Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
108. országos ülés május 30-án, szerd;ín. 18S8 159 nem is oly nagyszámnak, szólni nem akarok és csak azt óhajtom, hogy ezek tekintetében oly intézkedések tétessenek, nehogy számuknak felszaporodása vagy esetleg a csempészkedés számának gyarapodása által ugy a közgazdasági, mint az állampénzügyi érdekek ne szenvedjenek. Remélem, hogy ezen kis üstök megadóztatása azon mértékben fog eszközöltetni, mely ugy a közgazdaság, mint az államkincstár érdekeivel összhangban fog állani. Hátra van még a szabadraktárak intézménye, melyre nézve semmiféle felvilágosítást, útmutatást nem látván, csak annyit vagyok bátor kinyilatkoztatni, hogy remélem és elvárom a t. kormánytól, mintán ezen intézmény hivatva lesz roppant magánvagyon ellenőrzésére, kezelésére és az állam szempontjából a fogyasztási adó kimutatására, hogy közhitelességgel és közfelelősséggel az állam aegise alatt felruházva legyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek voltak azok, t. ház, a miket a törvényjavaslat megváltoztatására, szerény nézetem szerint, előadni szükségesnek tartottam, különben a törvényjavaslatot elvi álláspontomnál fogva, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) A hosszan tartó vita előhaladott voltánál fogva nem kívánom felszólalásommal hosszasan igénybe venni a t. ház figyelmét; de mégis kényszerítve érzem magamat a felszólalásra azért, hogy megjegyzést tegyek egyik-másik előttem szólott t. képviselőtársam állítására; másfelől, hogy alkalmat vegyek magamnak egyes kérdések megvilágítására oly szempontból, melyekből azok megvilágítva nem voltak, megvilágítására oly kérdéseknek, melyeknek nézetem szerint, döntő szerepük van ezen törvényjavaslat megbirálásában s intézkedései helyességének megítélésében. (Halljuk!) Először is, t. ház, e törvényjavaslat lényegesen különbözik minden eddig előterjesztett hasonló javaslattól, mindenesetre jelentékeny reformot képez a szesz-törvényhozás történetében. Mert szakítva az eddigi javaslatoknak azon czélzatával, hogy a technica fejlődését követve, az adó-átalányozás föltételeit szigorítsák, a tudomány elvi álláspontjának és a mi viszonyainknak is megfelelőleg, a lehető legszélesebb körben tér át a valóságos terményadóra s azon szűkebb körben is, melyben a terményadót nem valósítja, szigorítja az adómeghatározás föltételeit s azokat úgyszólván a tulajdonképeni terményadónak mértékére emeli. De ezen szorosan véve pénzügyi intézkedéseken kivül, még közgazdasági intézkedéseket is ölel fel e törvényjavaslat, mert belenyál a termelési viszonyokba, szabályozza, arányosítja azokat. És a termelési viszonyoknak ezen szabályozása, arányosításában én nem látom a szabadság sérelmét, nem látom egy leplezett monopólium meg[ valósítását annak előnyei nélkül, miként látta Helfy t. képviselőtársam; hanem látom épen a szeszipar előhaladásának biztosítékát, látom oly érdekek fejlődésének megóvását, mely érdekek fejlődése a kormány, illetőleg a törvényhozás közbelépő intézkedése nélkül már csirájában életképtelen lenne. Nem a termelési viszonyok szabályozása, hanem igenis a termelési viszonyok e szabályozásának elhagyása vezetne monopóliumra, nem ugyan állami monopóliumra, hanem egyes kedvezőbben situált gyárak monopóliumára csakhogy ez aztán nem járna sem financiális, sem közgazdasági előnyökkel, hanem üres financiákat, elzüllött gazdasági viszonyokat hordana nyomában. (Tetszés jobbfelől.) De hiszen, t. ház, ez a törvényjavaslat nem Minervaként látott napvilágot. Hiszen az egy legjobb formában előkészített, kellőleg megérlelt közvéleménynek, a túltermelés bajaival küzdő érdekkörök követelményének a folyománya. Azok, a kik figyelemmel kisérték nálunk a szeszipar fejlődését, illetőleg válságos helyzetének legutóbbi mozzanatait, azok emlékezni fognak arra, hogy a legutóbbi években a szeszárak minden várakozás ellenére rohamosan hanyatlottak. Mind hangosabb panaszok merültek fel az érdekelt szakkörökben a túlproduetio ellen. Tanácskozások folytak és társadalmi utón meddő kísérletek történtek a túlproduetio korlátozása, a termelhető mennyiségek cartellirozására, nagyobb kiviteli praemium engedélyezése iránt és ezen nagyobb kiviteli praemiumnak engedélyezése iránt oly formában is, hogyha az államilag meg nem valósítható, akkor az az érdekelt körök szolgáltatása utján legyen keresztül vihető. Csak ezeknek a kellőleg megérlelt követelményeknek tett eleget a kormány ezen törvényjavaslat beterjesztése által akkor, midőn a túltermelés meggátlása végett a kisebb adó mellett főzhető szeszmennyiséget az eddigi termelés és beifogyasztás figyelembe vételével korlátozta, de e mellett az ipar érdekében a nagyobb adótétel mellett főzhető szeszmennyiséget teljesen szabadon hagyta — és ezért nem ellenkezik ezen ja>aslat a szabadság követelményeivel; — másrészről, midőn e mellett adótörvényeinknek úgyszólván mindazon intézkedéseit, a melyek a termelést hátrányosan befolyásolhatják, illetőleg a termelési arányokat megváltoztathatják, alterálhatják, módosította"; midőn oly formába öntötte ezen javaslatot, hogy a mezőgazdasági gyárak érdekeit biztosította, azoknak fejlődési körét reserválta, de e mellett az ipari gyáraknak is megóvta mai működési körét és jelentőségét!; végre midőn oly törvényjavaslatot terjesztett elő, mely ezen jövedelmi forrást oly
