Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

(£j£, 110. ersz.igot filés jani tem, mig viszont a burgonyára egy alacsony árt vettem, a melyen a használható burgonya ára nem szokott kisebb lenni, tudniillik 80krajczárt métermázsánkint s ezen alapokon, mondom, hogy 8 forintnál nagyobb differentia nem szokott az anyagok árában lenni. Már most igaz, ha a bonificatio oly mérvű lesz, a milyennek kívánjuk, akkor átlag 4 forint bonificatio fog jutni a mezőgazdasági gyárakra s ha ezen 4 forinthoz hozzáteszszük azt a 8 forintnyi összeget, a mi az anyag értékkülönbözetéből előáll, akkor ez 12 forint előny volna a gáesországi gyáraknak a 10 forint adóval szemben. He ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, hogy bármikép csoportosíttassanak ott a gyárak, az kétségtelen, hogy a nagyipari gyárak regié-je mindig olcsóbb lesz, mint a mezőgazdasági gyáraké. Szakértők véleménye szerint ez legalább 2 forintra tehető, ugy, hogy ha a legrosszabb, legpessimisticusabb módon számítok is, arra az eredményre kell jutnom, hogy a termények olcsóbbsága és a bonificatio által nyújtott kedvezmény együttvéve még nem nagyobb, mint az a tiz forintnyi adókülönbözet, a mely védi a mi gyáraink külön contingensét. A regie-re nézve csak egyet vagyok bátor még felemlíteni Gaál Jenő képviselő ur ellenében. Bármik ép csoportosíttassanak is szakszerű administratio tekintetében egyes gyárak, azt hiszem, mindenki igazat fog adni nekem, ha azt mondom, hogy 7—8, vagy mint ő mondja 10 helyre szétszórt gyárak felügyelete, kezelése sokkal többe kerül, mintha egy fedél alatt, egy épületben vagyok képes ugyanezen mennyiség előállítását felügyelni, ellenőrizni. De továbbá az sem igény el hosszabb bizonyítást, hogy a gyöknövények s illetőleg a burgonya eltartásánál és kezelésénél nagyobb a regié, mint a gabonanemtíek eltartásánál, mert ott bizonyos romlási risicovaí is kell számolni. A t. képviselő ur egyáltalában figyelmen kivül hagyta ezen törvénynek egy igen sarkalatos dispositiöját, mely pedig épen gátat szab annak, hogy a mezőgazdasági gyárak ne rendezhessék be üzemeiket és a regie-t ne szállíthassák le ugy, hogy az ipari gyárakkal coneurrálni legyenek képesek. Mig most a mezőgazdasági gyárak üzeme 8 hónapra van korlátozva, ugy azonban, hogy az üzemet 8 hónapon túl is folytathatják. Á kedvezmény élvezete nélkül tehát az év mind a 12 havában dolgozhatnak, addig ezen törvény egészen megváltoztatja e rendelkezést és azt mondja, hogy azon gyárak, melyek 8 hónapon tál folytatják az üzletet, mezőgazdasági gyáraknak nem tekintendők. Már engedelmet kérek, ezen rendelkezés minden a regié egyenlőségére vonatkozó theoriát megdönt, mert senki sem fogja vitatni, hogy ha 12 hónapig kell az alkalmazottakat fizetni és a gyár csak 8 hónapig dolgozik, e 2-án, szombaton. 1888. ugyanazon regie-vel képes működni, mintha az egész 12 hónapi tartamot felhasználja. A 10 frtos differentia, ha a regié-költségek nagyobb volta és pedig csak 2 frttal vétetik is számba, mindenesetre elégséges lesz arra nézve, hogy gyárainknak contingentált összegét megvédje és pedig annyival inkább, mert bátor vagyok ismételni, hogy ne csak a 10 frtos adótételben méltóztassék az egyedüli védelmet látni. Egy jelentékeny különbség a mai helyzet és a jövőbeni adóztatás közt az, hogy a galicziai gyár, mely ma 7 hectolitert producál és 5 forint átalányadót fizet, összesen tehát 35 forintot, ezentúl kétszer 31 forintot fog fizetni; még az ipari gyárak, melyek eddig is minden hektolitert 9 forinttal fizettek meg, ezentúl 35 forintot fognak fizetni, tehát a két adótétel közti különbözet az emelkedés daczára sem lesz nagyobb, mint a mezőgazgasági szeszgyáraknál. Azután, a mint múltkor is bátor voltam felemlíteni, a szállítással járó költségek és a calo is védelmet nyújtanak. Végre az üzemnek kötelezőleg nyolcz hónapra való korlátozása annyira befolyásolandja a mezőgazdasági gyárak működését e tekintetben, hogy az iparszerű termelésre át ne térhessenek, hogy már ebben is elégséges védelem van contingensünk megóvására. A t. képviselő ur egy számításba bocsátkozott, melynek valóságát részemről is elismerem. Azt mondja, hogy ha egy gyár hét hectolitert producál és ebből 5 hectoliter van contingálva — ez körülbelül 70%-nak felel meg — a bonificatio a pénzügyi bizottság szövegezése szerint 14 forintot tesz ki és ez ezentúl Láng Lajos javaslata szerint 17 forintot fog kitenni. Tökéletesen igaza van. De épen mi a differentia a kétnemű bonificatio közt? Az, hogy a contingens mértéke a megszorított termelésnél és az azt kevéssel meghaladó termelésre nagyobb előnyt biztosít, mig ha mértéken túl fokoztatik egy gyár termelése, már nem nagyobb, hanem valamivel kisebb a kedvezmény, mert ne a végső határnál méltóztassék a példát venni, hanem méltóztassék egy három hectoliterrel contingentált gyár üzemét venni, mely kiterjeszti üzemét a 7 hectoliterre, hogy a mi contengeníálásunkat megronthassa. Mit kap ez a bizottság szerint a 7 hectoliterért ? Kap 14 forintot és ezentúl Láng javaslata szerint fogna kapni Í3 forintot. Én csak annak illustrálására hozom ezt fel, hogy ámbár el kell ismernem azt, hogy abonificatiónak Láng Lajos barátom által javasolt mértéke a contingentált összegre, vagy az azt csekélylyel meghaladó összegre nézve nagyobb, mint a pénzügyi bizottság által javasolt bonificatio; de viszont, hogy ha a túltermelés igen nagy mértéket öltene, akkor nem nagyobb, hanem inkább kisebb lesz. épen azért, a mint egyrészt előnyös a mezőgazdasági gyárak érdekében, ugy másrészt a túltermelésekkel szemben egyúttal védelmezői szerepe is kell.