Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-103

40 ÍOä. oraAgos diót május %i-én

t estttSrtSftSa. 188$. állami subventio mellett utat kellene nyitni a vállalkozásnak és erre, tapasztalatból mondhatom, a külföldi töke, különösen ottan, a hol tornák üdvös hatását és a csatorna-hajózás jövedelmező voltát már ismerik, szívesen vállalkoznék. És ez által minden esetre az árvízveszély és általa okozható károk nagysága igen nagy mértékben volna reducálva, meg volna oldva a belvízrendezés kérdése is, egy nagy terület válnék mesterséges elárasztás által öntözhetővé és végül biztosítaná az alföld óriási mennyiségű nyersterményeinek a piaczok és feldolgozási helyek felé való olcsó szállítását. Az alföldnek csatornázása, t. ház, tekintve azt akár az árvízveszély és károk csökkentése szempontjából, akár vagyonosodási és neuxzetgazdászati szempontból, igen nagy horderővel bír. Nincsen ország, t. képviselőház, a hol a csatornák létesítése olyannyira indokolt volna, mint az egész magyar alföldön, melynek gyáripara nincsen, csupán nyerstermelése, melynek az olcsó szállítás nincsen biztosítva és a melyre a vizi utak az egyedül alkalmasak. (Igaz! balfelöl.) Hogy mennyire belátták a külföldön ezen állításnak a helyességét, csupán egy példát kívánok felemlíteni. (Halljuk!) Midőn Francziaország az 1870—1871-iki háború után anyagilag roppant le volt verve, a franczia nemzetgyűlés egy bizottságot küldött ki, melynek tagjai a legnevesebb szakemberek voltak, miszerint találnának utat és módot oly intézkedések megtételére, melyek által az annyira sülyedt ipar és kereskedelem újra virágzóvá tétessék. A bizottságnak a nemzetgyűlés elé terjesztett javaslatai köaül első helyet foglalta el az, mely szerint kiépítendő volna az egész, már részben meglevő és részben tervbe vett csatornák egész hálózata, hogy elég tétessék az olcsó előállítás és versenyképes export első és főfeltételének, a mi a nyersterményeknek feldolgozásuk helyére való olcsó szállításában gyökeredzik. A nemzetgyűlés ezt belátva, daczára a hadisarczokba fizetett milliárdoknak, 1874-ben 833 millió francot szavazott meg régi csatornái átalakítása és a hálózat kibővítésére. Tették ezt pedig azért, mert belátták, hogy a folyton növekvő verseny miatt a nemzetközi kereskedelemben az ipar is annál versenyképesebb, minél olcsóbb a nyersterményeknek feldolgozásuk helyére való szállítása. És ez csak a csatornák által érhető el, mert a vasutak soha sem képesek oly olcsón szállítani, mint a hogy az a vizi utakon eszközölhető. Ezért ismerték el a külföldön a csatornák nagy jelentőségét a nyers és tömeges termelés szállítására néze. És belátták, hogy a szállítási munka megosztása csatornák és vasutak között, az ipar és kereskedelem szempontjából, de egyszersmind az ez által nagyobb mennyiségben gyártott és már a gyorsabb szállítást igénylő iparczikkek miatt a vasutakon előidézendő forgalom élénkítésére is üdvös hatással kell hogy legyen. És tény az, hogy a csatornák és vasutak egy , és ugyanazon a szállítási vidéken, mint a Belgium-Páris közti, továbbá a Rajna és Elba vidéken, ugy forgalom, mint jövedelem tekintetében folyton gyarapodnak. Azért kívántam ezt felhozni, mert ha nem adjuk meg a módot arra, hogy az ártérbirtokok jövedelmezőség szempontjából emelkedjenek, melyek az adóterhek mellett még árvédelmi költséggel is sújtva vannak, ugy ezeket a költségeket megbírni aligha fogják. (TJgy van! balfelöl.) Az adai társulat által mentesített földek 1,200 D-öles holdja alig ér többet 80—100 írtnál és a szabályozási költség 1885-ig holdankint 189 frtba került és azért majdnem mindig szenvedett az árvíztől. Azért teljesen osztom Kossuth Lajos nagy hazánkfiának nézetét, midőn azt mondja: „A Tisza völgynek az árvíz elleni védelme nem olyan probléma, melynek megoldását bármely kigondolható egyes eszmerend kizárólagos alkalmazásában fel lehetne találni, hanem olyan, hogy megoldását ugy az ár keletkezési okát, mint az egész vízgyűjtő terület különböző viszonyai által indicalt különböző védekezési módok összhatásásában kell keresni és lehet csak feltalálni." Következőleg, t. ház, hogy mig egyrészt semmit sem kell kicsinyleni és semmit sem kell elmulasztani, a mi az árvízveszély elhárításához hozzájárulhat, ugy másrészt minden lehetőt el kell követni azon czélból, hogy ha minden védekezés daczára árvíz fordul elő, az minél kevesebb kárral és veszélylyel járjon. (Ugy van! balfelöl.) Ez az, a mit szerény véleményem szerint, tekintetbe kell vennünk és ez kell, hogy képezze a kormány által jövőben követendő szabályozási politika —• melylyel okvetlenül bírnia kell — főkiindulási pontját. (Helyeslés balfelöl.) És ennek megvalósítására első sorban nem egy enquet, de a kormány, különösen az igen tisztelt közmunka- és közlekedésügyi minister ur van hivatva, ki, remélem, a rendelkezésére álló nagy műszaki apparátus felhasználásával fog módot találni arra, hogy végre-valahára a szabályozás terén is történjék már valami, a mi helyes alapokra fektetve, maradandó értékkel birjon és az általa elérni óhajtott eredmény ne csak illusioris, de reálisait is legyen. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur beszédjével és annak egyes részleteivel lesz szerencsém felszólalásom további folyamán foglalkozni. Ezúttal