavölgyi társulat rendelkezésére adassék. Ha ez nem igy lesz, minden számításunk dugába fog dőlni, hátralékaink megmaradnak, mert minden pénz beszolgáltatik az állampénztárba, a tiszavölgyi társulatnak pénz nem jut, hátralékban szenved és a hitele vész. (Helyeslés. Ugy van! lalfelől.) Ezen állapotnak javítását határozottan kérem; főleg szükségesek most, midőn egy új kölcsön előtt állunk, a melynek megkötése mellőzhetetlen. E mellett kétségtelenül lesznek oly társulatok, melyek abba a helyzetbe fognak jutni, hogy a maxi malis megterheltetés alapján oly összegig fognak szabályozási költségekkel megterheltetni, a melylyel a vizjog értelmében többé meg nem terhelhetők. Ezen többletet, a melyet fizetniök kellene, az államtól fogjuk kérni, hogy az járuljon hozzá ezen különbözet fizetéséhez, megtartván ekképen a vízjogi törvény rendelkezését; mert hiszen e törvény az, melynek alapján létezünk. Esetleg költségleszállítást, levonást az állam pénzügyei szempontjából én igenis tudnék helyeselni, de másrészről ez oly flagrans igazságtalanság volna, a mint csak bármi, mert ezen társulatok először is nem a saját jókedvökből állanak fenn, hanem a közérdek szempontjából szükségesek, még ha fentartásuk áldozattal járna is. Tehát a tiszavölgyi társulatra biztam volna ennek a kölcsönnek megkötését s a czímletek bocsátását ugy, hogy ez tiszavölgyi járadékkölcsön volna, a hol annuitások törlesztése nincs s a járadékkölcsön természeténél fogva ezen papírok visszafizetése akkor történnék, a mikor ujabb szükségletek fordulnak elő. Magától értetik, hogy az állam levén az, a mely a behajtást végzi s szemben a hitelezőkkel jótáll a behajtásért bizonyos formában, csak az állam jóváhagyásával történhetik a visszafizetés s az állami szigorú ellenőrzést természetszerűleg követelni kell. így vélem a pénzügyi kérdés ezen részének rendezését. De ezzel kapcsolatban természetes, hogy ily körülmények között azon műveletek, melyeket az egyes vidékeken végre kell hajtani s a melyek létesítése milliókba kerülhet, nem lehetnek többé merőben az egyes társulatok initiativájából, vagy a ministerium rendeletéből eszközölhetők, hanem az egész tiszavölgyi érdekeltség lévén az, mely jóformán saját hitelét odaadja, azért, hogy az egyes társulatok kölcsönt kaphassanak — ebből önként következik, hogy a tiszavölgyi társulat központi bizottsága lesz hivatva arra, hogy megítélje, vájjon a létesítendő művek olyanok-e, melyek valóban szükségesek. Kapna tehát egy technicai felügyelőt, ki azon műveletek helyes volta felett bírálatot gyakorol, melyek az egyes társulatok, vagy a kormány által ' kezdeményeztetnek. Magától értetik, hogy a költségeknek ama másik faja, melyet tegnap a minister ur és gróf Szapáry képviselőtársunk is érintett, nem tartózhatik ezen keretbe s ők jelezték is, hogy miképen vélik azt fedezendőnek. Én helyeslem mindkét előttem szólott e részbeni nézetét és osztozom azon nézetben, hogy a városok és falvak körül körgátak emeltessenek, melyeknek colossális mérvűeknek kell lenniök, mert ezek veszélyezet tebb pontok azoknál, melyek minden évben vizet kapnak. Ezek tehát nagy dimensióval kell, hogy bírjanak és helyeslem azt, a mit gróf Szapáry képviselőtársam mondott, hogy ezen munkálatok, miután idő van hozzá és nem azonnal szükségesek, az illető helybeli lakosság közmunkája által létesíttessenek. Azt is helyeslem, a mit a minister ur mondott, hogy tudniillik hagyassanak ki az ilyen körgátakkal körülvett városok vagy falvak a tiszavölgyi társulat keretéből, minthogy ily nagyobb műveletet létesítettek. (Felkiáltások jobbfelöl; Néma minister ur mondotta!) Nekem legalább nem volna kifogásom az ellen, hogy ezek kihagyassanak. Ezek volnának azok, a miket e kérdésben felhozni kívántam. A technicai kérdéssel foglalkoznunk lehet tüzetesebben, de annak csak nuanee-aiba bocsátkozhatunk ezúttal. Az administratio kérdésében iparkodjunk minél többet a társulati autonómiára bízni. Azon körülmény, hogy nagy közérdekek, emberélet, városok és falvak megvédésének kérdése van ezzel összeköttetésben, szükségessé teszi az állam interventióját. De ma, midőn a körgátak szükségessége kimondatik, határozottan kívánom, hogy oly rendszer követtessék, mely mind a társulat admínistratiójában, mind pedig a társulati védmuvek védelmezésében a lehető legnagyobb fokát biztosítja az autonómiának, mert ezzel olcsóbbak leszünk, mint az állam, mert velünk szemben az érdekeltek sohasem fognak oly követeléseket formálni, mint a minister s mert az érdekeltek is azon helyzetben lesznek, ha jó törvényekkel rendeztetik e kérdés, hogy állandó igyekezet és egyforma irányzat mellett vihetik a 1 dolgokat. Ha azonban a kormánytól várjuk azt, j hogy megvédelmezzen, midőn a vész a legnagyobb, | akkor akárhányszor meg fog történni, hogy egy 8*
