Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
10S, országos ülés május 30-án, szerdán. 1SSS. 161 Az első sarkalatos dispositio, úgyszólván kiindulási pont, a contingentálási eszme, a mely két szempontból jöhet bírálat alá: először a contingensnek reánk eső része és másodszor a monarchia egész területére, vagyis ugy Austria, mint Magyarországra együttesen kiszabott contingens helyessége tekintetében. Az elsőre nézve, tudniillik a reánk eső rész tekintetében, ugy hiszem, tartózkodnom lehet annak bizonyításától, hogy az mennyiben felel meg a mi eddigi termelési hányadunknak, tartózkodni annál inkább, mert már a t. ministerelnök ur kifejtette és az előadó ur adatokkal igazolta, hogy alig kínálkoznék más mód a contingens felosztására. Ma azonban Liptay képviselő' ur egy egészen új módozatot hozott fel, hogy a szántóföld-területek arányában kellene a contin genst felosztani. A t. képviselő úrhoz ezen eszmére nézve azon kérdést intézem, hogy azután egyedül ezen gazdasági mellékiparágra óhajtja-e alkalmazni, mert ha ezt azzal indokolja, hogy a szeszfőzés a gazdaság mellékipara, ezután az eszme folytatását nem kellene-e kiterjeszteni a czukorés söradóra is? Vájjon nem kellene-e határt szabni, hogy meddig tart a gazdasági ipar és meddig nem és azután kérdem, nem sokkal messzebb menő socialis intézkedések volnának-e ezek, mint a kormány álláspontja, melyet elfoglal a javaslatban? (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a contingens felosztásánál nem lehet más irányadó, mint az eddigi termelési arány. És ezért a contingensből reánk eső rész tekintetében még csak kettőt kívánok megjegyezni : az első az, hogy a contingensből reánk eső hányad alku dolga volt; lehet, hogy valamivel alacsonyabban van megállapítva ; de ha alacsonyan van megállapítva, talán egyszer és mindenkorra korlátozza az ipart, egy határozott kört szab meg neki, de azután ezen contingens megállapítása a javaslat tulajdonkópeni elvi dispositióival összeköttetésben nincs, mert a felállított keret állandó marad, csakhogy szűkebb térre szőri ttatik. Második megjegyzésem ezután az, hogy azon képviselő uraknak, a kik mint Helfy és tegnap Gaál Jenő képviselő ur — megengedem, a valónak megfelelőleg — azt fejtegették, hogy a mi szesziparunk romlása az osztrák szesz ide beözönlése által sokkal rosszabb és egészen máskép áll, mint a statistikai adatok feltüntetik, azt hiszem nem áll érdekükben azt fejtegetni, hogy a mi contingensünk alacsonyan van megállapítva, mert épen azáltal, hogy a statistikai adatoknálrosszabnak tüntetik föl a helyzetet, azt ismerik be, hogy a statistikai adatok alapján készített contingens lényegesen javítani fogja a helyzetet. (Tetszés jobbfelöl.) De a contingensből reánk eső hányadnál sokkal jelentékenyebb az a kérdés, hogy vájjon az KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. V. KÖTET. összes contingens az egész monarchiára, Austriára és Magyarországra nézve helyesen van-e megállapítva ? Én erre nézve csak egy példára vagyok bátor utalni. A német birodalomban fejenként 4 és fél literrel állapíttatott meg az elfogyasztandó szeszmennyiség, sőt a délnémet államokban 3 literrel, tekintettel arra, hogy ott a sörfogyasztók száma sokkal nagyobb, mint az észak-német államokban. S micsoda tapasztalattal állunk itt szemben, — mert bocsánatot kérek, nem áll az, mintha e téren eddigelé semminemű tapasztalataink nem lennének — szemben állunk azon tapasztalatiak hogy a német contingens igen kicsinyre van meg állapítva, a szesz áradatai ezt bizonyítják, mert a magasabb adótétel mellett főzhető szesz ára sokkal alacsonyabb, ugy, hogy ugynevezet Berech-. tigungs-Scheinok jönnek forgalomba a kisebb adótétellel contingentált szeszmennyiségre nézve és ezeknek az értéke 15 egész 16 márka absolut hectoliterenkint. Ebből azt látom, hogy akkor, midőn Németországban, a hol átmenetileg igen nagy tulproductio volt és nagy készletekkel mentek át az uj aerába, a törvény hatályba lépte után lefolyt rövididő után már azon tapasztalatra jöttek, hogy a contingensatulajdonképeniszükségletenmesszealuí van megállapítva és hogy a gyárak ugy az államkincstár, mint a fogyasztók rovására minden absolut hectoliter szesz után jelentékeny praemiumban részesülnek. Vájjon ily körülmények között meri-e valaki azt mondani, midőn nem egészen biztos a fogyasztás mennyisége tekintetében, hogy ezt a contingentálandó összeget nálunk még jobban le kell szállítani és annak az eshetőségnek tért nyitni, hogy a mi fogyasztó közönségünk is ilyen nagy praemiumot fizessen a szeszfőzdéknek ? (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én nem megyek, t. ház, annyira, mint ment Neumann Ármin t. képviselőtársam, a ki nálunk a szeszfogyasztást fejenkint7 literre tette; de azt merem állítani, hogy akkor, midőn a német birodalomban fejenkint 4 és 7* literben állapittatik meg a szeszfogyasztási mennyiség — és ez csekélynek bizonyul — akkor a mi viszonyaink között, a hol a sörivás sokkal szűkebb körre szorítkozik és azon körökben, a hol szesz fogyasztatik, sokkal több szesz fogy el — a mi részint climaticus viszonyokban, de még inkább az életmódban találja igazolását — akkor a mi contingeiisünket, mely még az üstfőzdék termelését is hozzászámítva, nem egész 5 és V* litert tesz fejenkint, túlzottnak mondani nem lehet. Én azt hiszem, hogy ezen contingentált mennyiség ugy van megállapítva, hogy ha az első átmeneti időszaktól eltekintünk, a későbbi években mindenesetre helyesnek fog bizonyulni és ha eleinte talán magasnak is mutatkozik, az eredmény az leend, hogy a szeszárak nem fognak rohamosan emelkedni, hanem egy átmeneti időszak fog bekövetkezni a szeszárak fokozatos