Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

109. országos ülés június 1-én, pénteken. 1888. Jgg tás alapjául, de az állam főjövedelmi forrásává ez egyáltalában nem tehető. A contingentálás tekintetében az eszme ellen kifogás alig tétetett. Azonban előhozták és sokáig vitatták azt, miszerint a törvényjavaslatot a contingentálás mennyiségének felosztására vonatkozó törvényjavaslat nélkül helyesen megítélni és elfogadni alig lehet. Ezt, bocsánatot kérek, én nem értem. Keresni kell mindkét törvényjavaslatnak tartalmát s mindjárt észreveszi az ember, hogy e kettő között oly szoros összefüggést feltalálni egyáltalában nem lehet, mert ezen törvényjavaslatnak alapja a termelés, az adótétel és a monarchia két fele közti forgalom szabályozása. Már most, hogy az adótétel megbízható-e, hogy a contingentált mennyiség a fogyasztásra alapítva helyesen van-e választva, hogy a monarchia két fele közti forgalmi viszony általában vésznélküli-e vagy a veszélyt mennyire hárítja el a törvényjavaslat, az egész önállórag itt megítélhető; de a megállapított contingentált mennyiség, az egyesek vagy egyen fajú gyárak közti felosztására vonatkozó másik törvényjavaslat ennek az elbírálására egyáltalában semmi befolyást nem gyakorolhat; sőt még a tekintetben is, a mit gróf Dessewffy Aurél t. képviselőm' említett fel, hogy ő abonificatióra nézve előbb azt szeretné tudni, hogy milyen a contingentált mennyiségnek a felosztása, mert azt meg kell ítélni, hogy a contingentált összegen felül a mezőgazdasági gyárakra a bonificatio helyesen van-e megválasztva, alacsonyra vagy magasra van-e az téve és hogy ennek befolyása alatt mikép fog a verseny az egyes gyárak, a nagy- és mezőgazdasági gyárak, viszont Magyarország és Austria között kifejlődni; de arra, hogy abból a mennyiségből részint a mezőgazdasági gyárak és a nagy gyárak, részint pedig egyes gyárak mit fognak kapni, absolute semmi befolyással nem bír. Én eleitől fogva érthetetlennek tartottam, hogy általában mi súlyt fektettek arra, hogy előbb ismeretes legyen a contingentált mennyiség felosztása. Nagyfontosságú dolog és ugy vettem észre — a mint természetes is — hogy a vita tulajdonkép a körül forgott, hogy a bonificatio és a bonificatio utján a mezőgazdasági gyárak versenyképessége miként fog fejlődni. Gróf Dessewffy Aurél t. képviselő ur e tekintetben egy kifogást tett, a melyet — azt hiszem — nem lehet elfogadni s minthogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam mai beszédében szintén érintette ezt az érdekes pontot, kénytelen vagyok azt kiemelni. A bonificatiót tundiillik összeköttetésbe hozták magával az adódifferentiával, a mely a kedvezményezési tétel és a magasabb tétel közt van. Nem tagadhatom, hogy bizonyos összeköttetésben van e kettő egymással, egy bizonyos határon túl, tudniillik, hogyha a bonificatióban egy bizonyos ponton túlmegyünk, akkor okvetlenül az ellensúlyt kell keresnünk a két adótétel közötti differentiának emelésében. Mert azt helyesen mondja Horánszky Nándor t. képviső ur.hogye tekintetben a versenyképesség csak ily módon ellensúlyozható. Igen, de ez nézetem szerint csak egy bizonyos ponton túl kezdődik. Meg vagyok róla ugyanis győződve, hogy például az a bonificatio, a mely az eredeti javaslatban van, vagy például olyan bonificatio, mely a contingentált mennyiséget javadalmazza,, mondjuk például 2—3 forinttal vagy 3 — 4 forinttal és a contingentált mennyiségen felül lévő tekintetében az eredeti adót megtartja, ennek a két adótétel közötti differentiához semmi köze nincs; illetőleg nincs szükség arra, hogy e tekintetben e két dologösszeköttetésben legyen; de abban az esetben igen, ha az adótétel ugy oldatik meg, hogy bonificatio adatik és pedig jelentékeny mértékben a contingentált mennyiségre való tekintet nélkül és akkor fog előállni annak szüksége, hogy a két adótétel közötti különbség módosíttassák. A kérdés tehát az, vájjon a bonificatio akár olyan formában, a mint az a pénzügyi bizottság javaslatában foglaltatik, akár pedig példának okáért azon eszme alakjában, hogy a contingentált menynyiség határáig nagyobb bonificatio adassék és azon túl sokkal kisebb, például 3, 4—5 forint és azontúl 1,2—3 forint — a mint észrevettem ez volt a vitának egyik kimagasló pontja, noha még indítvány alakjában előttünk nem fekszik kérdés, mondom, hogy milyen befolyást fog ez gyakorolni általában a monarchia két fele között és másrészről hazánkban a különböző gyáraknak versenyképesség tekintetében ? Ez nagyon nehezen megoldható kérdés, melyre határozott választ adni alig lehet, mert le kell menni ennek a dolognak, nézetem szerint, gyökerére és itt minden kutatás, mely a dolognak gyökerére hatol, minutiosus kérdésekkel, illetőleg számításokkal áll összeköttetésben. Igen természetes dolog, hogy a képviselőházat annál kevésbé untathatom ezekkel, mert kénytelen vagyok kijelenteni, hogy bár e tekintetben igen sokféle combinatiok állanak rendelkezésemre, a számok alkalmasak volnának a t. képviselőháznak bizalmatlanságát felkelteni. Miért? Mert természetes dolog, hogy a legjobb akarat és az illetők részéről a legtárgyilagosabb törekvés mellett, egy bizonyos tendentia azokban a számokban van; nemcsak azért, mert az illetők csak egyéni tapasztalataikból beszélnek, a mit általánosítani egyáltalán nem lehet, de azért is, mert különböző érdekek képviseletében vannak, a mit tőlük rossz néven venni nem lehet. Már pedig mi laicusok ezen adatokhoz máskép nem juthatunk, mintha azokat a közvetlenül érdekeltektől kérjük el. De még egy körülmény van, mely e tekintetben óvatosságra int és ez az, hogy a különböző nyers terményeknek nemcsak árai, de minőségei is*,