Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

90 76. országos ülés niárezias 5-én, hétfőn. 1888. köznek tartom, inelylyel az országnak közgazda­sági és pénzügyi érdekeit megoltalmazni óhajtom. És valamint annak idején nem szavaztam meg a törvényjavaslatot épen azért, mert a fogyasztási adókra nézve oly lényeges intézkedéseket tartalmaz, melyeket sem pénzügyi, sem közgazdasági szem­pontból kielégítőnek nem tartok, természetes, hogy vele e tekintetben egy állásponton nem lehetek. De nem lehetek azért sem, mert a t. kormán} elnök ur volt az, a ki bennünket arra figyelmeztetett, hogy e törvényjavaslat elbírálásánál vonjuk elha­tározásunk keretébe azonszempontokatis, melyeket az összes kiegyezési kérdésekben minden időben figyelembe kell venni, ha csak egyoldalú bírálatot mondani nem akarunk. Én a szeszadó lényegére nézve észrevételt tenni nem akarok, de kifejezem már ezúttal azon felfogásomat, hogy a szeszadó-törvényjavaslatban a monarchia másik állama részére lényeges eon­cessio van ugy a termelés, mint a fogyasztás biz­tosítása szempontjából és mi e concessióval szem­ben a jelen törvényjavaslatot azért nem fogadjuk el, mert az az eddiginél is rosszabb. Ha tehát a eompensationalis térre lépnénk, még akkor is a bilanc a mi kárunkra dőlne el. T. képviselőtársam szememre vetette, hogy számításaimban tévedtem, midőn kifejeztem azon nézetemet, hogy hibás és helytelen az az eljárás, midőn egy törvényjavaslat indokolásában a maga­sabb tétel, tudniillik a praemium maximuma a ki­sebb tétellel indokoltatik. Én tudniillik azt mond­tam, hogy az első alkalommal benyújtott törvény­javaslatban a négy millió maximalis praemium három évi átlag eredményével indokoltatott, ellen­ben az öt millió az öt évi átlag eredményével. Már pedig a három évi átlag magasabb, mint a meny­nyit az öt évi átlag kihoz. Én akkor csakis a méter­mázsákra szorítkozom előterjesztésemben, pénzbeli számításokat nem tettem. T. képviselőtársam azt mondta, hogy tévedé­sem abban rejlik, hogy a különböző sortákat nem vettem figyelembe és az azok szerint történő adó­visszatéritéseket nem vettem számításba. Én számí­tásba vettem azokat és állítom, hogy akár a méter­mázsák átlagát vegyük, akár a különböző sorták szerint pénzben történjék akiszámítás, az öt évi át­lag kisebb, mint a három évi átlag: mégis az öt évi átlaggal indokoltatik a magasabb praemium maxi­muma. Hogy pedig az igy van, t. ház, bátor vagyok számadataimat, hogy t. képviselőtársam másodszor is el ne tévedjen, röviden bemutatni. Hogyha én azt pénzre számítom át, a különböző sorták, tudniillik a pelorisationalis fokok különbözősége szerint az erdmény az, hogy a három évi átlagnál körülbelül kijő 5.400,000 frt s az 5 évi átlagnál 5,090,000 frt; tehát áll az, a mit mondottam, hogy hibás, helytelen, nem komoly, nem logicus esnem őszinte eljárás az, midőn az indokolásban a tények- j kel ellenkező álláspontokra történik hivatkozás és a magasabb praemium kisebb összeg által indo­koltatik. Azt hiszem tehát, sem a számadásban, sem a tételekben nem tévedtem. A mi már t. képviselőtársamnak az államtit kár urnak előadását illeti, ő szemünkre vetette nekünk, hogy mi igen kényelmes álláspontra he­lyezkedünk akkor, midőn a vámszövetségi tör­vény meglévén és életbe lévén léptetve és a czu­koradó kérdését mégis megoldani kelletvén, nem mondjuk meg azt, hogy mikép gondoljuk ezt meg­oldhatónak és rendezhetőnek. Legelőször is, t. képviselőház, mi ellenünk ily kifogást emelni nem méltányos, nem igazságos; mert midőn a vám­szövetségről szóló törvény megalkottatott, mi épen e törvényt azon szempontból nem fogadtuk el, mert annak lényeges szerkezete épen a fogyasztási adók kérdésében káros. Mikor tehát e törvényja­vaslat tárgyaltatott, akkor a t. többség minket leszavazott s mikor az el van fogadva, akkor azt mondja : mit akarnak az urak, hiszen törvény van, hogyan helyezkedhetnek tehát azon álláspontra, a melyre helyezkedtek? De még azon alapon is. me­lyen t. képviselőtársam áll, ki fogom mutatni, hogy igen is lehetett volna és kellett volna is jobb czu­kor-adó törvényt benyújtani, még pedig lehetett volna először annyiban, hogy ha Magyarország államkincstárának számára biztosíttatik az, hogy a mi tényleg itt fogyasztatik el, annak adója is a magyar államkincstárba folyjon be. (Helyeslés lal­felől.) Már pedig ezt lehetett volna a törvényjavas­lat alapján is elérni, mert constatálom, hogy habár az a mennyiség, a mely itt fogyasztatik, ter­meltessék az akár a monarchia másik államában, akár itt, ha még különösen a közraktárak kérdése kötelezővé tétetett volna és kieszközöltetett volna az, hogy a mi a monarchia másik államából átjő, a közraktárokon menjen át, semmi nehézség sem forgott volna fenn arra nézve, hogy constatáltatván a Magyarország által elfogyasztott mennyiség, ennek fogyasztási adója is ezen állam kincstárába folyjon. (Helyeslés balfelől.) De van még egy más és felfogásom szerint, sokkal lényegesebb szempont is, melyet a t. kor mány a tárgyalásoknál érvényesíthetett volna s ez az, hogyha a czukoradóra nézve ugyanazon el­járást követte volna, mint a minőt követett a szesz adó törvénynél, t. i. kisebb adótételben contigen­tálta volna a czukortermelést. Ez által elérethetett volna az, hogy contigentáltatván ép ugy, mint a szesznél — nem akarok véleményt mondani, he­lyes-e vagy sem, én csak azt jelentem ki, hogy e téren sem egyenlő az eljárás — egy kisebb adótétel a czukortermelésre, ez által biztosittat­hatott volna, legalább a magyar czukortermelés számára ezen kisebb adótétel a fogyasztásnak megfelelőleg, mint ez a szesznél a monarchia má-

Next

/
Oldalképek
Tartalom