Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-106
104 106. országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888, A kérdés az, szükséges-e az vagy nem és milyen mértékben? E fölött, fájdalom, akár milyen közgazdasági nézeten vagyunk, a gyakorlati élet kényszerhelyzete nem engedi meg a vitát. Tagadhatatlan az, hogy más államok, különösen Oroszország és Románia oly praemiumokat osztanak most szeszüknek, a melyekkel szemben mi is hasonlóról gondoskodni kénytelenek vagyunk. Az aggodalom e tekintetben csak az, hogy azon 5 forintot, mely itt biztosíttatik, csakis a contingentáltmennyiségben,illetőleg200,000hectoliterig élvezheti szeszkivitelünk és a mely mértékben azon túlmegy, azon mértékben csökken a praemium, A kérdés az, elégséges-e ez? Forgalmunk eddigi adatai alapján maga a mennyiség körülbelül jól van választva, de magára az összegre vonatkozólag én csak a tapasztalatokra hivatkozom. Igaz, nehéz körülmények között vagyunk, ez tagadhatatlan; de a mint látom ismét Németország példájából, ottan a praemium körülbelül csak fele annak, melyet itt nyújtani szándékozunk és mégis a folyó év első negyedében a kivitel jelentékenyen nagyobb, .mint a megfelelő év első negyedében. Ha Németország e tekintetben — noha nem oly mértékben, mint mi — képes kivitelét biztosítani, azt hiszem, hogy kétszeres praemiummal mi is tudjuk biztosítani. De a mint méltóztatik látni a t. ház, itt egy nagy meehanismussal, egy nagy reformmal állunk szemben, a melj nagy fontosságú közgazdasági s pénzügyi érdekeket érint és lehet mondani, azokat koczkára teszi, mert az tagadhatatlan — egész őszintén mondom — hogy mi itt teljesen kell, hogy valósítsuk a törvényjavaslat összes alapeszméit és egész rendszerét és akkor czélt érünk közgazdasági és pénzügyi tekintetben egyaránt, de ha valahol eltévesztjük számításunkat, akkor okvetlenül veszíteni fogunk közgazdasági és pénzügyi tekintetben egyaránt, mert ez egymásra kölcsönöshatással van. Ezért nem lehet egy törvényjavaslatnál sem akkora fontosságot fektetni a végrehajtásra és az átmeneti intézkedésekre, mint ennél. Ha eltévesztjük az átmeneti intézkedéseket, vagy ha a végrehajtás hibás, hiányos, egyoldalú lesz: akkor okvetlenül a törvényjavaslatnak legszebb intézkedései holt betűk maradnak és esetleg kárral fognak járni. Meglehet, hogy én talán egy kissé színeztem itt, meglehet, hogy talán túlságos súlyt fektettem erre a két pontra, de szándékosan tettem, szándésan azért, hogy a kellő éberség és óvatosság kiindulási pontunktól elkezdve végig meglegyen előttünk, mert itt tévedni nem szabad, itt nem szabad elkövetni hibát, mert akkor azt lehet mondani, elvesztettük az időt is, a munkát is, a költségeket is. Az átmeneti intézkedések közt pedig természetesen főfontosságú a készletek kérdése. mert ha az új campagnet magas adótételekkel és contigentalt mennyiséggel, nagy készletekkel kezdjük meg, ennek természetes következménye az lesz, hogy a törvény jó hatását nem fogja éreztetni; ugyan némelyek azt hiszik csak az első évben, míg azon mennyiség vagy kimegy, vagy elfogyasztatik, de én azt hiszem, hogy több évre is kihatással lesz; mert ez bizonyos progressiv hatást gyakorol. Ugyanis a mint a megindulási pontnál megbénítva lesz az ipar és megcsökkentve lesz az államkincstár jövedelme, igen természetes, hogy ezen gyengüléssel fog tovább haladni s a helyett, hogy versenyképességünk helyre állana és biztosítva lenne; a helyett, hogy a jövedelem, melyre akkora szükségünk van, biztosítva lenne: bizonyos tekintetben visszaesés fog bekövetkezni. Ezért tartotta szükségesnek a bizottság az adómentes készletek mennyiségének megszorítását. A készletekre nézve a törvényjavaslat szintén ezen szempontból a pótadó rendszerét hozza be s 24 forintnyi pótadót javasol. Nagyon óvatosaknak kell lennünk, vájjon helyesen van-e ez megválasztva; mert ez eredményezi azt, hogy az eddigi adó lévén 11 frt, ez 24 frt, együtt 35 frt, biztosítva lesz azon adótétel, mely a contigentálmennyiséguek megfelel az új rendszer alapján. Mert méltóztatnak tudni, hogy 11 frtot nálunk sem a nagy gyáros, sem a mezőgazdasági gyár nem fizet, tehát itt már bizonyos javadalom kétségtelenül nyújtva van. De, azt hiszem, ez szükséges is, mert készletek tartása okvetlenül kamatveszteségnek teszi ki az illetőket, de másfelől, azt hiszem, hogy kisebb tételt nem is lett volna szabad alkalmazni; mert akkor okvetlenül speculatio fejlődött volna ki készletek gyűjtésében. E tekintetben szintén német tapasztalatokra hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Németországban a kormány eredeti javaslatában pótadóul 60 márkát indítványozott, a törvényhozás leszállította 30 ra. És mi lett az eredmény? Az, hogy októbertől májusig — nem mondom, hogy kizárólagosan ennek a befolyása folytán, mert más conjuncturák is lényeges befolyással voltak — de ennek a befolyása folytán is a szeszárak nagyon kedvezőtlenül fejlődtek és csak május első hetének vége óta kezdenek kedvezőbben fejlődni, a mire valószínűleg az is befolyással van, hogy a készletek időközben elfogytak. De hogy egyoldalú ne legyek, el nem hallgathatom, hogy azon német intézkedésekben van egy dolog, a mi nálunk nincs és a mi szintén káros befolyással lehet a szesz árakra s azt hiszem, hogy ez avis au lecteur. Ugyanis Németországban a contingentált mennyiséget igénybe nem vevő gyáraknak az úgynevezett „Berechtigungsschein" kiállittatik és ebből a mezőgazdasági s