Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

60 75. országos ülés márczins 3<&Uj szombatos. 1SSS. mást gyakorolt az, hogy midőn Bécsben ezen czukoradó törvényjavaslatát tárgyalták, oly ellenzékiek, kik bizonyára a legélénkebb részvéttel viseltettek az osztrák ezukoripar fejlődése iránt, azt mondották, hogy a czukor-kiviteli praemiumot azon magasságban, mint itt contempláltatik, fenntartani nem lehet, hanem kell, hogy az egy clef mobile folytán évről-évre leszállittassék. Hogyha azok, a kik mögött egy nagy országos ipar áll, igy vélekednek e kérdésben, mikép vélekedjünk mi, kiknek mégis első sorban az a kötelességünk, hogy saját adózóink érdekeit megvédelmezzük. S méltóztassék megengedni t. ház, hogy még néhány szót szóljak Magyarország megkárosodásáról. (Halljuk/) Azt mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország a czukoradónál mily jelentékeny károsodást szenved, hiszen épen a czukoradó volt oka annak, hogy külön fogyasztási területre át akartunk lépni. Ettől elüttettünk. Közös fogyasztási területünk van. Ennek az álláspontjára kell helyezkedni. De ha erre az álláspontra helyezkedem is, abból még nem következik, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadom. líendesen ugy szokták nálunk felállítani a kérdést, hogy választanunk kell az eddigi állapot és a beadott törvényjavaslat között. — Ezen alternatívát én csak akkor fogadnám el, ha meg volnék győződve arról, hogy a t. kormány az erélynek maximumát fejtette ki azon ezélból, hogy az ország érdekei ezen törvényjavaslat által megvédelmeztessenek. — De nézetem szerint ez nem történt. Ha az ember ennek a törvényjavaslatnak az álláspontjára helyezkedik, én még akkor is óhajtottam volna, hogy előnyösebb törvényjavaslat construáltassék. Hozzáteszem, hogy, bár én előbb kénytelen voltam a terményadót illetőleg némi aggályokat kifejezni, mégis ha ez adó által eléretnék az az eredmény, hogy Magyarország sérelmei megorvosoltassanak, föltétlenül ennek az álláspontjára, helyezkedném. Hogy állott a dolog idáig, mi volt az akadály arra, hogy Magyarország érdekei megvédessenek ? Az egyik az volt, hogy az adó nem a terményre volt vetve; a második az, hogy nem lehetett hivatalosan ronstatálni, hogy Austriából mekkora mennyiségben jön át czukor: és a harmadik az, hogy nem volt semmi összeszámítás. Most mindez megváltozott; az adó a terményre van, ott vannak a raktárak, azok meghatározhatják azt, mennyi czukor jön be Austriából és van összeszámítás. Én tehát azt hiszem, hogy ezt a raktározási intézményt kellene tovább fejleszteni; ki kellene mondani azt, hogy annak a czukornak, a mi Austriából bejön, okvetetlenül raktárba kell jutnia és akkor azután Magyarország a fogyasztás arányában participiálna. Megengedem, hogy mivel nincs fogyasztási zárvonal, jöhetne be czukor másképen is; de ne feledjük, hogy miután azonkívül czukorfogyasztási adó is van, ez ad a kormánynak támpontot arra, hogy az ellenőrzést mindenütt a czukornak provenientiájára nézve kiterjeszsze. Azt tartom, hogy ezen az úton Magyarország minden esetre kevesebb sérelmet szén vedne, mint most. Mi áll ennek útjában? Megengedem, bizonyos technicalitások — és az, a mit Hegedüs t. képviselőtársam úgy fejezett ki, hogy a törvény alapgondolata az, hogy a monarchiának mindkét állama a termelés arányában participiáljon. Hát, t. ház, változtassuk meg ezt az alapgondolatot, változtassuk meg ezt a nomenclaturát és Magyarország minden esetben jobb helyzetben lesz, mint most. (Helyeslés bal felől.) Én különben nem azért mondtam ezt, hogy itt valami financiális adó-projectummal álljak elő; de szükségesnek láttam kiemelni, hogy a t. kormány, még ha ennek a törvényjavaslatnak az álláspontját foglalja is el, annak consequentiáit le nem vonja, meg sem kísérli, nem is gondol arra, a mi az országnak előnyére szolgálna. És ez minden esetre sokkal súlyosabb inconsequentia, mint az, melyet a ministerelnök ur Helfy Ignácz t. képviselőtársunknak tegnap szemére vetett. (ügy van! balfelöl.) Azt is hallottuk tegnap, hogy azt a két törvényjavaslatot, ezt a két adót, a szesz-adót és a czukor-adót combinálni kell egymással és ott van a szesznél a compensatió. Én ehhez nem szólhatok, mert hiszen a szesz-adó most nem tárgyaltatik. De ha igy van is a dolog és ha nekünk ezért a szeszadóért viszontszolgálatot, kellett adnunk Austriának: ezt nézetem szerint, nem abban az alakban kell tenni, hogy mi mintegy tributariusai legyünk a czukorgyárosoknak. Mi azt a törvényjavaslatot igazán azzal a gyűlöletes színezettel látjuk el, a ; mit Horánszky Nándor t. barátom tegnap olyan jól jellemzett: osztály-legislatio,kaszt-legislatio.(Tet' szés balfclől.) Be akarom zárni, t. ház, beszédemet (Halljuk ! Halljuk!) és azért azzal nem foglalkozom bővebben és nem szándékozom kiterjeszkedni azokra a mozzanatokra, azokra a jelenségekre, melyek a Lajthán túl e törvényjavaslat tárgyalásánál felmerültek. Kern szólok arról, t. ház, hogy melyik párt védte azt a törvényjavaslatot, melyik támadt;?, nem arról, a mi a szeszadónál történik, a mi az emberre igazán azt a szomorú benyomást teszi, hogy ezek compensationalisobjectumul szolgálnak ott a pártok számára. Ugyan mi lesz belőlünk, hogyha mi, kik saját közéletünk miseriáinak terhét visszük, még kénytelenek vagyunk Austria, zilált viszonyainak lidércz nomását is elszenvedni. Én, t. ház, igenis akarom, hogy legyen e monarchia két állama között érdekközösség és soli-