Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-119

3^0 '^- országos ülés jnnius 15-én, pénteken. 1888. T. képviselőház! Sokszor felemlittetett már e képviselőházban az, hogy a Parisban kiállítani szándékozók egy bizonyos körlevéllel mintegy tévútra vezetni szándékoltattak. Az a körlevél, constatálom, 1888. évi április 20-án jelent meg, ellenben a budapesti kamara tartott egy ülést még 1887. év november havában, a mely ülésben a t. ministerelnöknek a képviselőházban tett ígérete folytán a bizottság megalakult — (Nagy zaj. Felkiáltások : Halasszuk el a tanácskozást! Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) a mely bizottság feladatául tűzte ki, hogy a Parisban való kiállításra az iparosokat mindig támogatni és biztatni fogja, mert a kormány részéről is bizonyos támogatás és pártfogás részükre kilátásba helyeztetik. Ez a közlemény megjelent a „Nemzet"-ben, a közzététel megelőzte azon versiót, melyre hivatkozva, a t. minister ur azt akarja bebizonyítani, hogy azok az emberek tévútra lettek vezetve. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, a mi tudomásunk szerint arra, hogy ez a terrorismus az iparosokkal szemben kifejtessék, szükség volt a Mária-Therézia szobor leleplezésére és szükség volt arra a pseudo szentlélek sugalmazására, a kinek a sugalmazása már annyi kárhozatost szült Magyarországra nézve. (Zaj. Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha én, t. képviselőház, egy rendeletnek a titokszerűsége felett akarok magamnak véleményt alkotni, első sorban annak keletkezési történetét kell ismernem s már most tudjuk, hogy ezen rendelet sem a ministertanácsban, sem a szabadelvű körben nem született. A ministeri. rendeletnek, hogy az ne legyen titkos, hanem legyen alkotmányos, egyik legfőbb kelléke a promulgatio. A rendeletnek közzététele nemcsak azért szükséges, hogy azt azok, kiknek az szól, megtudják, hanem az alkotmányos tényezők előtt is kell, hogy ismeretes legyen, hogy az ellenőrzést azzal szemben gyakorolhassák és megítélhessék, hogy fenforog-e az ellenőrzésnek szüksége. (Nagy saj. Felkiáltások jobbfelöl: Eláll! Eláll! Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, miként promulgálja az önök földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerük (Mozgás jobbfelöl) ezen rendeletet. Azt mondja a minister ur, hogy ő maga gondoskodott, hogy az közzététessék, megjelent tán a hivatalos lap hasábjain ? Nem. Megjelent a bécsi „Neue Freie Presse "-ben, mely ugy látszik, a hyperloyalitásban szenvedő minister urnak Leibjournalja lett a legújabb időben. Hogy ez mennyire titkosan közöltetett, volt alkalmam az illető tudósitótól informatiót szerezni, volt alkalmam meggyőződést szerezni arról, hogy az a tudósító a forrást magát megnevezni is vonakodott, annyira bizalmasnak tekintette azt, hogy e rendeletet megszerezhette. Ha már most, t. ház, találkozik önök közül többség, mely a Magyarországon kötelező rendeleteknek ily alkotmányos ntonvaló promulgatióját tartja helyesnek, nekem ez ellen kifogásom nincs. Legyen az önök ízlése szerint. Én csak azt tudom, hogy Magyarországon törvényes elv az 1791 : XII. t.-cz. alapján: „executivaautempotestas non nisi in sensu legum per Regiam Majestatem exereebitur." Ez az elv kötelező azóta is, mióta a felelős ministerium felállíttatott. Mert a felelős ministerium is csak a törvények korlátai közt bocsáthat ki rendeleteket. Már most, t. ház, én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezen rendelet nemcsak keletkezésének természeténél fogva, de azért is titkos, mert hisz abban világosan ki van mondva, hogy igyekezzék az illető kamarai elnök arra, hogy a rendelet a hírlapok utján egyáltalán köztudomásra ne juthasson. A minister ur az iparkamarákhoz, melyek neki ily értelemben nem is alárendelt közegei, mi alapon bocsát ki ily rendeletet akkor, midőn a ministerelnök azt mondta a képviselőházban, hogy habár hivatalosan részt nem veszünk is, a támogatást egyenesen kilátásba helyezte. Ha ez nem ellenkezik a ministerelnök ur válaszával, akkor nem tudom mi ellenkeznék vele, de azt hiszem, a ki irni, olvasni tud, nekem fog igazat adni, midőn azt állítom, hogy ez homlokegyenest ellenkezik a másik kijelentéssel és sérti a személyes szabadságot. (Ugy van! Ugy van! a sséhö baloldalon.) Minden kétséget kizár az, hogy e rendelet a milyen tapintatlan, a milyen törvénytelen volt, ép ugy nélkülözött minden józan okot arra, hogy ilyen alakjában bocsáttassák ki. A világkiállításokat mostanáig mindenki ugy tekintette, mint a béke legnemesebb biztosítékait, mert a világkiállításon a munka és szorgalom versenyeznek. Ott nem készülnek háborúra, a hol becsületes munkáért, várnak jutalmat. A ki békét akar, az a I béke műveit támogatni szokta. (Zaj a jobboldalon. j Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mig más i nemzetek a párisi világkiállításból íznot húznak, mi ugy járunk, mint a méh és a pók. Mig a méh ugyanazon virágból mézet szí, addig a pók ugyanabból a mérget szívja ki. Nekünk a párisi világkiállításból is a t. minister ur szíves közreműködésével csakis a méreg jut osztályrészül. (Tetszés a szélső baloldalon.) De, t. ház, a minister ur rossz néven vette, hogy én az úgynevezett kézcsókos affaire-t felhozva, azt servilismusnak magyaráztam. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Az a szemrehányás, mintha mi a loyalitás ellen akarnánk izgatni, oly insinuatio, a melynek visszautasítása merőben felesleges, mert ez a gyanúsítás hozzánk nem fér; (Ugy van! a szélső baloldalon) mi, t. ház, az ily tényekben látjuk a szolgalelkűséget, a meghunyászkodást,