Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-106
110 106. országos ülés májns 28-íin, hétfőn 1888. mint máshol; több nevezetes iró 7 literre teszi fejenként az átlagos szeszfogyasztást; azt hiszem azonban, hogy a kis üstök termesztményei és az adómentes szeszfőzés folytán tényleg nagyobb a fogyasztás. Nem a legnag} obb anomalia-e már most az, hogy azon általános gazdasági depressióval szemben, mely Európaszerte érezteti hatását, Magyarország földadó tekintetében legmagasabban van megadóztatva egész Európában, ellenben szeszadója legalacsonyobb. A mi pedig a monarchia másik feléhez való viszonyunkat illeti, elég arra utalni, hogy mig 1880 —1884-ig az átalányozási rendszer mellett nálunk évenkint átlag 100,000 hectoliterrel több adómentes szesz termeltetett, mint Austriában, 1884 óta Austriának adómentes szesztermelése 230,000 hectoliterrel volt évenként nagyobb, mint a mienk. Mig nálunk a hectoliterenkint körülbelül 8 frt 80 krra rugó terményadó mellett az össztermelésnek 71%-a állíttatik elő, Austriában az össztermelésnek alig 40%-a, Nálunk átlag egy hectoliter szeszre 7 frt 12 kr., Austriában csak 5 frt 77 kr. adó esik. Nálunk például 1885/1886-iki termelési évadban majdnem 200,000 hectoliterrel kevesebb szesz termeltetett, mint Austriában és mégis 1.800,000 frttal több adó fizettetett, mint Austriában. És ha e mellett tekintetbe vétetik az, hogy Austria összes szesztermeléséből Gácsországra 27-8% esik és az összes gácsországi szesztermelésnek 92'6%-a czefreürméret-átalányozás szerint adózik, hogy tehát az összes austriai adómentes szesznek 50—60%-a termeltetik Gácsországban, hogy ott a szesz majdnem kizárólag burgonyából állíttatik elő, oly burgonyából, mely nemcsak keményítő dúsabb, hanem 50%-kal olcsóbb, mint a mienk: akkor nem csudálkozhatni azon, hogy az 1884-iki törvény uralma alatt a gácsországi szesz behatolt Magyarország északkeleti vidékeibe és eljutott egészen Debreczenig és hogy 1884-ig évenkint átlag 120,000—150,000 hectoliterig terjedő kivitelünk Austriába évről-évre fogyott és ma majdnem egészen megszűnt. Mindezen segíteni kivan a jelen javaslat. A magas adótétel a kincstárijövedelmek nagy mérvű emelését előidézni, a kettős adótétel közti különbözet az árnak állandó elemét képezni, a contingentálás a túlproductiót fékezni és a szeszfogyasztást Austriától függetleníteni kívánja. Ezen magukban véve helyes és kifogásolhatlan elvek érvényesülése természetesen azok helyes alkalmazásától függ és azért kérdés az. vájjon miként ütik meg e tekintetben a törvényjavaslat egyes dispositiói a mérleget? A mi, t. ház, a szeszadóreformból remélt nagyobb adóbevételeket illeti, határozott meggyődésem az, hogy azon 15 millió adótöbblet, melyet a kormányelnök ur kilátásba helyez, nagyon is pessimisticus felfogásra mutat, mert a legszerényebb számítás mellett is feltéve, hogy egyéb általam később előadandó körülmények e számítást halomra nem döntik, ezen adótöbblet már a törvény működésének első évében legalább 23—24 millióra fog rúgni. Merítem pedig ezen állításomat a következő számadatokból. A törvényjavaslat indokai abból indulnak ki, hogy az egész osztrák-magyar vámterületen éven kint átlag mintegy 2.486,287 hectoliter termeltetik és a contingentált szeszmennyiséget akként állapítja meg, hogy az össztermelésből a kivitt és iparczélokra használt szeszt, valamint fogyasztáscsökkenés fejében megállapított 15%-kot levonja. Ezen számításhoz azonban szó fér. Mert tekintettel arra, hogy a fogyasztás fejenként 7 liter, a monarchia összlakosságát 40 millióra téve, már maga a fogyasztott szeszmennyiség 2.800,000 hectoliterre rug, mihez még a kivitelre és iparczélokra termelt szesz hozzájárul. Helyesebbnek tartom ennélfogva Wolffnak azon számítását, hogy az összes termelés kitesz legalább 2.812,500 hectolitert, ebből már most a törvényjavaslat indokaiban foglalt számítási módot követve, levonásba jön eddig átlag kivitt és adómentes iparczélokra felhasznált és ezentúl többletként még felhasználandó összesen 276,700 hectoliter, továbbá az indokokban fogyasztási csökkenés fejében levonásba hozott 15% helyett 30% 843,750 hectoliter, összesen 1.120,450 hectoliter marad 1.692,050 hectoliter, a mihez járul azon 331,438 hektoliter, a melyet az indokok 15%-os fogyasztás-csökkenés fejében az össztermelésből levonásba hoztak és melyet én már a 30%-ban felvett fogyasztás-csökkenésnél számításba hoztam, összesen tehát 2.023,488 hectoliter, vagyis a törvényjavaslat szerint contingentált 1.878,000 hectoliter helyett contingentálandó volna nem 15, hanem 30% fogyasztási csökkenés figyelembe vétele mellett 2.023,488 hectoliter, ezt felosztva a megszállott tartományoknak szánt 8000 hectoliter levonása után Magyarország és Austria között 46*66% és 53'34°/o-os kulcs szerint, esnék Magyarországra 940,426 hectoliter, Austriára pedig 1.075,062 hectoliter. Ezen Magyarországra eső szesz-mennyiségből 872,542 hectoliter a kisebb adótétel szerint a kincstárnak 30.538,970 frtot, a fenmaradó 67,884 hectoliter pediga45frtos adótétel mellett 3.054,780 frtot és igy összesen jövedelmezne 33.593,750 frtot, vagyis körülbelül 24 millióval többet, mint a menynyit a szeszadó eddig jövedelmezett. Igaz, hogy ebből még levonandó a mezőgazdasági szeszfőzdék részére szánt jutalom és a kivitelre contingentált 1 millió forintnyi praemiumból Magyarország szeszkivitelére eső összeg, viszont azonban hozzájárul az ipari czélokra, nemkülönben főzés, fűtés és világításra használandó szesz után literenként fizetendő 3 krnyi ellenőrzési illeték, a mi, ha
