Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
312 119. országos ülés jnnius IS én, pénteken. 188S. Elnök: T. ház! Az 5. §-hoz az előadó nr azon módosítást adta be, hogy annak negyedik bekezdéséből a „háromnegyede" kifejezés hagyaski és e szó után: a „fele", tétessék „harmada". Minthogy ez a jelentésben benn van, ez nyomdahibának tekinthető. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az előadó urnak ezen helyreigazításával az 5. §-t elfogadni; igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez elfogadtatik. Következik a 6. §. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 6. és 7. §-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 8. §-t). Madarász József jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház! Csak pár szóval akarok megjegyzést tenni e szakaszhoz. De mielőtt ezt tenném, kijelentem, hogy mindazokra nézve, a miket az igen t. államtitkár ur a gazdasági szeszgyárak jellemzésére nézve mondani méltóztatott, engem tökéletesen megnyugtat az igen t. államtitkár urnak azon kifejezése, hogy a gazdasági szeszgyáraknál a fősúly a moslékra fektetendő, a mely ugyanazon gazdaságban felétetik és ez által a marhatenyésztésnek nagyobb tér nyílik. Ha az igen t. államtitkár ur igy gondolkodik, miért nem nyer ez magában a törvényben tisztán és minién kétséget kizáró módon érvényt és azon tiszta fogalom, mely a német törvényben a maga tisztaságában jut érvényre, miért nem alkalmaztatik itt is ? Ez félreértésekre adhat okot s engem is ez indított arra, hogy Helfy Ignácz igen t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére ezúttal is visszatérjek, mert hisz az igen t. államtitkár urnak is méltóztatott azt érinteni, hogy a kormánynak hatalmában van az, hogy oly időkben, mikor rossz a termés és a gazdasági szeszgyárak a szükségelt termehnényeket nem tudják előállítani, azok mégis mint gazdasági szeszgyárak működjenek. Helfy Ignácz igen t. képviselőtársam már említette ezen törvénynél, hogy ez ne kasználtassék azután ugy, hogy a kormány mintegy jutalmakként szolgáltatja ki a felosztást. Én ezt nem i&y fogom fel. Van ezen törvényben anuyi biztos alap, hogy ezt, mint jogot s ne kedvezményt tekintsék a termelők. Minthogy azonban a kormány magának tartja fenn azt, hogy meghatározhassa, hogy ebben az esetben mint mezőgazdásági, ebben az esetben pedig mint ipari szeszgyár működjék az illető gyár; ebben látom azt, hogy az illető szeszgyárak valósággal a kormánynak jó indulatára vannak utalva. A mi a 8. §-t illeti, erre nézve is vannak kételyeim ; nem tudom, hogy miként értsem e szakaszt, mert ott, hol egy világos kifejezést láthatnék, egy homályos dátumot látok. Itt ugyanis az van mondva, hogy négy héttel az illető felosztási időszak kezdetétől. Mi az a felosztási időszak kezdete? Mondjunk itt egy határozott dátumot, mondjuk, hogy midőn ezen törvény életbe lép, vagy mondjuk 1888. szeptember 1-én,vagy október 1-én, hogy ki legyen zárva a kétely, hogy mikor van az a felosztás és mikor kell a bejelentést tenni. Maguk a pénzügyi közegek sincsenek még begyakorolva ezen teendőkbe, ugy, hogy könnyen tévedhetnének. Azért kell tehát egy határozott időpontot megállapítani, nehogy egyes kérvények vissza utasíttassanak a miatt, hogy korábban vagy későbben nyújtattak be. A másik, a mire nézve nagy kételyem van, a második bekezdésnek ama rendelkezése, hogy azun szeszfőzdék, melyek mint mezőgazdasági szeszfőzdék kivannak tekintetbe vétetni, kötelesek azt is igazolni, hogy a törvény értelmében mezőgazdaságijelleggel birnak. De mivel igazolják ezt ? A törvénynek kellene azt meghatározni, mert az igazolásnak sok módja van. Vegyen az illető községi bizonyítványt, vagy a szolgabirótól kérjen erre nézve bizonylatot, avagy talán telekkönyvi kivonattal igazolja ezt? Egy szóval ki kell mondani, mik az igazolás kellékei. Ha ezt a törvény határozottan megmondja, akkor mindenki tudja, hogy e kellékeknek eleget kell tenni és ha eleget nem tesz, jogosan visszautasítják bejelentését. Ezen hiány az alantas közegeknél is sok félreértésre szolgálhat okul. De van a szövegnek még egy kifejezése, melyet nem tartok praecisnek. Az első bekezdésben ugyanis az van mondva, hogy a bejelentés ez első fokú pénzügyi hatóságnál történik. Vájjon a pénzügyi igazgatóság-e az, vagy pedig az adóhivatal ? Ezt határozottan meg kellene mondani. Én utóvégre azon helyzetben vagyok, hogy megkérdezhetem, hol kell a bejelentést benyújtani; de sokan a vidéken, különösen a gazdák, talán nem tudakolhatják ezt meg oly könnyen és mennek az egyik hivataltól a másikhoz, a mi sok időbe és költségbe kerül, mert az egyes hivatalok a vidéken mértföldekre vannak egymástól. Bátor vagyok tehát ezen gyakorlati kérdésekre felhívni a t. kormány figyelmét. (Helyeslés a szélső baloldalon), Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! A t. képviselő ur olyanokat kivan a törvénybe felvétetni, melyek tulaj donképen a végrehajtási utasításba valók. Ilyen az, hogy miképen történjék a mezőgazdasági gyárak ezen minőségének igazolása. Hiszen ez nem ríj, hanem 1884. óta fennáll az, hogy a gyárnak mezőgazdasági jellegét, ha a kedvezményeket igénybe akarja venni, igazolni kell. Ma is szabályozva van ez a végrehajtási utasításokban, a nélkül, hogy e tekintetben ezen utasításnak 5 évi tartama alatt csak valaha is nehézség merült volna fel ennek végrehajtása ellen.
