Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés májas 28-án, hétfőn. ISS8. ||§ koripar sorsa. Hogy azonban e két megtámadott törvény — ugy a czukoradóról, mint a szeszadóról szóló — kárt tette Magyarországnak, vagy használt-e neki; kárt tett-e, mint a képviselő urak mondják, használt-e, mint én hiszem : arról, ha élünk, beszéljünk két vagy három esztendő múlva. De én azon meggyőződésemet fejezem ki, hogyha élek s bármely helyén üljek e háznak, vagy ne legyek bár tagja annak, bátran nézhetek az eredmény elé. (Mozgás a baloldalon.) Én azt gondolom, hogy ilyen kérdésben, melyben — a mit a képviselő urak is elismernek, sőt túlos-túl is hangsúlyoznak — arithmetieus igazság kiszámításának nincsen lehetősége, alig lehet méltányosabban igazolni, mintha valaki a tapasztalat utáni ítéletek iránti bizalmát fejezi ki. E részben a képviselő urak a negatió terén, én pedig az állítás terén vagyok. (Helyeslés jobbfelól.) Kétségtelen, t. képviselőház, hogy ezen alkotandó törvénynek hatása ugy a szeszipar, mint az állam pénzügyei szempontjából, attól függ, hogy a kisebb adó tétel mellett termelhető, contingentált összegnek termelését, mely Magyarországra meg van állapítva, Magyarország termelhesse és hogy Magyarország azután az adót kincstárába beszállíthassa. Ezen szempontból kétségtelen, hogy a bonificatio kérdése igen fontos. Itt mindenekelőtt arra vagyok bátor hivatkozni — szemben különösen Helfy t. képviselő ur feltevésével — hogy a kettőt, hármat és négyet, a mindnyájunk által ismert fordított arányban, mint bonificatiót el fogom fogadni, nem valamely újabb tárgyalás nyomán a monarchia másik államának kormányával, de mint oly valamit, a mire nézve a két kormány már megegyezett, mielőtt még a törvényjavaslatot benyújtottuk volna, mint ezt a pénzügyi bizottság tárgyalásaiban már jeleztem. Hogy jól tettük-e vagy nem, az más kérdés; de itt ezen a czímen valamely meghátrálásról szó csakugyan nem lehet. (Helfy Ignácz tagadólag int.) Ha a képviselő ur nem hiszi, meg fogom mutatni a jegyzőkönyvet, melyben a két kormánynak ezen kölcsönös kötelezettsége benne van. A dátumok beszélnek. Ha tehát ezt tettem, t. ház, tettem bizonyosan azért, mert akkor is meg voltam győződve, hogy ez által még az a veszély, a melytől némelyek félnek, nem fog bekövetkezni, azaz, hogy a contingentált összeget is ne magunk termelhessük, a magunk iparának meg ne védhessük. (Helyeslés jobbfelöl.) De azután Helfy képviselő ur azt is mondta, hogy a mint ő hallja, egy módosítvány fog történni azon az alapon, mint a monarchia másik államának bizottságában történt — mert ott még eddig csak az tárgyalta és el is fogadta — hogy jelesen a gazdasági szeszfőzdéknek a kisebb adótétel mellett termelhető contingentált összegnél — természetesen ismét a megfordított arányát véve a termelés nagyságának —• 3, 4, 5 frt boniíicatio adassék; ellenben a contingált Összegen kivül a nagyobb adótétel mellett termeltnél 1, 2 és 3 frt. Őszintén bevallom, t. ház, hogy ha ez a módosítvány megtétetik, azt a magam részéről teljes meggyőződéssel és tőlem kitelhető erélylyel támogatni fogom. Támogatni fogom pedig azért, mert meg vagyok ugyan győződve arról, hogy a 2, 3 és 4frtos bonificatio is, kiterjesztve figyelem nélkül a kisebb vagy nagyobb adótételre, nem idézte volna elő azt a veszélyt, melyről már én is ismételve szólottam. De miután ez a veszély, a mennyiben létezhetik, csakugyan egyedül abban létezhetnék, hogy a nagyobb adótétel mellett lehessen nem hazabeli gazdasági szeszgyáraknak a nagy bonificatio folytán, vagy ennek is közreműködésével oly olcsón termelni, hogy a mi kisebb adótételünk melletti termelésünkkel ízemben is az országban versenyt csinálhassanak; ha — miként kivettem — mások is ugy fogják fel, hogy a veszély ebben rejlett: akkor csakugyan, ha épen az ezen nagyobb adótétel mellett termelhető szeszre nézve a bonificatio leszállittatik, azt hiszem, ez a veszélyt sokkal csekélyebbé teszi, mig ellenben a kisebb adótétel mellett termelhető szesznek adott nagyobb bonificatio szintigy javára válnék a mi gazdasági szeszgyárainknak. Igaz, egy bizonyos károsodást szenved általa jövedelmeiben az államkincstár, de gazdasági szeszgyáraink szempontjából ez — azt hiszem — nem elvetendő dolog, sőt épen azok által, a kik a gazdasági szeszgyárak fentartását r

és fejlesztését hangsiilyozzák, igen könnyen és szívesen elfogadható. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert bocsásson meg Helfy képviselő ur, azt mondhatná valaki, hogy a bonificatio emelése veszélyt hozhat általában az ipari szeszgyárakra,'melyek semmi bonificatiót nem kapnak; dej midőn egyéb általános termelési viszonyok ugyanazok maradnak és a bonificatio egyforma a magyar gazdasági és az osztrák gazdasági szeszgyárakra, annak emelése azután az egymássali versenyezhetési viszonyt semmiképen a világon nem változtatja. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) En, t. ház, nem tagadom, igen furcsán hatott rám, midőn a t. képviselő urak nagy mértékben hangsiílyozták, hogy szesziparunk mennyit hanyatlott az 1884. évi törvény után, különösen az utóbbi pár évbi.n; és azután, midőn ezt kiemelték, elvileg elfogadták, hogy a szeszadótörvényen változtatni kell, de mégis annak megváltoztatását el akarják halasztani, mert hiszen azok teljesítése, a miket kivannak, nem is beszélve most a vámterületi kérdésekről, csak-