Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-120

120. országos ülés június 16-án, szombaton. 18S8, ggg olyanok, kik ebben a eomplieált kérdésben, a mely jogi szakképzettséget kivan, hivatásszeríüeg is és nem olyan önzetlenül, mint a képviselő ur, mint a nép érdekeinek védői lépnek fel és minthogy épen ő nekik nem állhat érdekükben az egyezség megkötése, minden úton-módon min­dent elkövetnek, hogy annak létrejövetetét meg­hiúsítsák, nem ugyan az ottani lakosság érdekeiért, hanem azért, hogy maguknak azt a jövedelmet, a melyet eddig élveztek, továbbra is biztosítsák. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) így fogta fel ezt a kérdést az erdélyi cultur­egyesület, kimondván azt, hogy fajrokonaink érdekeit a legmelegebb támogatásban részesíti, egyúttal azonban szigorúan meghúzva a határ­vonalat az iránt, hogy a mennyiben békés kiegyen­lítés útján az '6 érdekeik kielégíthetők, teljes erejével ez irányban fog hatni és csak ha a békés kiegyenlítés nem lesz lehetséges, fog oly taná­csokat adni, melyek az érdekelteket a békés kiegyenlítés útjáról eltereljék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Még egyet bátorkodom megjegyezni, t. ház. Nem tudom, hogy az ügyvédek el lettek-e tiltva a közbenjárástól az egyezség létrehozásánál; de természetesnek tartom, hogy ugy a nép, mint azok, a kik az egyezséget elő akarták mozdítani, bizonyos idegenkedéssel viseltettek azok iránt, a kik folyton csak a két fél közti tüzet szították, de soha azok érdekeit ki nem egyenlítették. A kereskedelmi ministerinm kiküldött egy ministeri tanácsost, a ki teljes odaadással meghallgatva minden érdekelt felet és latolva minden körül­ményt, heteken át tett kísérleteket az egyez­kedésre. És ha már bizonyos községek egyezkedid akarnak: hát vájjon kivel lehet szóba állani, ha nem az elöljárósággal, ha nem a község infelli­gentiájával? Én nagyon természetesnek találom, hogy az egyezség megkötésébe bevonták a község elöljáróit, a kik egyúttal polgárok és érdekeltek és a lakosság vagyonosabb részét representálják. Sőt mi több, szeretném hallani, mit méltóztatnának szólni, ha az egyezkedésből kizárnák a községi elöljárókat, a község vagyonosabb, intelligensebb részét. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Azt hiszem, az a ministeri tanácsos egészen önzetlen és pártatlan működésével kiváló érde­meket szerzett ugy az ottani lakosság, mint az állam szemében, a mikor ily eomplieált kérdést, mely századokon át pörlekedésre kényszerítette és tönkre juttatta az ottani lakosságot, végre akként oldott meg, hogy a per többé nem fogja a népet elszegényíteni. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. háznak alkalma lesz ez ügyben annak idején ítélni. Nekem semmi kifogásom az ellen, akár utasittatik a minister, akár nem, mert azt hiszem, hogy ez ügy lebonyolítása után a minis­ternek kötelességszerüleg a ház elé kell terjesz­tenie a lebonyolítás módját. De nem tartom he­lyesnek azt, hogy oly kérdések, melyeknek egyik vagy másik irányban való mikénti eldőlése felett a ház biztos tudomással nem bír, ugy vettessenek fel, mint az Orbán Balázs t. képviselő ur fel­vetette, azt mondván, hogy ha azok az egyez­ségek meg fognak köttetni a többi községekkel, akkor ki fog vándorolni Magyarországból az a nép, a mely századokon át ott lakott. Hiszen at. képviselő ur bizonyította be, hogy több mint 40 éve azon erdőhöz egyáltalában senki sem nyúlt. Orbán Balázs: 1848-ig használták! Horváth Gyula; A képviselő ur mondta, hogy 1848 után senki sem nyúlt hozzá és ma azt mondja, hogy azért fognak kivándorolni, mert az erdőségnek háromnegyed részét visszakapják. Azt nem fogja senki elhinni, hogy ha akkor, mikor egyáltalában semmit nem bírtak azon erdőkből, itt maradtak, most azért, mert azon vagyonnak, melyre aspiráltak, háromnegyed részét vissza­kapják, ki fognak vándorolni. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Mindezeknél fogva én kérem, méltóztassék e kérdést teljes higgadtsággal megbírálni; ilyen jogi kérdések felett a vita pillanatnyi hevében ítélni nem lehet, az illető minister, a ki ennek keresztülvitelével meg van bizva, az munkálatát befejezve, kötelességszerüleg az egész ügyet a képviselőház elé fogja terjeszteni, akkor azután meghallgatva mindazokat, a kik a békességnek, mindazokat, a kik a háborúnak voltak és lesznek barátai, a képviselőház ismert kérdés felett vehet magának alkalmat ítéletet mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen egyoldalú informatióra, jöjjön az akár innen, akár onnan, a dolog felett ítélni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.)Én általán véve ugy azon lakosok, mint az ország jól felfogott érde­kében azt hiszem, hogy ilyen eomplieált kérdések békés kiegyenlítése a legczélszerűbb s azért szük­séges, hogy annak útjából az akadályok minden részről elhárittassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Én ezen érdekes ügyben csak némelyekre kívánom a t. ház figyelmét felhívni. Az előttem szólott t. képviselő­társamnak egész beszéde arról győzött meg, hogy neki e kérdésben álláspontja van, mert hihetőleg a kérdést behatókig ismeri, annak részleteiről kellő tájékozottsággal bír. Én ezzel a magam részéről nem dicseked­hetem, mert egyáltalában nem ismerem a kérdés részleteit. De ismerek egyet és ez az, hogy tör­vény van, a mely utasítja a kormányt arra, hogy ezen kérdésnek eldöntése érdekében a törvény­hozás elé előterjesztést tegyen. Már most meg­engedem, hogy a kérvényezőknek van igazságuk, megengedem, hogy a brassóiaknak van igazságuk; megengedem, hogy a kérdés talán már el is van

Next

/
Oldalképek
Tartalom