Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

212 110. országos ülés június 2-án, szombaton. 1*88. termeltetik az osztrák gazdasági szeszgyárakban 17 írt bonifieatió mellett állíttatik elő: nagyon természetes, hogy mindaddig, a inig a gyárak Austriában termelési képességük határai között maradnak s túltermelésre nem mennek át, Magyarországon a szesz árának megállapítására nagy befolyást nem fognak gyakorolni. Ellenkezőleg, ha az Austriáb&n levő 1400 gazdasági szeszgyár versenyre bocsátkozik a mi kisebb mennyiségű és sok tekintetben az itteni viszonyok és körülmények között még eapitalis hiánynyal is küzdő gazdasági szeszgyárainkkal, az eredmény az lesz, hogy a gazdasági szeszgyáraknak prosperálása biztosítva leend. Habár nem osztom is Szentkirályi Albert t. képviselőtársamnak azon nézetét, hogy az ipari gyárak most, ez idő szerint megszorítandók, vagy pedig az eddiginél rosszabb helyzetbe hozandók: mégis határozottan merem állítani, hogy nálunk az ipari gyárak nem eshetnek azon megítélés alá, mint más államokban, mert — a mint előttem már többen igen helyesen kifejtették — maguk az ipari gyárak nagy gazdasági czélokat szolgálnak és Magyarország gazdasági felvirágzásának a múltban ugy, mint a jelenben hatalmas és erős hasisát képezik. Én tehát ezek ellen háborút üzenni semmi körülmények között sem vagyok hajlandó. Daczára azonban, hogy ezt beismerem, mégis meg kell vallanom, hogy a szeszipar szempontj ából azért, hogy a magyar gazdálkodás intensivebbé válhassék, hogy az országnak hegyes vidékei, milyenek az országnak felső, erdélyi részei, ne csak Magyarosszágnak jobban megáldott részeiben, hanem a külföldi versenynyel szemben is síkra szálhassanak, szükséges, hogy a gazdasági szeszgyárak az intensivebb gazdálkodásra való átmeneteire, a mely jövőjüket legalább bizonyos fokig biztosítani fogja, előkészíttessenek. Ha pedig akarom ezt, akarnom kell azt is, hogy a szeszadó-törvényjavaslat oly hasisra fektettessék, a mely módot nyújt a törvényhozásnak és a kormánynak ezen nagy czélt az ország érdekében — anélkül, hogy az általános érdek megsértessék, — a magyar gazdálkodás érdekében megvalósítani. Felszólalásomat t. ház ezek után azzal végzem, (Halljuk! Halljuk!) hogy hasonló kérdések megítélésénélnem helyes az által vezettetni magunkat, hogy ezen vagy azon intézkedés bizonyos irányban a másik félnek javára, hasznára válik-e. Ezért engem az osztrák Reiehsrathból átható zűrzavaros hangok elhatározásaimban és abban, hogy mit tartok én ez állam érdekében levőnek, egyáltalában meg nem zavarnak, habár látom is azt, hogy ezen javaslatban sok oly intézkedés foglaltatik, melyek az ő szesziparuk fennállását biztosítják, de ezek engem nem bírnak arra, hogy ez intézkedések a a javaslatból töröltessenek, mert meg vagyok győződve, hogy komoly és állandó szövetség és békesség közgazdasági és kereskedelmi tekintetben csak ugy tartható fenn, ha az állam a különböző államokkal szemben, a melyekre utalva van, nem az érdekellentéteket, hanem az érdekközösségeket keresi. Azt hiszem, hogy Austriának csekély vigaszára szolgálhat, hogyha akár illetékes, akár illetéktelen módon őket azzal nyugtatják meg, hogy e nagymérvű áldozatokra a magyar financiák képtelenek. Hiszen mi azt mondhatnók — és talán ebben volna némi igazság — hogy 1873-tól fogva, a mikor valamivel nagy obb baj volt, mint egy kis financiális budgetszerű zavar, a monarchia túlsó felében azok a közgazdasági állapotok, a melyek ott 1873-ig uralkodtak — nem mi mondjuk, hanem ők állítják — hanyatlás felé mentek. De nekem ez nem vigasztalás, mert azt hiszem, hogy Austriának ipari, kereskedelmi és gazdasági hanyatlása nem válik Magyarország javára, valamint hiszem azt is., hogy Magyarországnak gazdasági és kereskedelmi hanyatlása sem válik javára Austriának. Én, t. ház, azt hiszem, hogy azt a tendentiát, a mely most minden külön kis érdeket el akar szigetelni, mely maga akarja magának a nagy retorsiók, védvámok, fogyasztási vonalak által biztosítani, úgyszólván a mai napot, nem mi inauguráltuk, hanem ezt ránk kényszerítették és e miatt Magyarország és a monarchia túlsó fele is sok irányban elvesztette piaczát. És fájdalom, a mit elvesztettünk mi és a mit elvesztettek ott túlnan, azt sem mi, sem ott nem kapják vissza, hanem az elmarad veszve végképen. Mert engemet ezek a nézetek vezetnek s mert bár e módosítás Magyarországra nézve pénzügyileg terhes, de mégis ezen két különböző contingentálás mellett a magyar gazdasági szesziparnak érdeke megóvható, ugy, hogy ezáltal Galicziának, vagy pedig a monarchia másik felének concurrentiája ne emelkedjék, hanem a magyar gazdasági szeszgyáraknak jövendő prosperálása biztosittassék; továbbá, mert azt hiszem, hogy ugyanezen contingentált tétel mellett az osztrák gazdasági szeszgyáraknak összes túlproductiója nem fog versenyezni a magyar ipari gyáraknak termeivényeivel: én ezen módosítást, mert az a méltányosságnak, az igazságnak és a valódi gazdasági érdekeknek itt is, a monarchia túlsó felében is megfelel — elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szentkirályi Albert: T. ház! Azon elvi álláspontból indulva ki, melyet elfoglaltam, csak rövid pár szóval akarom indokolni azon módosítást, melyet a 6. §. a) pontjához bátorkodom benyújtani. E pont ugyanis a gazdasági szeszfőzdék fogalmára nézve igy intézkedik: „a) Az illető szeszfőzdének valamely mezőgazdasággal akként kell összekötve lennie, hogy kizárólag vagy legnagyobb részben a mezőgazdaság terményeiből nyerje a szesztermeléshez szükséges anyagokat". Én egyáltalában nem szívesen látok törvény-