Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

104 106. országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888, A kérdés az, szükséges-e az vagy nem és milyen mértékben? E fölött, fájdalom, akár milyen köz­gazdasági nézeten vagyunk, a gyakorlati élet kényszerhelyzete nem engedi meg a vitát. Tagad­hatatlan az, hogy más államok, különösen Orosz­ország és Románia oly praemiumokat osztanak most szeszüknek, a melyekkel szemben mi is ha­sonlóról gondoskodni kénytelenek vagyunk. Az aggodalom e tekintetben csak az, hogy azon 5 forintot, mely itt biztosíttatik, csakis a contin­gentáltmennyiségben,illetőleg200,000hectoliterig élvezheti szeszkivitelünk és a mely mértékben azon túlmegy, azon mértékben csökken a prae­mium, A kérdés az, elégséges-e ez? Forgalmunk eddigi adatai alapján maga a mennyiség körül­belül jól van választva, de magára az összegre vonatkozólag én csak a tapasztalatokra hivatko­zom. Igaz, nehéz körülmények között vagyunk, ez tagadhatatlan; de a mint látom ismét Német­ország példájából, ottan a praemium körülbelül csak fele annak, melyet itt nyújtani szándéko­zunk és mégis a folyó év első negyedében a ki­vitel jelentékenyen nagyobb, .mint a megfelelő év első negyedében. Ha Németország e tekintetben — noha nem oly mértékben, mint mi — képes kivitelét biztosítani, azt hiszem, hogy kétszeres praemiummal mi is tudjuk biztosítani. De a mint méltóztatik látni a t. ház, itt egy nagy meehanismussal, egy nagy reformmal állunk szemben, a melj nagy fontosságú közgazdasági s pénzügyi érdekeket érint és lehet mondani, azo­kat koczkára teszi, mert az tagadhatatlan — egész őszintén mondom — hogy mi itt teljesen kell, hogy valósítsuk a törvényjavaslat összes alapesz­méit és egész rendszerét és akkor czélt érünk közgazdasági és pénzügyi tekintetben egyaránt, de ha valahol eltévesztjük számításunkat, akkor okvetlenül veszíteni fogunk közgazdasági és pénz­ügyi tekintetben egyaránt, mert ez egymásra köl­csönöshatással van. Ezért nem lehet egy törvény­javaslatnál sem akkora fontosságot fektetni a végrehajtásra és az átmeneti intézkedésekre, mint ennél. Ha eltévesztjük az átmeneti intézkedéseket, vagy ha a végrehajtás hibás, hiányos, egyoldalú lesz: akkor okvetlenül a törvényjavaslatnak leg­szebb intézkedései holt betűk maradnak és esetleg kárral fognak járni. Meglehet, hogy én talán egy kissé színeztem itt, meglehet, hogy talán túlságos súlyt fektettem erre a két pontra, de szándékosan tettem, szándé­san azért, hogy a kellő éberség és óvatosság kiin­dulási pontunktól elkezdve végig meglegyen előttünk, mert itt tévedni nem szabad, itt nem szabad elkövetni hibát, mert akkor azt lehet mon­dani, elvesztettük az időt is, a munkát is, a költ­ségeket is. Az átmeneti intézkedések közt pedig természetesen főfontosságú a készletek kérdése. mert ha az új campagnet magas adótételekkel és contigentalt mennyiséggel, nagy készletekkel kezdjük meg, ennek természetes következménye az lesz, hogy a törvény jó hatását nem fogja éreztetni; ugyan némelyek azt hiszik csak az első évben, míg azon mennyiség vagy kimegy, vagy elfogyasztatik, de én azt hiszem, hogy több évre is kihatással lesz; mert ez bizonyos pro­gressiv hatást gyakorol. Ugyanis a mint a megindulási pontnál meg­bénítva lesz az ipar és megcsökkentve lesz az államkincstár jövedelme, igen természetes, hogy ezen gyengüléssel fog tovább haladni s a helyett, hogy versenyképességünk helyre állana és bizto­sítva lenne; a helyett, hogy a jövedelem, melyre akkora szükségünk van, biztosítva lenne: bizo­nyos tekintetben visszaesés fog bekövetkezni. Ezért tartotta szükségesnek a bizottság az adómentes készletek mennyiségének megszo­rítását. A készletekre nézve a törvényjavaslat szin­tén ezen szempontból a pótadó rendszerét hozza be s 24 forintnyi pótadót javasol. Nagyon óva­tosaknak kell lennünk, vájjon helyesen van-e ez megválasztva; mert ez eredményezi azt, hogy az eddigi adó lévén 11 frt, ez 24 frt, együtt 35 frt, biztosítva lesz azon adótétel, mely a contigentál­mennyiséguek megfelel az új rendszer alapján. Mert méltóztatnak tudni, hogy 11 frtot nálunk sem a nagy gyáros, sem a mezőgazdasági gyár nem fizet, tehát itt már bizonyos javadalom két­ségtelenül nyújtva van. De, azt hiszem, ez szük­séges is, mert készletek tartása okvetlenül kamat­veszteségnek teszi ki az illetőket, de másfelől, azt hiszem, hogy kisebb tételt nem is lett volna sza­bad alkalmazni; mert akkor okvetlenül speculatio fejlődött volna ki készletek gyűjtésében. E tekintetben szintén német tapasztalatokra hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Németországban a kormány eredeti javaslatában pótadóul 60 már­kát indítványozott, a törvényhozás leszállította 30 ra. És mi lett az eredmény? Az, hogy október­től májusig — nem mondom, hogy kizárólagosan ennek a befolyása folytán, mert más conjuncturák is lényeges befolyással voltak — de ennek a be­folyása folytán is a szeszárak nagyon kedvezőtle­nül fejlődtek és csak május első hetének vége óta kezdenek kedvezőbben fejlődni, a mire valószínű­leg az is befolyással van, hogy a készletek idő­közben elfogytak. De hogy egyoldalú ne legyek, el nem hall­gathatom, hogy azon német intézkedésekben van egy dolog, a mi nálunk nincs és a mi szintén ká­ros befolyással lehet a szesz árakra s azt hiszem, hogy ez avis au lecteur. Ugyanis Németország­ban a contingentált mennyiséget igénybe nem vevő gyáraknak az úgynevezett „Berechtigungs­schein" kiállittatik és ebből a mezőgazdasági s

Next

/
Oldalképek
Tartalom