Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
176 100, örsíágos ülés jnaias Lén, pénteken. 18S8. problematicusnak tartom, mégis tekintve azon kényszerhelyzetet, melyben a szesz megadóztatására nézve vagyunk, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések.) Balogh Géza jegyző .* Kossá Dezső! Kossa Dezső.' T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a mik e pái-t szónokai részéről, melyhez tartozhatni szerencsém van, a szeszadó" javaslat ellen felhozattak, én a magam részéről csak két szempontot emelek ki azokból, melyek engem arra vezérelnek, hogy e törvényjavaslatot még általánosságban se fogadjam el. E két szempont egyike azon pártállás, melyet elfoglalok. Ezen pártállásból kifolyólag — ha egyébként semmi más tekintetek nem gátolnának is — lehetetlen volna a szőnyegen forgó törvényjavaslatot elfogadnom. Lehetetlen pedig azért, mert ezen törvényjavaslat, mint annak indokolásában maga a pénzügyminister által is kijelentetik, a szeszadóból folyó jövedelmeknek újabb és szélesebb körű kihasználását, tehát az adózó, illetve fogyasztó közönségnek újabb és pedig jelentékeny megterheltetését czélozza. (ügy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ezen párt elvi álláspontjának egyik principialis folyománya, az adózó közönség már is túlnagy direct vagy indirect terheinek fokozásához hozzá nem járulni. Igaz, hogy a tisztelt pénzügyminister ur javaslatának indokolásában az államháztartás növekvő szükségleteinek fedeztetését hozta föl legfőbb indokul ezen törvényjavaslat elfogadtatására mint a mely által az állam egyik jövedelmi forrásának nagyobb mérvű kihasználása válik lehetségessé. És mivel a terhek növelésének megtagadásával nekünk sem az a czélunk, hogy államháztartásunk szükségei fedezetet ne nyerjenek, hanem ellenkezőleg az lehet csak s valójában az is a czélunk, hogy államháztartásunkban a súlyegyen egy jobb kormányzat által eléresséks minden valóban szorosan szükségesnek nevezhető állami szükségleteink fedezetet nyerjenek. Ekként első tekintetre nekem is el kellene fogadnom az ily törvényjavaslatot, mely ugyan újabb terheltetéssel jár, de a mely államháztartásunk szükségleteinek fedezését czélozza. Hogy azonban még sem fogadom el sem ezen most szőnyegen forgó, sem semmiféle olyan törvényjavaslatot, mely az adózó közönség újabb terheítetésével járna, oka az, mert ezen kormány s'annak pénzügyi politikája iránt bizalommal nem viseltetem. Mert nem viseltethetem bizalommal az oly kormány iránt, mely létjogosultságát a nemzetnek tett'azon Ígéretnek köszönhette, hogy államháztartásunkat rendezendi s ez által terheink elviselhetését könnyíti; de a melynek mindazonáltal 10 évet meghaladó működése a folytonos terhek emelésének meg nem szakadó lánezolatából állott, a nélkül, hogy ma államháztartásunk rendezésének czéljához, szemben azon óriási áldozatokkal, melyet a nemzet erre hozott, jelentékenyen közelebb állanánk, mint állottunk akkor, midőn a jelenlegi kormány és pártja ez alapon állami ügyeink vezetését átvette. Ily körülmények közt egyedül logicus consequens eljárásnak csak azt tarthatom, ha ennek a kormánynak megtagadok minden eszközt, melylyel újabb pénzforrást teremthessen magának, mert a multak tapasztalata megtanított engem arra, hogy minden újabb pénzügyi áldozat, melyet a nemzet e kormánynak megszavaz, e kormány kezében csak erejének elpazarlására, nem pedig állami pénzügyeink megszilárdítására vezet. De megtanított a multak tapasztalata arra is, hogy ezen kormány pénzügyeinek rendezését soha sem a megtakarítással, hanem a folytonos teherfokozással akarja elérni ; nemcsak, hanem ezen kormány, mely terheink növelését s az állami jövedelmek szaporítását következetes rendszerességgel a bevételeknek akiadásokkal való egyensúlyba hozása, czélja és indokából kérelmezi, va!ahám r szor ezen indokból neki a ház egy újabb jövedelmi forrást szavaz meg, sohasem mulasztja el egy olyan alkotással előállani, mely a megszavazott jövedelmet részben, vagy egészben felemészti. Melyre a sok számtalan közül legközelebb fekvő példa, a csak nem régen megszavazott fogyasztási adók felemelésével, majdnem parallel elfogadtatott ujonezok és tartalékosok tényleges szolgálattételre behivhatása iránti törvény, mely amannak pénzügyi eredményét felemészti s igya folytonos jövedelemszaporítás és teheremelés csak oly Danaidák hordájába töltött folyadék szerepét viszi e kormány kezében, melybe mentől többet tölt a nemzet, a kormány annál több rést üt azon, melyen a töltelék kifolyhasson, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Már pedig én és e párt a nemzet anyagi erejét sokkal becsesebb kincsnek tekintjük, semhogy azt egy ilyen kormány kezére bízzuk, sokkal becsesebbnek, semhogy abból csak egy cseppet is az ilyen Danaidák hordójába tölteni hajlandók lehetnénk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik szempont, mely engem arra vezérel, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot általánosságban sem fogadjam el, az, hogy mig a regale megváltása keresztül víve nincs, a szeszadónak oly nagymérvű emelésében — mint a minő e törvényjavaslatban czéloztatik — az italmérési regale tulajdonosainak oly érzékeny sérelmét látom, melynek figyelembe vétele elől a törvényhozásnak elzárkóznia nem lehet. Ugyanis kétségtelen az, hogy az italmérési regalejog tulajdonosai — ha a szőnyegen forgó törvényjavaslat most, mielőtt a regale megváltása keresztül vitetett volna, elfogadtatik — tekintettel
