Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-117

117. erszágos ülés június 12-én, kedden. 1S88. 269 Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az megszavaztatik s igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni katároztatik. Következik a Debreezentől Füzes-Abonyig vezetendő helyi érdekű gőzmozdonyú vasútnak és Oháttól Polgárig terjedő szárnyvonalának kiépítésére és engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában szóló törvényjavaslatnak harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy megszavaztatik és igy alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik az eszék-batrinjai helyi érdekű vasút és pleternicza-pozsegai szárnyvonalának engedélyezésére vonatkozó felhatalmazásról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslatot), Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy megszavaztatik és igy alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldeni határoztatik. Következik a pénzügyi és a közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által 179. sz. a. „az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok elhárítása tárgyában" beadott törvényjavaslatról. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni (Helyeslés) és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Darányi Ignácz előadó: T. képviselőház! Vaskapu alatt tágabb értelemben nem csupán azon hajózási akadály, illetőleg sziklazátony értetik, a mely ezen elnevezés alatt a Dunának alsó részén van, hanem értetnek mindazon sziklazátonyok is, melyek Moldovától Turn-Szeverinig a hajózást akadályozzák, névszerint a Stenka, Kozla, Dojke nevű sziklapadok, az Izlas, Tachtalia sziklacsoportok, a grebeni szorulat, a Gerebentől Szviniczán alulig elvonuló sziklapad, a Jucz nevű sziklapad és végre a szoros értelemben vett vaskapui hajózási akadályok. A Duna tudniillik azon hegylánczon keresztül, mely a határon terül el, ős időben magának egy utat vésett, rendkívüli természeti erők segélye mellett. Hogy mily erők, az évezredeknek mily sora kellett ahhoz, hogy ezen egész lánczolaton a Duna keresztül törje magát, elég e részben arra utalnom, hogy azon művekből I ítélve, melyek ott a rómaiak által alkottattak, j ezelőtt 17—18 századdal, a meder és a parti viszoí nyok azóta alig mutatnak valami változást. TüzeI tesebben e tárgygyal körülbelül i778-ban kezdett í foglalkozni egy Lauterel nevű kapitány, de hoszszabb ideig szünetelt ezen kérdés, mig gróf Széchenyi István 1830-ban — mint sok egyéb más az országot közelről érdeklő közgazdasági és forgalmi ügyet — ugy ezen kérdést is kezébe vette és Vásárhelyi Pállal ez irányban tüzetes tanulmányokat tétetett, melyek alapján a boldogult József nádornak 1833-ban tüzetes jelentést terjesztett elő. De a Duna ezen alsó részével nemcsak mi magyarok foglalkoztunk, hanem az európai államok gondoskodásának is tárgyát képezte. A bécsi congressus, mely 1815. június 15-én ülésezett, 108. czikkében meghatározta, hogy azon hatalmasságok, melyek államterületét valamely hajózható folyam elválasztja vagy átszeli, kötelezik magukat mindazt közös megyezéssel rendezni, a mi ezen folyó hajózására vonatkozik. Később a párisi szerződés, mely 1856. márczius 30-án köttetett, XV. czikkében világosan kimondja, hogy a bécsi congressus határozmányai a Dunára is vonatkoznak, hogy a congressuson kimondott elvek a Dunára nézve is kötelezők és hogy ezen határozat az európai nemzetközi jognak alkatrészét képezi. Ugyancsak a párisi szerződés kimondja, azt is, hogy sem a hajózás, sem pedig azon árúk után, melyek a Dunán szállíttatnak, hajózási illeték és díj beszedése nem engedtetik. Később az 1871. márczius 13-án kötött londoni szerződés VI. czikke a párisi szerződésnek a Dunára vonatkozó intézkedéseit részben megváltoztatta. Erin| tétlenül hagyta ugyan a párisi szerződés azon intézkedését, mely a Dunának nemzetközi jelleget adott s azt az európai közjog oltalma alá helyezte; de másfelől megállapította a londoni szerződés, hogy a partmenti államok az Aidunáu létező hajózási akadályokat eltávolítsák és hogy ennek fejében jogunk lesz a kereskedelmi hajók és hajózás után bizonyos illetékeket, díjakat szedni és ezeket szedhetik mindaddig, mig a munkálatok költségei, tudniillik a hajózási akadályok eltávolítási munkálatainak költségei fedezve és törlesztve nem lesznek és a londoni szerződés ezen VI. czikkében nemcsak hallgatólag, de világosan is kifejezte, hogy a párisi szerződés XV. czikke, mely a díjak szedését eltiltja, nem alkalmazható a Dunának ezen részére és nem alkalmazható mindaddig, mig a munkálatokba tett befektetés tejesen törlesztve nem lesz. A londoni szerződés, mint méltóztattak hallani, a partmenti államokra ruházta azon jogot és kötelezettséget, hogy a Vaskapunál lévő hajózási akadályokat eltávolítsa. A berlini szerződés, mely 1878. Julius 13-án köttetett g mely az 1879. évi VIII. törvényczikk.