Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

56 74. országos ülés mártíi a* 2-áu, péűtekíii. 188S. mány ; mert igy az adó ott fizettetik meg s igy Magyarországnak nem lesz miből leütni a vámon kivitt mennyiséget. T. képviselőház! Ezen szabadraktárak intézménye a lehető legnagyobb homályban van előttünk. Nekünk sem a javaslat, sem az indokolás nem adja meg a felvilágosítást, hogy ki fogja azokat felállítani és ki fogja kezelni a czukortermelők eladásait, az állam-e, vagy magánosok, colleetive-e, vagy egyenkint, a mi pedig az ellenőrzési költségekre nézve semmi esetre sem lehet közönyös. Mind ez a legnagyobbb homályban van. Tény csak egy dolog és ez az, hogy leszámolás utján Magyarország a monarchia másik felétől a 46-ik szakasz értelmében sohasem fog semmit sem kapni. Mert azt csak nem állíthatja senki, hogy többet fogunk Austriába kivinni, mint a mennyit ők a vámon exportálnak. Ellenben fizetni minden esetre fogunk. Hogy mennyit fogunk fizetni, erre nézve igaza van az előadó urnak abban, hogy ezt körülbelül az fogja megállapítani, vájjon a szabadniktárak intézménye utján mily mértékben fogunk behozatalban részesülni. És hogy ez iránt a törvényjavaslatban semmi intézkedés felvéve nincs, azon csak legnagyobb sajnálatomat vagyok kénytelen kifejezni. De van itt még egy másik jelenség és e tekintetben is óhajtom, hogy a t. kormány felvilágosítást méltóztatnék adni, mert — legalább a 46. §. szerint — erre nézve is aggály foroghat fen ; és ez az, hogy igen könnyen megtörténhetik, hogy a monarchia másik államából Magyarországba például finomítás végett nagyobb mennyiségű czukor fog bejönni a gyárakba, (Halljuk!) ami természetesen a monarchia másik államában a leszámolás érdekében előjegyzékbe fog vétetni; az a czukorinennyiség itt azután finomíttatván, ha oda ismét visszavitetik a szabad raktárakba, a honnan nekünk leszámolás utján soha semmi sem fog járni. Akkor tehát az az eset merül fel, hogy fizetni fogunk fogyasztási adót oly czukor után is, a mely Magyarországban el nem fogyasztatott. (ügy van! balfelöl.) Méltóztassék tehát ez iránt is felvilágosítást nyújtani, mert ez nem közönbös dolog. Tény az, hogy mi leszámolás útján Austriától sohasem fogunk semmit kapni a szabadraktárak intézménye utján, mert csakis az, a mi innen ugy megy ki, hogy az adóját megfizeti, csakis az lesz a mienk. Ha tehát a 46. §-t ezen alakulásában tekintem, akkor nincs kizárva az az eredmény, hogy onnan behozatik ide finomítás végett termelmény, mely a leszámolás érdekében előjegyzésbe vétetik, és mi le is fogunk érte számolni és fizetni még azon esetben is, ha azt oda visszaviszik és ott a forgalomba hozatalt szabadraktárakban érvényesítjük. Ez a 46. §. lényege és szószerinti szövege szerint máskép nem érthető. (Ügy van! balfelől.) Azonban érdekes momentum ennél az is, a mire alapítva mondtam, hogy ez a törvényjavaslat az eddigi törvénynél is terhesebb; és ez az, hogy a törvényjavaslatban contemplált praemium következtében a czukor árai emelkedni fognak idebenn, úgy amint ezt az indokolás is constatálja, mintegy 1 írt és 75 krajczárral és pedig emelkedni fognak természetesen főkép az osztrák gyárosok javára. És ha én azt látom, hogy Magyarországnak a fogyasztási szükséglete körülbelül 410—430 ezer métermázsát tesz ki és ha én ezen árkülönbözetet figyelembe veszem, akkor azt kell következtetnem, hogy a megdrágulás ezen fogyasztottmennyiségre való tekintette, 7—8-adfél százezer frtra rug. Ennek egy részét, igaz, a magyar gyáros is igénybe veszi tekintettel a mi termelésünkre, körülbelül 140,000 frt értékéig; de legnagyobb részét mintegy 600,000 frtot az osztrák gyáros fogja igénybe venni. És hogy e tekintetben nemcsak én vélekedem igy, hanem igy vélekedtek Austriában is a prágai nagy tanácskozáson, ez iránt bátorkodom arra hivatkozni, a mi különösen nem érdektelen dolog, hogy azon tanácskozásnak egyik tagja, bizonyos Chodek ur constatálta azt a körülményt, hogy ezen törvény az 1 frt 75 kros emelés mellett, Magyarországra nézve minden esetre hátrányosabb lesz — tekintve Austriának ide való behozatalát — szerinte körülbelül egy negyed millióval s akkor ő azt proponálta atanácskozmánynak, hogy hasson oda, hogy ezen rosszabb helyzet következtében adassék Magyarországnak egy fél milliós bonificatió, mert az Magyarországot joggal és méltán megilleti. Sajnos, hogy a mig Chodek úr saját hazájában kimondhatta az igazságot, a t. ministerelnök űr Magyarországgal olyan keveset gondol, hogy ezen még ellenfeleink által is constatált pénzügyi rosszabbodással szemben, az ország érdekeit egyáltalán nem képviselte. És én ezen nem is csodálkozom, mert mióta az igen t. ministerelnök ur oly buzogányos gondolatokkal ment 1887-ben Bécsbe és fájdalom, a ministerelnöki székre épen úgy, mint az ország érdekeire oly súlyos vereséggel tért vissza, mint a milyennel tényleg visszatért: azóta, mondom, nem csodálkozom, hogy a ministerelnök ur félénkké vált. Azóta a t. ministerelnök ur körülbelül azon jámbor sváb példáját követi, aki azt mondja: „Láss mi' gehn, i' láss di a gehn." (Derültség halfelöl) A béke a fődolog, a pénzügyi eredmény a ministerelnök urnak közönbös, mert van Magyarországon többség, melynek, hogy ezen érdekek iránt fogékonysága egyáltalán nincs, azt semmi sem mutatja annyira, mint az a tableau, melyet a ház tanácskozásának képe a mai nap kezdetén