Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-103
52 '05. ors«4g©ís ülés májns 84-én, csttt6rtiík8n 1888. magát a meder, de vannak helyek, hol a folyónak egy méternyivel kisebb mélysége van, mint volt azelőtt. Ezen árvizszin nagymérvű emelkedésének okát felderíteni és azt kitüntetni, vájjon constans vagy csak átmeneti jelenség-e ez, azon időpontig, mig az átmetszések meglesznek és a folyammeder kiképződve lesz, ezt megállapítani a műszaki közegek feladata, erre nézve ma még teljesen kielégítő adatokkal nem rendelkezünk, de a mint a minister ur kijelenté, gondja lesz arra, hogy ezen adatok a lehető legnagyobb pontossággal és alapossággal összegyűjtessenek, hogy maguknak az érdekelt közegeknek tudomásuk legyen a helyzetről és a szabályzás folytán a folyamniederben történt változásokról. Ezen észrevételen kivül van még egy más, felfogásom szerint, igen komoly jelenség, melyet azért említek fel, hogy e baj is orvosolva legyen s ez az, hogy — felfogásom szerint — a műszaki közegeknél igen nagy mértékben hiányzik a gyakorlati kiképzés. Felfogásom szerint, nem elég az, hogy a fiatal emberek a technikát elvégezzék g a hivatalokban keressenek előmenetelt, hanem hogy e kérdéseket tanulmányozhassák, alkalmat kell adni a gyakorlati kiképzésre, hogy a helyszínén az árviz-veszedelem alkalmával megfelelhessenek a feladatnak, melyre hivatva ^vannak, minek hiányát most mindenki észlelhette, ki a védekezéssel foglalkozott. Ezt az igen komoly körülményt kívántam a t. kormány figyelmébe ajánlani. Az orvoslás azon módjaira vonatkozólag, melyeket a t. közlekedésügyi minister ur előterjesztett, kijelenthetem, hogy azokat részemről megnyugvással fogadom és azok mindegyikét igen gyakorlatinak és helyesnek találom, meg fogja azonban engedni, ha azok némelyikére — a mennyiben minden részletre ki nem terjeszkedhetett, saját nézetem"s saját tapasztalatom alapján mondjam el véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Igen nagy súlyt fektet a t. minister ur a kotrások nagyobb mérvű eszközlésére, különösen a Tisza alsó részén. Ezen eljárást, a mint már bátor voltam megemlíteni, a lehető legnagyobb fontosságúnak tartom, mert nem lehet a folyót csak a töltések közé szorítással szabályozni, hanem szükséges a viz nagyobb lefolyásáról is gondoskodni. 1877-ig a kotrásokra átlag200 ezer forint fordittatott. Az 1876 diki catastropha után a költségvetésbe évenkint 700,000 frt vétetett fel, különösen az alsó Tiszán eszközlendő kotrásokra. Később, tekintettel pénzügyeinkre, ezen összeg leszállittatott 500,000 frtra. Az 1888-diki költségvetésben pedig már csak 400,000 frt van erre a czélra felvéve. Felfogásom szerint, ha azt akarjuk, hogy a Tiszánál előforduló bajok ne húzódjanak további évtizedekre, arról kell gondoskodni, hogy akotrások nagyobb mérvben létesíttessenek. Minthogy pedig nem hiszem, hogy azokat az állami költségvetés nagyobb megterheltetése nélkül lehessen létesíteni ugy, hogy ezen munkálatok haszna előbb legyen észlelhető, nem marad más hátra, mint a hitelművelet útján egy nagyobb összeg beszerzéséről gondoskodni s ennek segélyével nagyobb mérvben, de rövidebb idő alatt hajtani végre a szükséges kotrásokat. Ezen eljárás ugy közgazdaságilag, mint pénzügyileg is kifizetné magát. Teljesen osztozom a t. minister urnak azon nézetében, hogy e kotrások első sorban az alsó Tiszán létesítendők; de minthogy maga is megjegyezte — és ez Pech műszaki tanácsos jelentésében is benfoglaltatik, hogy a meder elfajulása a Tisza több részén is látható, felfogásom szerint, az, hogy a munka mindenekelőtt a Tisza alsó részén hajtandó végre, még nem zárja ki azt, hogy a felső részeken, a hol mederelfajulás mutatkozik, meg ne történhessék a kellő intézkedés. Ezen felül van még egy igen fontos kérdés és ez az, hogy a Tiszába ömlő mellékfolyók, különösen pedig azok, melyek a felső Tiszába ömlenek, nagyobb mértékben ne szahályoztassanak és azok vize nagyobb gyorsasággal ne hozassék le mindaddig, mig a Tisza medre nincs annyira kiképezve, hogy ugy a saját maga, mint a többi beleömlő folyók vizét levezetni képes. Az 1888-iki költségvetésben új munkálatokra, a Szamos szabályozásánál 100,000 frtnyi összeg van felvéve. Igen kérem tehát a minister urat, hogy a felső Tisza ezen mellékfolyójának szabályozási munkáját most foganatba ne vétesse, mert ha a Szamos vize is nagyobb gyorsasággal vezettetik a Tiszába, a helyzet, a mely ma már amúgy is tűrhetlen, majdnem elviselhetlennététetik.Felfogásom szerint, az egyik munkát minden esetre el kell halasztani, mert sokkal kisebb baj az, ha a cultura alá még nem vett területek továbbra is megmaradnak a régi helyzetben, mintha a helyzet megváltoztatása következtében oly területek jönnek viz alá, a hol a cultura már nagyobb befektetéssel eszközöltetett. (Általános helyeslés.) Ezen felül t. képviselőház, igen fontos kérdés, a mit a minister ur is felemlített, az ártérmeder szabályozása, illetőleg a töltések egymástól való távolságának megállapítása. Megengedem, hogy azon elhibázott eljárás folytán, mely a szabályozás megkezdése óta, sőt a torontáli töltések szabályozásánál már a szabályozást megelőzőleg is követtetett, ezen bajt gyökeresen orvosolni alig lehetséges, vagy hogy ez oly óriási összegeket [nyelne el, melyek előteremtésére a mostani viszonyok között alig lehet gondolni. De vannak egyes pontok, a hol felfogásom szerint a közel lévő töltések belebbezéséről feltétlenül gondoskodni kell; a hol pedig ez nem lehetséges, nyúlni kell a másik módhoz, ahhoz tudniillik, hogy
