Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

202 110 országos ülés juaius 2-án, szombaton. 1888. kozólag csak azt jegyzem meg, hogyha a t. képviselő ur egész beszédemnek tenorját szives figyelmére méltatja, azt fogja látni, hogy az semminemű összefüggésben nincs az ő általa mondottakkal. Nekem, t. ház, ha volt hibám, csak egy hibám volt, az, hogy talán nagyon is sokat foglalkoztam Szentkirályi Albert t. képviselőtársamnak a beszédével; nem azért, mintha az általa felállított egyes elvek győzelmétől féltem volna, hanem azért, mert egyes oly nézeteket, a melyek alapjukban véve talán jogosultsággal birnak, oly alakban domborított ki, hogy azoknak ily alakban való kidomborítását itt a parlamentben észrevétel nélkül nem hagyhattam. Különben erre vonatkozólag megjegyzésein csak az, hogy higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy ha egymásnak beszédét épen a személyes felfogás szempontjából annyira bonezolgatjuk, akkor azután nem az érdekeknek, hanem a személyes érzékenykedésnek harcza fogja a parlamenti vitát dominálni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mai módosításra nézve semminemű differentia köztünk nincsen. Én és a kormány is azon állásponton állunk, hogy az l.§-ban megállapított vámtétel aranyban szedessék. De azért mégis kérnem kell a t. házat, hogy ezen módosítást mellőzni méltóztassék. Leszek bátor indokolni is, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Először is azért, mert ezen módosításra semminemű szükség nincs. Mert hisz itt a vámtarifa módosításáról van szó ; maga a vámtarifáról szóló törvény pedig megállapítja azt, hogy az a szerint fizetendő vámdíjak mindig aranyban fizettessenek. Szükség tehát nincs rá, mert ha módosítjuk is a szeszadó-törvényt, a vámtarifa törvénynek ezen alaphatározata változatlanul marad. Másodszor mellőzendő e javaslat azért, mert nem volna ezélszerű itt külön kiemelni, hogy a vámdíj aranyban fizetendő ; nem pedig azért, mert hiszen a vámtarifa módosítására nézve mártöbb törvényünk van, de azokban tudtommal sehol sincs kiemelve külön, hogy a vámdíj aranyban fizetendő. Tehát, ha a módosítás elfogadtatik, az nem hogy tisztázná a helyzetet, hanem esetleg félreértésre szolgáltathatna okot, hogy mivel ezen egy törvényben határozottan ki van téve, hogy aranyban fizetendő a vámdíj, mig más törvényben ez nincsen, talán azt hinné valaki, hogy egyik esetben aranyban fizetendő, más esetben pedig nem. Ezek alapján kérem a t. házat, hogy az 1. §-t változatlanul méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve.Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Az 1. §. első bekezdéséhez Szentkirályi Albert képviselő ur azt a módosítást adta be, hogy a „tételszáma tf és „következőkép" szók közé ez iktattassák: „fentartva az aranyvalutára vonatkozó általános intézkedéseket". Maga a szöveg nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az változatlanul marad. (Helyeslés.) Kérdem most a t. házat, méltóztatik-e a beadott módosítást elfogadni? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem fogadtatik el. Következik a 2. §. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a 2-ik szakaszt). Liptay Károly : T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslat második szakaszára nézve, mely az adótételek különbözősége szerinti gyári cathegoriaknak egymás melletti megélhetési alapföltételeit szabályozza, véleményemet röviden előadjam. Azt hiszem, felesleges indokolnom, hogy ezt miért teszem, mert hiszen az eddigi nyilatkozatok alapján, de különösen is a képviselőház minden tagjának hazafiasságáról föl kell tennem, hogy Magyaroszágon, mint nyerstermelő országban, a gazdasági szeszgyárak érdekeinek minden jogosulatlan veszélyeztetés elleni megvédése mindnyájunknak osztatlan óhaját, forró kívánságát képezi. De a mennyiben itt annak meghatározásáról van szó, hogy mi a kis és a nagyipari gyárak között különbség; de a mennyiben ennek fogalmazása tekintetében a nézetekeltérnek, a minek következtében oly ellenvetések tétettek, hogy azok. a kik a gazdasági szeszgyárak érdeke mellett emeltek szót, nemcsak megezáfolva, hanem egyszersmind személyes tekintetekben is érintve érezhették magukat: méltóztassék a t. ház megengedni, hogy az eddig hallottakra röviden reflectáljak. Eu a gazdasági szeszgyárak nemzetgazdasági fontosságát a kisebb adó nieletti főzhetés határán belül azzal indokolom, hogy volt idő, midőn azon contingenst, a mely a kisebb adó mellett Magyarország részére megállapittatott, a gazdasági szeszgyárak teljes mértékben voltak képesek fedezni. Én tehát ezen alapra helyezkedve, azon mértékig kívánom a gazdasági szeszgyárakat ezen kedvezményben részesíteni, hogy mindaddig, mig a gazdasági szeszgyárak ezen contingens határán belül főzésre jelentkeznek, elsősorban ezek legyenek jogosítva ezen kedvezmény igénybe vételére. Megvallom, t. ház, hogy eogem e tekintetben az eddig hallott érvelések nem győztek meg az ellenkezőről, mert maga Sigmond Dezső t. képviselő ur is, a kit egyik legnagyobb szaktekintélynek tartok és a ki maga is arra hivatkozott, hogy az átalányozási rendszer mellett technicailag annyira fejlődnek a gazdasági szeszgyárak, hogy majd a nagygyáraknak is versenytársai lesznek, a termelési különbözetet S krral vette fel. Első tekintetre az ilyen szaktekintélyek által felállított tétel meggyőzőnek látszik; de ha ezeket a statistikai