Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-110
1 93 l 10 országos ülés |uuius 2-án, szombaton 1888. Dárdai Sándor jegyző: T. ház! Van szerencsém jelenteni, hogy az indítványkönyvdten újabb bejegyzés nem foglaltatik. Az interpellatiós könyvben a következő bejegyzések vannak: 1888. június 2. Pázuiándy Dénes, a ministerelnök úrhoz, Magyarországnak viszonya felett Francziaországgal szemben; továbbá gróf Apponyi Albert, a ministerelnök úrhoz, a ministerelnöknek a párizsi világkiállításra vonatkozólag tett nyilatkozata tárgyában; végre Ugron Gábor, a ministerelnök úrhoz, a párizsi kiállítás ügyében történtek iránt. Elnöki A t. képviselő urak az ülés végén fogják megtenni interpellatiójukat. Következik a napirend: az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, az I. fejezet czímét, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 1. §-t). Balogh Géza jegyző: Szentkirályi Albert! Szentkirályi Albert: T. ház! (Halljuk!) Mielőtt azon módosítást beadni szerencsém volna, melyet ezen szakaszhoz tervbe vettem, engedje meg a t. ház, hogy egy megjegyzést tegyek s ez az, hogy ezen törvényjavaslat oly complicált és szövevényes, hogy valamint az általános tárgyalásnál nem lehetett kikerülni azt, hogy a részletekbe ne bocsátkozzunk, a részletes tárgyalásnál is alig lehet kikerülni azt, hogy az általános elvekre ne hivatkozzunk; miután pedig elvi álláspontomnál fogva még több módosítást is lesz szerencsém javasolni, engedtessék meg nekem az, hogy miután ezen módosítások szoros összefüggésben vannak egymással és miután nem volt alkalmam mindazokra reflectálni, a mik múltkori beszédemre mondattak, hogy némileg általános szempontból is hozzászólhassak e kérdéshez. A midőn én azon álláspontot foglaltam el, hogy a mezőgazdasági szeszgyárakra fektetendő a fősúly, valóban nem hittem, hogy ugyszólva nagy visszatetszést okozzak e fellépésemmel. Csodálom és némileg elszomorító ténynek is találom azt, hogy nálunk Magyarországon, melynek összes jövedelme és gazdasági léte jóformán a mezőgazdaságon alapszik, azt mondhatni, igen kevés kivétellel minden tekintély a nagy ipar mellé sorakozik. Én ezt egyszerűen nem értem, de utóvégre: volenti non fit iniuria. Ha azonban azután mégis akad egy-két hang, mely a mezőgazdaság érdekei mellett szólal fel, melyet egy-két képviselő itt talán nem a siker reményével, hanem inkább pour sauver l'honneur du drapeau tett, hogy ez annyi félremagyarázásokra és félreértésekre ad alkalmat, ezt őszintén megvallom, nem értem. Hát, t. ház, mondhatná valaki azt, hogy hisz végre is a közgazdasági érdekeknek hivatottabb védője is van, mint egyes képviselő, ott van a földmivelési minister, az majd megvédelmezi a mezőgazdaság érdekeit. De, fájdalom, földmivelési ministerünk ipari minister is egyszersmind és tudjuk mennyire el van épen most foglalva. A mi iparosainkat, kik Párizsba akarnak a kiállításra menni, jóformán egyenként kell felvilágosítania, részint azért, hogy visszatartsa republicanus vágyaikat, részint azért, hogy megóvja bizonyos károktól, mert, ugy látszik, azon nézetben van a kormány, hogy Francziaországban azért rendezik a kiállítást, hogy oda csalogassák és ott portékaikat összetörjék, zászlónkat pedig insultálják, a melyet az insultustól csakis itt lehet megvédeni, a mit csakis itthon tapasztalunk. De hát nemcsak félremagyarázásból és félreértésekből származnak a megjegyzések azokra, a miket elmondani kötelességemnek véltem, hanem bizonyos gyanúsítás is — legalább nekem annak látszik — mondom, bizonyos gyanúsítás is foglaltatik abban, a mit a t. államtitkár ur mondani kegyeskedett. Ugyanis beszédének egyik részében következőleg fejezte ki magát az államtitkár úr (olvassa): „Én azt hiszem, hogy midőn egy javaslat ellenzői annak megítélésénél ennyire különböző, egymással homlokegyenest ellenkező nézetek által vezéreltetnek: akkor a kérdés helyes megbirálásának csakis előnyére lehet az, ha ezen önök által különben is annyira complicáltnak jelzett kérdés még a eontingentálási törvényjavaslattal is nem complicáltatik, hanem az a kérdés tétetik fel, vájjon ezen elvi alapon méltóztatnak-e a szeszadó szabályozásának kérdését elfogadni, vagy nem ? Én azt hiszem, hogy azt az álláspontot helyeselni kell mindazoknak, kik az elvek harczát nem az érdekek harczával akarják felcserélni." Hát, t. ház, ezen kifejezést, őszintén megvallom, nem értem, mert mit jelenthet itt az érdek? Hiszen itt nem lehet más, csak a közérdek, a közérdek mellett pedig különféle elvi álláspontok mellett lehet harczolni. Ha tehát itt az érdeket méltóztatott az államtitkár ur kiemelni, az nem a közérdekre vonatkozik, mert erre nézve az a megjegyzés tökéletesen fölösleges. Én azt fontos kérdésnek tartom tisztába hozni, t. ház, minden egyes képviselőtársamra nézve, mert a legkisebb gyanúja annak, hogy egy képviselő magánérdek miatt szólal fel, azt hiszem, a legnagyobb sértés. De lássuk hát, mi az a közérdek ? Közérdek, azt hiszem, nem lehet más, mint azon érdek, a mely általánosságban a legnagyobb kiterjedésben a legtöbb emberre, az ország legtöbb polgárára kiterjed; minél inkább szűkül az általánosság, minél inkább kevesbedik a kör, melyre kiterjed, annál inkább közeledik a magánérdek fogalmához. És ez nagyon természetes is, mert végre is minden kedvező esemény közérdek, még az is közérdek, ha például Soroksáron egy állampolgárnak gyermeke szüle-
