Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-106
}Qg lfl(í országos ülés i felől pedig az, a mi nincs benn a javaslatban, lehetetlenné teszi ez idő szerint ennek a törvényjavaslatnak elfogadását. És hogy paradoxonnal éljek, több oly dolog van, a mi benne nincs, nemcsak a megosztás. A t. előadó ur is megemlítette a szabadraktárak intézményét és ugy fejezte ki magát, hogy ez nem hangzatos czím, hanem hogy egész alapossággal van benne a javaslatban. Hát én, t. ház, ennek épen az ellenkezőjét találom. Nemcsak, hogy alapossággal nincs benne a törvényjavaslatban, hanem általában nincs benne. Én már a pénzügyi bizottságban felvetettem ezt a kérdést; de én nem hallottam ott sem alapos, sem alaptalan választ arra, hogy miképen képzeli a kormány ezt az intézményt, mily alakban akarja azt behozni: államilag e vagy magánúton; s mily viszonyban fog állani e raktárak intézménye az osztrák gyárosokkal ? Mindezek oly fontos kérdések, melyek nélkül nemcsak megszavazni, de megítélni sem lehet e törvényjavaslatot. Október elején szándékozik a kormány ezt a törvényjavaslatot, mint törvényt végrehajtani és életbeléptetni ; tehát lehetetlenség, hogy ez időszerűit ne legyen már teljesen tájékozva arra nézve, a mi létesítésének egyik alapját képezi, mint például a megosztás és a szabadráktárak kérdése. Miért nem méltóztatott tehát most előterjesztést tenni arról, hogy azt teljesen magunk előtt lássuk? Legalább a pénzügyi bizottsághoz lett volna benyújtva, hogy az a bizottság, mely hivatva van a háznak véleményt mondani, lett volna azon helyzetben, hogy ismerhesse azon különféle intézkedéseket, melyek, ismétlem, alkatrészét képezik a törvényjavaslatnak, hogy ennek alapján határozott véleményt mondhatott volna a t. háznak. De van még egy harmadik kérdés: a regalekérdése. Ez három szempontból fontos e javaslat tárgyalásánál, mert ne méltóztassanak feledni, midőn a szeszadónak fokozásáról van szó, hogy nálunk a szeszes ital tetemesen niegadóztatik az állami adón kivül a regale alapján és hogy a regale-birtokosokra és a regale-bérlőkre nézve ez valóságos életkérdés. És én nem hiszem, hogy a fokozott adó mellett túlságosan fogna csökkenni a fogyasztás, mert a szeszfogyasztás egyfelől — sajnos — már szenvedélylyé, másfelől pedig életszükséggé vált; de hogy az első években a fogyasztás csökkenni fog, abban senki sem kétkedik. Már pedig azon arányban, a melyben a fogyasztás csökken, fognak károsodni a regalebirtokosok és bérlők, tehát hogy ha a kormány Ígéretet tesz, hogy őszszel benyújtja az erre vonatkozó javaslatot, megnyugtathatja a regalebirtokosokat és bérlőket, de nem szolgálhat tájékozásul a háznak. Es aztán harmadik sorban ez a megváltás teherrel fog járni az államra nézve. Ennek a tehernek nagyságát mi még nem tudjuk, pedig (iájus 28-án, hétfőn. 1888. azt le kell vonni azon jövedelem összegéből, melyet ezen új adóból remélünk, mert csak ugy tudom az adónem jövedelmét teljesen megbecsülni, ha ismerem az áldozatokat is, miket annak létrehozása czéljából hoznom kell. Tehát ezen három szempontból elvártam volna, hogy a kormány ezen törvényjavaslattal egyidejűleg beterjesztette volna a regale megváltására vonatkozó törvényt. Ne méltóztassék mondani, hogy az nem kész; mert ha a kormány ilyen fontos kérdésben határozott ígéretet tesz május végén, hogy őszszel be fogja terjeszteni a törvényjavaslatot, fel kell tennünk, hogy ma, ha formailag nincs is kidolgozva a törvényjavaslat, de minden részletében annyira tisztában van a kormány magával, hogy akár ma is előterjeszthetné. Én nem kívánnék egyebet, ennyivel beérném, de ez idő szerint semmi sincs előttünk. Még jegy utolsó megjegyzésem van; nem olyan fontos, de mégis az ügy megítélésére nézve e dolgot fel kell említeni. Kétséget nem szenved, hogy ezen törvényjavaslat intézkedéseinek életbeléptetése nagy mérvben fokozni fogja az ellenőrzési költséget, mert hiszen minden apró gyár a gyártás első perczétől fogva addig, míg a szabadraktárba bele jut az árú, folytonosan pénzügyőrök felügyelete alatt lesz. Tehát első sorban nagy mértékben kell majd szaporítani a pénzügyőrök számát, ennek megfelelőleg természetesen szaporítani kellend a pénzügyi tisztviselők számát is. Némi tájékoztatás végett nekünk mégis tudnunk kellene, hogy ez a költség-szaporulat körülbelül mennyit fog tenni ? Mert hisz ez is olyan költség, melyet le kell vonnunk. Ha már meghozzuk azt az áldozatot, hogy oly nagy mérvíí újabb adót rakunk népünk vállaira, ha az állam oly nagyon rászorul arra a pénzre: akkor legalább ki akarjuk számítani, mennyi jövedelmet fog tehát az állam kapni, mennyivel fog könnyebbülni ez által az állam helyzete ? Minderre nézve — mondom — tájékozva nem vagyunk és én azt hiszem, hogy mindaddig, inig a kormány e tekintetben ki nem egészíti az előtérj esztést és én a magam részéről hozzáteszem, ha a kormány ki nem viszi azt, a mire teljes joga van, hogy a túlsó fél kormánya váltsa be szavát, vigye keresztül azt, a mire nézve magát a magyar kormánynyal szemben kötelezte, kövesse azt a példát, melyet a mi kormányunk követ, hogy cabinetkérdést csinál abból, hogy a másik kormánynyal megállapított dolgokat a többség fogadja el; niig ez — mondom —nem történik : sajnálatunkra, ezen javaslathoz, a melynek adótárgyát jól megválasztottnak ismerjük el, a mi részünkről hozzá nem járulunk. (Élénk helyeslés a ssélsö hátoldalon.) Neumann Ármin: T. ház! (Halljuk!) m\ dőn bátorságot veszek magamnak a t. ház szives