Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-99

10 99. országos Ülés május 8-án, kedden. 1888. tekintetbeni eljárásának, vagy a törvényeknek egyáltalában nincs értelme. Az én felfogásom szerint, ha ezen törvénynyel szemben a t. kormány bármelyik évben az illető vasutaknak hasonló természetű beruházásokra engedélyt adott, kötelessége lett volna minden egyes esetben a törvényhozás elé jönni, ép ugy, mint 1876 és 75-ben. (Helyeslés balfelől.) Hogy pedig ezen beruházásokra vonatkozólag csakugyan lehetnek esetek arra, hogy azok nem az engedélyokmányban gyökereznek, kénytelen vagyok ismét az alföld-fiumei vasútnak adott előlegek következtében felmerült zárszámadásokra és a képviselőház akkori vitáira hivatkozni. (Halljuk! balfelől.) Akkor, t. ház, a főszámszék a jelenlegivel mindenben hasonló természetű beruházásokra vonatkozólag a t. kormányhoz átirt és kijelentette, hogy az ezen vasút részére adott 1.427,000 frtban vannak több rendbeli tételek, jelesen az azon átiratban felsorolt 3., 6., 7., 8. és 9. tételek, melyeknek engedélyezésére az illető minister ur semmi esetre sem volt feljogosítva és az erre vonatkozó tárgyalások végeredménye a számszék részéről az volt, hogy 511,000 írtra nézve, mely ezen vasútnak adatott, megmaradt azon álláspontja mellett, hogy azok a törvényhozás felhatalmazása nélkül még készpénzben sem voltak engedélyezhetők. A számszéket oppositionalis hajlamokkal senki sem vádolhatja, t. ház és nem is kívánja senki sem vádolni; de ha egy olyan hatóság, a milyen a számszék, bizonyos körülmények közt ily engedélyezésekkel szemben iiy álláspontot foglal el, vájjon ki van-e zárva a lehetősége annak, hogy ezen részint állami előlegekre, részint függő kölesönökre szánt 8.100,000 irtot tevő összegben is nincsenek-e ily természetű beruházások? Mindezekről csak ugy tudnánk tudomást szerezni, ha mindent magában foglaló részletes indokolás lenne kezünkben; ennek hiányában azonban mi a törvényjavaslatot nem szavazhatjuk meg, mert kellő tájékozással nem bírunk. (Ugy van! a baloldalon.) De legclassicusabb a minister ur felszólalásának az a része, melyben azt mondja, hogy mintegy 1.300,000 frtot fog tenni az a megtakarítás, melyet e törvényjavaslat elfogadása által az illető garantirozott vasutaknál elérni fogunk. És* itt szíves volt mindenekelőtt az első gácsországi vasútra vonatkozó 113,000 frtot nekem elengedni; holott ezt mégis beleszámítja az 1.300,000 írtba. Ámde itt nem elengedésről van szó, t. ház, hanem arról, hogy erre nézve a megtakarítás nem ezen, hanem a múlt évben megszavazott törvény javára esik. Azt is szó nélkül méltóztatott hagyni a t. minister urnak, hogy a második vágány conserválására időjártávai mégis csak kiadások kívántatnak, ezek forrása pedig csakis ez a törvényjavaslat lesz. Azt méltóztatik mondani, hogy ezek üzleti kiadások. Igen, de ebből mindenesetre, habár indirect is, teher származik. (Ugy van! a baloldalon.) Az sem vonható kétségbe, hogy a függő adósságokban felvett 115,000 forintban törlesztések is vannak, melyek 8—10 évről kitolattak 60 évre. Ez tehát nem megtakarítás, hanem a fizetések elodázása. Ezeken felül bátran kérdezhetjük azt is, hogy vájjon jövőben nem lesz-e még hasonló természetű beruházásokra szükség ? Mert a minister ur azt mondja, hogy például az észak-keleti vasútnál évenként hasonló természetű beruházásokra 270,000 frt kívántatik; hogy tehát jövőre ez megszűnjék, akkor szükséges, hogy az ennek megfelelő tőke építtessék be. Ez a dolog természetében fekszik, mert csakis ezen újabb beruházások létesítése által fog az üzleti számla megszabadulni az állandó tehertől, akkor pedig azt látjuk, hogy ezen összegbői ily czélra nem 2.700,000 frt, hanem ennél sokkal nagyobb összeg kívántatnék. Hasonlólag így vagyunk a hadászati beruházások czímén állított megtakarításokkal is, melyeket megérteni egyáltalában nem lehet, mert a jelenlegi üzleti számlák azon hadászati beruházásokra vonatkozó kiadási tételeket, melyek csak a jövőben fognak eszközöltetni, most még nem tartalmazhatja. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Tartalmazza! Horánszky Nándor: A mi a jövőre vonatkozik ? Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Nem lehet azt még ma tudni! Horánszky Nándor: Épen azért mondom, hogy más hadászati természetű kiadásokra vonatkozó kiadásokat tartalmazhat ugyan, de az e törvényjavaslat czímén történendő kiadásokra vonatkozókat nem tartalmazhatja és így ilyeneket meg sem is takaríthat. Ismétlem, én nem vonom kétségbe azt, hogy e törvényjavaslat elfogadása által nem ugyan megtakarítás, mert ez a szó hibásan használtatik, hanem a jelenlegi tehernek más alakbani jelentkezése kis részben el fog ugyan éretni, de semmi esetre oly összegben, mint a minőt a t. minister ur állított, tudniillik 1.300,000 forint erejéig s hogy ezen törvényjavaslat elfoga dásával azon okoknál fogva, melyeket felhozni, bátor voltam, az államra minden esetre jelentékeny teher fog hárulni. Még csak egy megjegyzéssel tartozom a t. előadó ur beszédére, mely összefüggésben van a t. minister ur múltkori megjegyzésével is, mely szerint ők nem értik azt, hogy miként vontam be a vita keretébe a magyar államvasutak által elért megtakarításokat is. Bátor leszek ezt mindjárt megmagyarázni. Megmondtam már a múltkor és elmondom ma is, hogy én bízom abban, hogy azon megtaka-