Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

76. országos ülés márczius 3-áii, szombaton. 1888. 63 désnek elintézésébe igen fontos gazdasági, ipari, kereskedelmi és vámpolitikai problémák játszanak bele. Már maga az a körülmény, hogy törvényjavaslatunknak tárgya, a czukor világforgalmi árúczikk lett, az általános árviszonyok részben befolynak a mi termelésünkre, viszont pedig a mi törvényhozási intézkedéseink természetesen befolyást gyakorolnak a czukor világforgalmi értékére és azután az a körülmény, a mi ennek a folyománya, hogy ennél a kérdésnél nem egyszer mutatkozott annak szüksége, hogy nemzetközi megállapodás jöjjön létre, sőt komolyan szó van róla, hogy a czukoradó minden államban, úgyszólván nemzetközi alapokra fektettessék, ez illus- J trálja ezen kérdésnek természetét. Azután itt van még a köztünk és Austria közt létező vegyes házassági viszony, a melynek következtében ennél a kérdésnél felmerülnek azok az érdeksurlódások, mondhatnám, ellentétek, a melyek közöttünk léteznek s a melyeket kormányunk kiegyezési politikája nem annyira kiegyenlít, mint inkább kiélesit. (Ugy van! balfelől.) Továbbá, t. ház, e törvényjavaslat feltételez nálunk oly ismereteket, melyek kivül állanak azon ismeretek körén, a melylyel nekünk, mondhatnám hivatalból birnunk > kell. Ha az ember ehhez a kérdéshez hozzá akar szólni, meg kell ismerkednie a czukorgyártásnak rnysteriumával: osmose, strontian, polarisatió, diffussio clulio. (Derültség a bal- és szélső baloldalon ) Linder György: Confusió! (Derültség.) Beöthy Ákos: Hát kérem, ezek olyan dolgok, hogy az ember, a mig kimondja, belebicsaklik a nyelve és belefájul a feje, a mig magának képzetet alkot rólok s ha azután informatiót szerez felölök, körülbelül kevesebbet ért a dologhoz, mint előbb. Hogy milyen nehéz kérdés ez, bizonyítja az, hogy daczára annak, hogy a czukor nagyon alkalmatos adótárgy—a franczia ezt igy mondja: une matiére eminemment impasable —mégis mindenütt, minden államban az adórendszer folytonos változtatásoknak van kitéve. Mi most behozzuk azt a rendszert, melyet a francziák elhagytak, a francziák a mit mi elhagytunk, mutatis mutandis fluetuál mindegyik adórendszer és adójövedelem. A tegnapi napon a t. előadó ur hivatkozott arra, hogy Francziaországban a répaadó behozatala következtében egy esztendőben csak a ezukorjövedelem 60—70 millió frankkal kevesbedett. Hát ez a jelenség meg volt akkor is, mikor ott a terményadó volt gyakorlatban ; akkor is megtörtént az, hogy egyik évről a másikra az adójövedelemben legalább 60 —70 millió franc a különbség. Ismétlem, t. ház, hogy ez nagyon nehéz kérdés, majdnem lehetetlenség az embernek magának véleményt alkotnia, a mely a kérdést minden ágazatában, minden vonatkozásában felölelje és még nehezebb oly megoldást ^találni, a mely minden tekintetnek, minden körülménynek eleget tenne. Ha, t. ház, én e kérdésben véleményt alkottam magamnak, az természetesen nem azt teszi, mintha azt képzelném, hogy az csakugyan teljesen kielégítő, kimerítő vélemény. Nagyon jól tudom, hogy a mi a dolog technicai oldalát illeti, véleményem sok kiigazításra, sok correctióra szorul, de hát mégis kellett véleményt alkotnom, mert szavaznom kell és indokolnom főleg a decorum szempontjából, mert azt tartom, hogy ily fontos kérdésben mégis az volna a rendje, hogy néhányan hozzászóljunk a dologhoz, (Ugy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, annak lényegét körülbelül ugy fejezem ki, hogy a mi a törvényjavaslatban jó, az problematicus értékkel bir, de a mi rossz, az azután határozottan és a legpositivebb alakban rossz. Ez a törvén) javaslat azokat a visszásságokat, azokat a kinövéseket, melyeket adórendszerünk eddig feltüntetett, még élesebben domborítja ki s ennek következtében természetes dolog, meghiúsul azon remény, hogy a visszásságokat, a sérelmeket orvosoljuk. E törvényjavaslat rossz törvényjavaslat, a mit bizonyít főként az, hogy a mikor arról van szó, hogy a törvényjavaslattal szemben állást foglaljunk, mondhatnám, elsimulnak azoa ellentétek, a melyek köztünk és Austria között léteznek, mert kölcsönös érdek, hogy e törvényjavaslatot visszautasítsuk. A törvényjavaslatnak egyik előnye a financiális előny volna, hogy többet jövedelmez. Hogy mennyi lesz ez a többjövedelem, azt nem adják értésünkre. Megengedem azonban, hogy több lesz. De ezzel szemben egy nagyobbmérvű megterheltetés áll elő az adózók vállaira. Már pedig az adópolitikának egy elementáris törvénye, a mit el lehet olvasni Smith Ádám ismeretes classicus négy regulájában, hogy oly adórendszereket kell behozni, hogy a teher, a melyet az adózó visel, minél nagyobb mértékben folyjon be az állam pénztárába. Egy másik előny volna az, hogy áttérünk a terményadóra. Nem tagadom, hogy nagy tekintélyek a házban és a házon kivül mondják azt, hogy a terményadó a legtökéletesebb, mondhatnám, eszményi adórendszer volna, ha nem volna meg azon egy fogyatkozása, hogy a nyers répának czukortartalmát nem lehet szabatosan meghatározni. E tekintetben ezen adórendszer is azon hibában leledzik, mint a répaadórendszer, a mennyiben nem lehet a czukortartalmát szabatosan meghatározni. Francziaország, a melynek adórendszere a nyers terményre volt basirozva, az adóvisszatérítéseknél ennek következtében épen oly károsodást szenvedett, mint mi. Fontosabb azonban, a mint ezt az előadó ur is kiemelte, hogy ezen adórendszer szigorú intézkedéseket követel. És ez a dolog természetében rejlik, hisz a répaadónál az