Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

|2£ 107. országos ülds május 29-én, k dden. I8S8. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság jelentése az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. A szólók sorában Kubinyi Árpád képviselő ur következik. Kubinyi Árpád: T. ház! (Ralijuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz én is néhány szót szólhassak és arra vonatkozólag nézeteimnek kifejezést adhassak, (Ralijuk .') Felszólalásomban nem fogok reflectálni azon nexusra, mely a sör-, a ezukor-adó és e javaslat között létezik: nem reflectálok a javaslatnak Lajtán túli phasysaira s előzményeire, melyek a mi közgazdasági és politikai viszonyainkra olyan különös világot vetnek. Nem bocsátkozom annak bírálásába sem, hogy a javaslat eltalálta-e a fogyasztást a eontingentált szeszmennyiségben, nagyok-e az adó-tételek és helyes-e a differentia az adó-tételek között. Ez az appretiatio dolga s erre esak a jövő fog megfelelni. S midőn felszólalok, t. ház, ugy vagyok vele, mint azon ország kormánya, melynek utóbbi időben oly sok a kívánni valója s mely kívánságait nem tudja Európa előtt kellőleg formulázni. A javaslat, t. ház, hangsúlyozza indokolásában, hogy a szeszadó-emelését a közegészségi és erkölcsi tekintetek is igazolttá teszik. Tekintve, hogy az iijabb megfigyelések és kísérletek kétségtelenné tették, hogy a szeszfogyasztás ez egészségre nézve nem ártalmas, ha tiszta szesz fogyasztatik és az idegrendszert csakis a nyert szeszben levő kozmás olajok támadják meg, a javaslat a közegézségügy czéljának jobban megfelelt volna, ha azt mondja ki, hogy a szesznek csak finomított állapotban szabad a fogyasztó kezébe jutnia. A kerületenként az állam felügyelete alatt felállított szeszfinomítókban az ipari czélokra előállított szesz is a legkönnyebben lett volna denaturalisálható. De belátom az átmenet nehézségeit s elismerem, hogy az erre vonatkozó intézkedések egyelőre nem foganasíthatók. (Relyeslés jobbfelöl.) Ezek után áttérek, t. ház, a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak közötti viszonynak kérdésére. (Ralijuk!) A szesztermelés, t. ház, a mezőgazdaságnak egy oly veleszületett attribútuma, hogy azt máskép, mint mezőgazdaságilag kezelve, el sem lehet képzelni. S ennek logicai következménye az, hogy a törvényjavaslatban Magyarország részére eontingentált szesz-mennyiség elvben kizárólag a mezőgazdasági szeszgyárakat illeti meg, de miután ezek nem képesek az egész mennyiséget előállítani, a többlet termelése az ipari gyárak feladata. Ezen oknál fogva az ipari gyáraknak nagy fontosságát ez időre kell, hogy elismerjük. A német törvény tisztán és világosan kimondja, hogy czélja az egész szesztermelést a mezőgazdaságnak, mint ezen mivelési ág egyik mellékfoglalkozásának és segélyforrásának átadni s ezen földmivelő országban a par excellence földbirtokosokból álló képviselőház nem fog, nem állhat ellentétben azon törekvéssel, mely a mezőgazdasági szesztermelés fejlesztését czélozza; hiszem és bizom a kormánynak azon kijelentésében, hogy a eontingentált szeszmennyiségnek felosztását a"

1 mezőgazdasági és ipari gyárak között helyes arányban fogja a képviselőháznak javasolni és nem fogja szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdasági gyárak is a kisebb tétel mellett képesek kizárólag csakis a belfogyasztásra alkalmas szeszt előállítani, a kiviteli jutalom az ipari gyárak előnyére fog válni; azt hiszem, hogy a t. kormány nem fogja szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdasági szesztermelés a felföldön nem a vagyonosodás, de az adóképesség egyik feltétele; azért, nézetem szerint, a eontingentált szeszmennyiség a mezőgazdasági és ipari gyárak közt nem több, mint két, legfeljebb három évre volna felosztandó és kimondandó, hogy a törvény életbelépte után felállított mezőgazdasági gyárak ugyanazon kedvezményben fognak részesittetni, melyek a fennálló mezőgazdasági gyáraknak biztosittatnak. T. ház ! Elismerem, hogy a pénzügyi bizottság a benyújtott javaslaton több üdvös módosítást eszközölt. Ilyennek tartom első sorban az adómentes szeszfőzésnek eltörlését s a kis üstökben lisztes anyagból való főzésnek szűkebb korlátok közé szorítását; anélkül a kis üstök túlságos módon szaporodtak volna és illusoriussá tennék a belfogyasztásra szánt eontingentált szeszmennyiségnek helyes voltát. Kívánatosnak tartottam volna, hogy ha a regale ezen törvényjavaslattal egyidejűleg megváltatik. És elismeréssel adózom a t. ministerelnök urnak, ugy a pénzügyi bizottságban, mint tegnap az országos ülésben tett azon kijelentéseért, hogy a regale a legrövidebb idő alatt meg fog váltatni az 1886. évig terjedő jövedelem alapján. Nem e törvényjavaslat, t. ház, de a regálék megváltása fogja szesziparunknak a belpiaczot biztosítani és megakadályozni a galicziai szesznek az országba, különösen a határos megyékbe való behozatalát és biztosítani fogja, hogy ezen adó épen ugy, mint afdohány és bélyeg a szeszfogyasztás után az államkincstárba folyjon. Nem tartom szükségesnek ennek módját előadni s e kérdéssel most tüzetesen foglalkozni, most befejezem beszédemet. (Ralijuk! Ralijuk!) De mielőtt ezt tenném, legyen szabad egy esetet parlamenti életünkből és történelméből felhoznom. Azt hiszem, az 1869-ki vagy 1875-iki cyclusok egyikében történt. (Ralijuk ! Halljuk!) A budget-tárgyaláskor az ellenzéknek egy tagja megtámadta a budgetet és kimutatta, hogy a deficit sokkal nagyobb, mint a kor-