Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-103
54 103. országos üéi május 24-én, csüt&rtftkon. 1888. azért, mert ezen rendszer alapján fejlődött a Tiszaszabályozás már évtizedek óta, hanem azért is, mert nem tartanám igazságosnak, hogy ily fontos anyagi kérdésekben az érdekeltség beleegyezése és hozzászólása nélkül lehessen azok rovására határozni. De leginkább azért kívánom a társulatok fentartását, mert minden szabályozási, de különösen minden védekezési kérdésnél az érdekeltségnek érdekét fentartani s felébreszteni kívánom s mert az érdekeltség hozzájárulása nélkül a védekezés nem lesz sikeres. De épen azért, mert a t. minister ur ezt is hangsúlyozta, fenn kívánom a társulatokat tartani ugy, hogy feladatuknak meg is feleljenek és az érdekeltség a társulat keretén belül maradjon Most méltóztassanak megengedni, ba egyrészt megfosztjuk a társulatokat attól, hogy a műszaki kérdésekre befolyásuk legyen; h cL a pénzkérdés tőlök elvétetik és az árvédelem kérdése is elvonatiK tőlük: akkor nem marad anyag, mely a társulatokban az érdekeltséget felébreszthesse. Tehát vagy az egyik, vagy a másik irányban határozni kell. De ha a társulatok befolyása mellett határozunk, akkor ezeknek hatáskört kell adni és azt kell biztosítani, hogy meg legyen bennük az érdeklődés. (Helyeslés jobbfelöl.) A társulatok autonómiájának ezen fentartása mellett én részemről szükségesnek tartom, hogy a Tisza-szabályozásnak a keletkezésénél nyert országos jellege fentartassék és ezt fenn kívánom tartani az által, hogy a társulatok részéről évenkint tartandó közgyűlés meghagyassák és ennek következtében a tiszai központi bizottság megmaradását is kívánom. Ez utóbbinak hatásköre azonban esetleg módosítandó azon irányban, hogy annak hatásköre inkább kiterjesztessék s a kormánynyal szorosabb összefüggésbe hozassék. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Igen fontos kérdést pendített meg a t. minister ur, mely életbevágó a táröulatok életében és ez a műszaki közegek, illetőleg mérnökök kinevezése. Azonban e kérdést maga a t minister ur is, nem mint elhatározott dolgot, hanem csak, mint egy minden oldalról megfontolandó kérdést állította oda. Ehhez magam is hozzájárulok és ezért meghallgatandónak tartom ugy a mellette, mint az ellene felhozható érveket, a melyek minden irányban kétségkívül léteznek. Egyre azonban figyelemmel kell lenni, ha el akarjuk kerülni a társulati administratio s ennek közegei közt levő súrlódásokat, a melyről nem tudjuk, hogy nem lesz-e nagyobb akkor, ha az illető közegek különböző oldalról nyerik megbízatásukat. Ha ezen intézkedés életbelép, feltétlenül meg kellene kívánni, hogy azon mérnökök, a kiket a minister szolgálattétel végett a társulatokhoz rendelne ki, administrativ kérdésekben a társulatoknak alá legyenek rendelve. E nélkül a súrlódás mellőzése nem lehetséges. De ennél sokkal fontosabb egy másik kérdés, a mely az összes tiszai ügyek vezetése, különösen a műszaki ügyek vezetésére is vonatkozik. A tiszai ügyeket helyesen vezetni nem lehet máskép, mintha azok egy központban egyesittetnek és ezen hivatal élére oly egyén állíttatik, kit ä minister nevez ki, vagy annak felterjesztésére neveztetik ki; a ki minden tekintetben a ministernek van alárendelve, de ki saját maga vezesse az összes a Tisza-szabályozásra vonatkozó ügyeket. E nélkül a szervezetben a kellő egyöntetűséget létesíteni alig lehetséges. E szervezet fennállt 1870-ig s azt, mint olyat, helyesnek találom, nemcsak a keresztülvitel szempontjából, de azért is, mert egy önálló hatóságnál kapja a fél az orvoslását és mert a megállapított terv végrehajtásánál azon egyén lesz felelősségre vonható, a ki e terv keresztülvitelével meg lesz bizva. (Helyeslés jóbhfelöl.) De méltóztassék megengedni, hogy ennél még egy lépéssel tovább is menjek. (Halljuk! Halljtikf) Szerintem igen helyes intézkedés volt az, hogy a kormány előterjesztése és a t. képviselőház hozzájárulása folytán megalkotott vízjogi törvénybe belefoglaltattak mindazon intézkedések, a melyek vizi ügyekre, úgymint abelvize'c levezetésére, azok hasznosítására, a szabályozások kérdéseire vonatkoznak. De felfogásom szerint nem volt elég e kérdést a törvénybe együttesen fölvenni, egy lépéssel tovább kell menni és az egymástól el nem választható kérdések végrehajtását is egy kézbe kell összpontosítani. Most a belvizek, azok hasznosítása az egyik, a szabályozási kérdések a másik ministeriumhoz tartoznak; már pedig e kérdések egymástól gyakorlatban el nem választhatók. Méltóztassék a gyakorlatban megmondani, hogy Karezagnál melyik a belviz és melyik a Dadától odaömlött tiszai viz? De nemcsak ez esetben, hanem az egész Tisza-mentén méltóztassanak a gátak mellett megmondani, melyik a belviz és melyik a gátakon átszivárgott viz. így van az egész alföldön. Egy belvizszabályozisi kérdést sem lehet eldönteni a nélkül, hogy a Tisza-szabályozási közegeknek ehhez ne kellene hozzászólaniok. Ennélfogva e kérdések eldöntését leghelyesebb egy ministeriumban, akármelyikben, központosítani. A t. minister ur helyesen említette fel a munkálatok pénzügyi oldalát, bár ezeket csak általánosságban érinté, de szerintem nem is lehet ezen kérdés részleteiről szólni addig, míg az e részben teendő részletes előterjesztés is be nem nyujtatik. De e kérdések között van egy igen fontos: a társulatok legnagyobb része részint gátjaik helyreigazítására, részint gátak emelésére nagy összegű befektetésekre van utalva. Ennélfogva a társulatok legnagyobb része nagyobb összegű
