Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

204 110. országos ülésjnnlns 2-án, szombaton. 18S8. gyárak. általában a contingentált mennyiséget egészen kapják meg, természetes, hogy ez nem ennél a szakasznál és nem is ezen törvényjavaslatnál vitatandó meg, hanem azon törvényjavaslatnál, mely a contingentált mennyiség felosztását állapítja meg. De az adótétel ezzel semmi összefüggésben nincs, ennélfogva kérem a törvényjavaslat eredeti szövegének változatlanul való elfogadását, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A második szakaszban Liptay Károly képviselő ur azon módosítást tette, hogy az utolsó bekezdés első sorában előforduló 45 kr. helyett 48 kr. tétessék. E szerint a kérdés az lesz: elfogadja-e a ház Liptay Károly képviselő urnak ezen módosítványát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítást és igy a második szakasz változatlanul marad. Következik a 3. §. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 3. és 4. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Minthogy itt a szeszszel kapcsolatos élesztő-termelés megadóztatásáról van szó, e szakaszban a pénzügyi bizottság méltányosnak és igazságosnak találta azt, hogy a sörélesztő megadóztatására vonatkozólag is megfelelő intézkedés történjék. Ennek következtében a t. háznak a következő határozati javaslatot ajánlja a pénzügyi bizottság elfogadásra: „Utasíttatni kérjük a kormányt, hogy a sörélesztő megfelelő megadóztatásának kérdését tegye tanulmány és esetleg előtérj esztés tárgyává.

u Kérem a t. házat, méltóztassék e határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a pénzügyi bizottság határozati javaslatát elfogadni ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Dárdai Sándor jegyző: Láng Lajos! Láng Lajos: T. ház! A 4. és 5. §. közé bátor vagyok egy új 5. §. felvételét indítványozni, a mely tulajdonkép nem más, mint az eredeti törvényjavaslatban volt 5. §., a mely a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával kihagyatott. Ezen szakasz foglalja ugyanis magában az adómentes szeszfőzés megengedését. Kétségtelen, hogy az adómentes pálinkafőzés sok visszaélésre nyújthat alkalmat, de kétségtelen az is, hogyha e szokásról, a mely mégis annyira meg van gyökerezve, minden átmenet és minden árnyalatküiönbség nélkül átmegyünk a másik ellentétes állapotra, tudniillik annak eltörlésére, ez talán még sem olyan, a mely gyakorlatilag üdvös és szerencsésen keresztülvihető volna. Én tehát nem indítványozom a törvényjavaslatban foglalt eredeti szakaszt változatlanul, de viszont nem akarnék odáig menni, mint a pénzügyi bizottság jelentése, a mely egészen el akarja hagyni az adómentes szeszfőzést, hanem bizonyos korlátozást kívánok fentartani az adómentes pálinkafőzésre, még pedig azt, a melyet hasonló esetben más törvénynél, tudniillik legutóbb a dohányjövedéknél alkalmaztunk azzal a megszorítással, hogy az adómentes pálinkafőzés megengedtetik személyökre nézve azoknak, kik az utolsó három termelési évadban azt gyakorolták. Ez esetben az új 5. §. következőkép hangzanék: s>5. §. Adómentes pálinkafőzés. Azoknak, kik az 1885/6,1886/7 és 1887/8.termelési évadon belül az adómentes szeszfőzést engedély mellett gyakorolták és a kik a szeszes folyadékokkal sem kicsinyben, sem nagyban nem kereskednek, megengedtetik, hogy öntermesztette anyagokból önmaguk és velők egy kenyéren levő háznépük vagy cselédeik részére évenkint — az évet szeptember 1-től augusztus végéig számítva—legfeljebb 50 fokú — a százfokú szeszmérő szerint — pálinkát, í kectolitert meg nem haladó mennyiségben adómentesen főzhessenek. Ha lisztes anyagok fordíttatnak az adómentes pálinkafőzésre, arra 2 hectoliternél nagyobb ürtartartalmú főzőüstöket használni nem szabad." Ismétlem, t. ház, ez szó szerint az eredeti szöveg, azzal az egy változtatással és korlátozással csupán, hogy az utolsó három szesztermelési évadban ezen jogot gyakorlóknak tartatik fenn továbbra is. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Dárdai Sándor jegyző (olvassa). Helfy Ignácz: T. ház! Láng Lajos képviselőtársam által benyújtott módosítványhoz nem járulhatok hozzá. Ez ugyanaz a módosítvány, a melyet a pénzügyi bizottságban az igen tisztelt minísterelnök ur már élőszóval előterjesztett volt. Már ott is bátor voltam jelezni, hogy az nem volna helyes, ez igazságtalan eljárás volna. Mikor oly síüyos adóval terheljük a fogyasztókat; a mikor majdnem négyszeresére emeljük a jelenlegi adót és teszszük ezt igen fontos állami szempontokból: akkor egyáltalában nem helyeselhetem azt, hogy a polgároknak egy része a többiek rovására ezen teher alól ki legyen vonva, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Semmiféle téren sem szabad általában, de legkevésbé szabad az adózás terén megsérteni az egyenlőség törvényét. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság többsége hozzájárult ahhoz a nézethez, hogy e tekintetben az adómentességet végképen meg kell szüntetni. Tette ezt először az imént hangoztatott okból, úgyszólván erkölcsi okból, mely nem engedi, hogy privilégiumok teremtessenek a különböző polgárok közt; tette más okból azért, mert kétséget nem szenved, hogy az oly tetemesen felemelt adóval szemben az adómentesség határozott veszélyt involvál a kincstárra nézve. Mert nagy különbség az, ha valaki