Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
154 10s országos ülés májns 30-án, szerdán. 1888. el fogjuk árasztani Austriát szeszszel; a mi embereink azt mondják, hogy félnünk kell a gácsországi szeszipartól. Én, t. ház, midőn ily fontos dolgot kell megítélnem, akkor nem indulok ki egyoldalú tisztán ipari szempontból mondott vélemények után, hanem nem feledem azt, hogy egyszersmind vannak más érdekek is, melyek méltánylandók és t. ház, ez a fogyasztók érdeke. Mert akkor, midőn az adót hatszorosnál magasabbra emeljük, akkor csakugyan a fogyasztók érdekeit is szemeink elől téveszteni nem szabad. De hogyha azt állítjuk, hogy ezen védelem nem elegendő, vizsgáljuk meg a jelen helyzetet, hogy miként áll az a jövő helyzettelszemben? Tény, hogy ma a gazdasági szeszfőzdék és igy tehát a gäcsországiak. melyeknek versenyétől annyira tartunk, 4 írt 50 krnyi adóelőnyben részesülnek hectoliterenkint, termelhetnek egész 8 — 10 hecteliterig és ezen összes termelésük után élvezik ezen .adóelőnyt. Mi lesz jövőben ? Visszaszorittatik a termelés, a mi igen nevezetes és fontos körülmény, maximaliter 7 hectoliterre. Ezen 7 hectoliterböl fognak a eontingens szerint circa 5 hectolitert kapni, melyet a kisebb adótétel mellett termelnek. Kapnak ugyan jövőben 2 forint bonificatiót, de a contingensen felül termelt mennyiség után meg kell, hogy fizessék a 10 írttal magasabb adótételt. Most azt kérdem én, t. ház, hogy az eddigi szeszadó-törvényekben van-e egyetlenegy intézkedés, mely az iparnak csak megközelítőleg ily védelmet szolgáltatott volna? Mielőtt t. ház, még a közgazdasági szempont vázolásától eltérnék, egyet kívánok még megjegyezni és ez az, hogy a eontingens felosztása által, melyet az állam magának tart fenn, jövőben egyszersmind gyakorolhatja, azon hatalmat, hogy a szesziparnak fejlődését azon irányban fejleszsze, mely az ő közgazdasági állapotánál fogva a legezélszerííbb, leghelyesebb. Igaz, hogy ez által bizonyos tekintetben az egészséges fejlődés némi gyámkodás által íog akadályoztatni, meg lesz rendítve azon természetes alap, mely a körülmények kedvező voltánál fogva a fejlődésnek eddigelé támaszául szolgált. De elismerem, hogy lehetnek oly magasabb gazdasági, politikai indokok, melyeknél fogva a kormány bizonyos ideig, de csak bizonyos határig ezen jogot gyakorolhatja ; csakhogy ekkor, t. ház, nem tudom elfogadni azon tegnap hallott— gondolom — Szentkirályi Albert t. képviselőtársamnak közgazdasági politikáját, hogy hazai iparunk igyekezzék a pamutot feldolgozni, egy olyan nyers anyagot, melyet tengeren túli világrészből kell hozni és ne dolgozza fel a tengerit, mely hazánknak egyik legnevezetesebb gazdasági productuma. Szerinte a termelést jövőben tisztán csak a krumplit termelő gazdák számára kell fentartani. Azt kérdem, t. ház, hogyha ezen tanácsokat Magyarország szeszipara már évekkel ezelőtt elfogadta volna, hogyha különösen a nagy * gyárak nem küzdöttek volna az ipar fentartása mellett, vájjon most a eontingens felosztásánál Magyarországra nézve mi jutott volna? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most még röviden át kívánok térni a közegészségügyi szempontra is (Halljuk!) s erre nézve első sorban meg kívánom jegyezni azt, hogy örömmel vettem gróf Dessewffy Aurél képviselőtársam azon megjegyzését, hogy óhajtandó volna a rectificált szesznek kötelezőleg való behozatala., illetőleg a nyers szesznek a fogyasztás alól való eltiltása. De hogy ennek életbeléptetése bizonyos nehézségekkel jár, azt magamis elismerem és megnyugtatókig hatott reám a t. ministerelnök urnak azon nyilatkozata, hogy e tekintetben is történni fog gondoskodás. Örülni fogok, ha majd a kormány idevágó javaslatával elő fog állni, hogyha akkor épen azon oldalról nem fogják vádolni a kormányt azzal, hogy az által a mezőgazdasági szeszipart ki akarja szolgáltatni a raffineriáknak, azon ipari gyáraknak, melyek finomító készülékkel bírnak. (Élénk tetszés a jobboldalon.) De bizonyos az, hogy eltekintve ettől, a jövőben a fogyasztás csökkenni fog azon egyéneknél, kik a pálinkát nem, mint naponként szükséges élvezeti czikket használják terhes munkájuk közepette, mintegy erejök felfrissítésére, hanem csökkenni fog ez azoknál, kik már e szenvedélynek alávetve, tunyaságban folytatva életüket, erkölcsileg és egészségileg tönkrejutnak. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Minthogy, t. ház, teljes meggyőződésem az, hogy mindazon alapelvek alkalmazása, melyek e javaslatban kifejezésre találtak, állami pénzügyeink javulását hatalmasan elő fogják mozdítani és hogy a szeszipar jelenlegi helyzete, ha rögtön nem is fog nagyon kedvezővé tétetni, de meg leend vetve az alap, melyen jövőben biztosan megállhat, de továbbá, hogy közegészégi érdekeink is a jelenlegivel szemben javulni fognak: ezért a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a johbo 1 dalon.) Liptay Károly: T. ház! Teljesen meg, vagyok győződve, hogy a fennálló osztrák-magyar kereskedelmi szerződés fennállásának időtartamáig és a monarchia mindkét állama közt egymással szemben,másrésztpedig a szeszgyártási cathegoriák közti különbözet mellett teljesen lehetetlen törvényt alkotni avval a kikötéssel, hogy mint a kereskedelmi szerződés kívánja, a monarchia mindkét államában egyenlően kötelező legyen; hogy a midőn hivatva lenne a törvény Magyarországtól az osztrák szesztermelés veszélyét elhárítani, egyszersmind a magyar szesztermelést veszélybe ne döntse. Meg vagyok győződve, hogy lehetetlen oly törvényt alkotni, mely Magyarország kivitelének évről-évre haladó csökkenését és a szerzett tapasztalatok után valószínűleg rövid pár esztendő múlva való teljes megszűnését meggátolni képes legyen;
