Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

74. orszíigo* ülés márcziui J-án, pénteken. 1888. 53 ne legyen, mint eddig volt, amit avval ért el, hogy az adó eddig a legmagasabb tételben 11 frt 55 krban téríttetett meg. Most pedig az első javaslat szerint a rafinált czukor praemiuma 1 frt 55 kr., tehát a valóságos adótétel 10 frt volt. A második javaslatban, midőn e tétel 10 írtról 11 frtra emeltetik, azt mondja a minister ur : „A répaezukorés minden hasonnemíí czukorra vonatkozó adótétel megállapításánál a pénzügyi tekinteteken kívül arra fordítottam a figyelmet, hogy a czukor belföldi forgalmi értékében az eddiginél nagyobb összegű adó lehetőleg ne nyerjen kifejezést*. E „lehetőleg" szó az egyedüli indokolás. Ha valakit valamiért kérdeznek és az felelni nem tud, vagy nem akar, az vagy köhög egyet vagy prüsszent. (Derültség.) Én' ennek az indokolásnak sem tudok i nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mig a kormány meg nem mondja azt, hogy ezen előttem eddig üres szó alatt „lehetőleg" mi foglaltatik,márpedig azt csak megérdemelné a törvényhozás, hogy midőn egy 400 ezer frtot meghaladó újabb terhet megszavaz, a kormány azt nem egy egyszerű „lehetőleg" szóval indokolja, hanem ugy, hogy az legalább plausibilis legyen és az ember ne legyen kénytelen nevetni azon, midőn azt látja, hogy komoly dolgok igy indokoltatnak és igy intéztetnek el. (Helyeslés.) Legérdekesebb azonban a praemium maximumának eltérő indokolása. Az első törvényjavaslatnál a t. kormány azzal indokolja a 4 millió legmagasabb praeiniumot, hogy ennek megállapításánál az 1882—85-ig bezárólag terjedő három évi átlagot vette alapul. Legyen szabad mindjárt kérdeznem, hogy miért nem vette alapul a négy évi átlagot, mert a javaslat előterjesztésekor már a negyedik évi is ismeretes volt. Ha az ember ezt meg akarja fejteni, megkell nézni a törvényjavaslathoz csatolt kimutatásokban a harmadik és negyedik évnek átlagát és az ide vonatkozó eredményt és azt látjuk, hogy a három év kihoz ugyan 4 millió frtot, ellenben a négy év csak 3.600,000 forintot hoz ki. Miután pedig nagyobb praemium maximum követeltetett, mint a milyet eoncedálni hajlandó volt a kormány, tehát kénytelen volt ily indokolással élni, a melynek kényszerűségét azonban mutatja azon második indokolás, melyet az új javaslatnál előterjesztett. Az új javaslatnál ugyanis már azt mondja,hogy az ötévi átlagra kell helyezkednünk. Már most ha három évi átlagot veszünk alapul, akkor kijön mint eredmény 2.800,000 métermázsa,ellenben az ötévinél kijön 2.600,000; tehát az 5 millió praemiumot a kormány 2.600,000 métermázsa exporttal indokolta, a 4 milliót pedig 2.800,000 exporttal. (Derültség.) Ezek, t. ház, egyáltalában sem nem logicus, sem nem komoly, sem nem őszinte dolgok. A t. kormány sokkal méltóságteljesebben cselekedett volna, ha a törvényhozás elé lép és eonstatálja azt, hogy a czukoradónak ily alakban való megalkotása akár politikai, akár más tekintetekből szükséges, ismerje tehát a törvényhozás az áldozatnak azon mérvét, amelyet megszavaznia kell és ennek ismeretében hozzon határozatot a kormány javaslata felett. De igen kevésre becsüli a ministerelnök ur a törvényhozásnak ugy akarat, mint értelmi erejét is, ha ily igazán qualificálhatatlan indokolással terjeszti elő azon törvényjavaslatot, a mely egyikét képezi azon fogyasztási adóknak, a melyekkel az ország pénzügyi érdekeit megóvni kellene és lehetne. Ezeket csak mint a felszínen mozgó jelenségeket constatälni kívánván, átmegyek magára a törvényjavaslatnak meritumára. (Halljuk!) Mindenekelőtt nem habozom kijelenteni, hogy egyetértek az előadó úrral teljesen, még indokolásában is, sőt még más indokot is képes vagyok hozzáadni arra nézve, hogy a terményadó behozatala kétség kivül sokkal jobb, mint az eddigi átalányrendszer volt, mert megszüntetheti az egyes gyárak közt eddig fennforgott igazságtalan adózási rendszert és mert lehetővé teszi, hogy minden tényleg termelt czukor fogyasztási adó alá vettessék. Sőt ép az ő indokolásához még azon fontos argumentumot is adom — mert ebből bizonyos következtetést akarok vonni — hogy lehetővé teszi annak constatálását, hogy a termett czukor hol fogyasztatik ? Mert a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a czukor a gyárból megindulva úgyszólván egész a fogyasztó szájáig kisérhető és igy könnyen megszüntethető legyen az a szégyenteljes állapot, hogy most már nyíltan, világosan és határozottan kénytelenek vagyunk a monarchia másik felének adózni. Ez előttem igen fontos indok, mely a terményadó behozatalát még becsesebbé teszi. Azonban, ha ez jobb, helyesebb adózási rendszer is, mi következik ebből ? Talán az, hogy ezt mi vívtuk ki? Hiszen az osztrákok maguk követelték, mert náluk is meg volt ez a helytelen és tökéletlen adózási rendszer. Az új rendszer behozatott igenis egyszerűen azért, mert az eddigi túlélte magát és ennélfogva egy újabb, habár nem minden hibától ment adózási rendszernek szükségkép kellett bekövetkeznie. De még nagyobb illusio volna azt hinni, hogy e rendszer behozatala lehetségessé fogja tenni czukoriparunk fejlődését. Nem állítom, hogy kísérletek e téren nem fognak felmerülni. De azt állítom, hogy egyenlő elvek, egyenlő igazgatási rendszabályok és egyenlő adózási viszonyok között a magyar czukoripar, szemben a hatalmas osztrák czukoriparral fel nem lendülhet, még pedig nemcsak a terményadónál fogva, hanem azon számtalan más fatcornál fogva sem, melyek nálunk hiányoznak. Néhányat már t. barátom felsorolt: én még egy nagyon fontosat adok hozzája és ez a termelési renomme állapodottsága, melynek fon-