Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
108. omágos ülés májas30-4n, ;zerdán, 1S8S. 163 és hogy elviselhetetlenül drágítaná meg a mindennapi élet szükségleteit; de a t. képviselő ur szavaiból még azon eredményre is jutok, hogy az sem áll feltétlenül, a mit nem ugyan ő, de egy másik képviselő ur hangsúlyozott, hogy tudniillik ezen adó a legszegényebb néposztályt fogja terhelni, mert az meg fog oszolni a társadalom összes rétegei közt. (Helyeslés.) Az adótétel nagyságával lényegileg összefügg a két adótétel közti különbözet, mert e különbözet képezi egyúttal a védelmet arra nézve, hogy a kisebb adótétel mellett ránk eső hányadot csakugyan képesek leszünk producálni, szóval, hogy a szesztermelés szabályozása helyes volt. És a két adótétel közti különbözet lényegileg összefügg másrészt a bonincatio kérdésével is. Nem akarom a t. házat hosszas számításokkal untatni a tekintetben, hogy vájjon tengerit feldolgozó gyáraink, vagy gazdasági gyáraink, szemben a galicziai burgonyagyárakkaS, annyival nehezebb viszonyok közt termelik-e a szeszt, hogy a 10 frtos védelem ne lenne elégséges acontingens szerint rájuk eső szesznek biztosítására; csak azt akarom fölemlíteni, hogy ezen adótételen kivül más védelem is van, mely részünkre a contingens megóvását biztosítja. Magát az adótételt illetőleg, a bonificatiót 4 írttal veszem fel és számba veszem, hogy gazdasági gyáraink administrativ regie-je és egyéb kiadásai, az anyagtól eltekintve, 2 írttal mindenesetre nagyobbra tehetők, mint az ipari gyáraké, a mi ellen Gaál Jenő t. képviselőtársam azon állítását sem fogadom el, mintha a galiczai mezőgazdasági gyárak mind oly viszonyok közt volnának, mint azon egy, legfeljebb két példánál, melyeket ő felemlíteni tud — ismétlem, fentartom azon állításomat, hogy az ipargyárak 2 forinttal kisebb regievei dolgoznak, mint a gazdasági gyárak. Ez a szaktanácskozmány által megállapított összeg és ez inkább kicsinynek, mint nagynak bizonyult más szakértők véleménye szerint. Tehát, ha ezt leszámítom, 8 frtos adóvédelemmel állunk szemben. De ezen 8 frtos adó védelmen kivül van még más védelem is és ez az ottani gyárak távolságában nyilvánul, mert, ha azok itt akarnak ami contingensünkre befolyást gyakorolni, tekintettel arra, hogy a szeszbehozatal iránya Austriábólmás, mint a mi kiviteli irányunk, mely nyugot és délnyugot felé irányul és minősített szeszünkre terjed ki: akkor azon következtetésre kell jutnom, hogy a szállítási költségek, melyek a kálóval együtt 2V2 frtot tesznek Budapestre és másfél frt az ország északi vidékére nézve, szintén védelmet nyújtanak arra nézve, hogy a mi contingensünk megóvható legyen. De mindezeknél nagyobb védelmet nyújt e részben azon körülmény, hogy mig eddig a galicziai szeszgyárak 9 Ae részben az átalányozási rendszer mellett dolgoztak, ezen túl ők is összes termelésük után lesznek kénytelenek adót fizetni. És ebben a legutóbbi tényezőben, de együttvéve mind a három tényezőben én elegendő biztosítékát látom annak, hogy a mi részünkre megállapított contingens saját előnyünkre meg is óvható. Nem azt mondom, hogy mi az engedményekben Austriával szemben, ha a bonificatio azon mértékét fogadjuk el, melyet a t. ministerelnök ur utóbbi beszédében jelzett, nem mentünk el a legvégsőbb határig; nem akarom én azt sem vitatni, hogy akkor, ha a nagyobb adótétel melletti termelés szüksége áll elő, talán a galicziai és osztrák gyárak nem bírnának nagyobb előny nyel arra, hogy a nagyobb adótétel mellett ők szeszt termelhetni fognak, de azon eonclusióra kívánok jutni, hogy a törvényjavaslat elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy a contingens megfelelő hányada részünkre biztosittassék és azon mederbe tereli vissza a galicziai szeszgyárakat, a mely őket megilleti, a mi részünkre pedig azt az álláspontot biztosítja, melyet ha maradandólag akarjuk érdekeinket biztosítani s ha a kölcsönös ellentéteket kívánjuk kiegyenlíteni, talán kölcsönösen el is kellett foglalnunk. (Élénk, helyeslés jóbhfélol.) Még a gazdasági és ipari gyárak tekintetében hozatott itt fel sok és kifogásoltatott a törvényjavaslat azon szempontból, hogy az az ipari gyárakkal szemben nem nyújt elegendő biztosítékot a gazdasági gyáraknak. Én azt hiszem, t. ház, hogy a gazdasági gyáraknak nyújtandó előnyök a t. ministerelnök urnak többször ugy a pénzügyi bizottságban, mint e ház kebelében tett nyilatkozatai szerint, nem tisztán azon bonificatióban állanak, mely részükre e törvényjavaslatban biztosíttatik, hanem állanak azon további előnyben, nagyobb hányadban, mely a contingentálási törvénynyel részükre biztosíttatni fog és állanak végre azon előnyben, hogy a jövő íejlődhetés a gazdasági szeszgyáraknak reserváltatik s a rendelkezésre maradó mennyiségekre nézve kizárólag ezeknek adatik elsőbbség. Ezen biztosítékok által, t. ház, el is mentünk azon határig, a meddig a gazdasági gyárakkal szemben egyelőre elmenni lehet s azt hiszem, hogy ezen nyilatkozatok után a kérdés egész megnyugvással ítélhető meg, a nélkül, hogy a contingentálási törvény bevárására szükség volna. Én megengedem, t. ház, hogy bizonyos jogosultsággal bírhat az a kívánalom, hogy ha valaki egy kérdést el akar dönteni, egészen tisztán lásson a kérdésben; de másrészt ha a nyújtandó előnyöknek kerete egészében felállíttatott: akkor egy törvénynek előterjesztésétől függővé tenni esetleg egy j'avaslatnak elfogadását, nem lehet. Mert hisz a mondottak, az előterjesztettek már elegendő megítélési alapot nyújtanak a contingens felosztási kérdésének eldönthetésére. 21 *
