Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

4S ?4. országos fllés már nem az államtitkár ur szavaival élve azt mondja, hogy „azonban e tanulmány tárgyául nem politikai ábrándot, hanem a valóságot választván, számolnunk kel] mindenekelőtt Austriával való viszonyunkkal". No hát méltóztassék elhinni, hogy én is és elvbarátaim is készek vagyunk számolni az Austriával való viszonynyal és ha például ma szabad kezünk volna és mi volnánk hivatva egyezkedni Austriával, mi az önálló vámterület alapján azon lennénk, hogy a lehető legkedvezőbb feltételeket terjeszszük a túlsó fél elé; igen természetes, elvárván tőle, hogy a mi terményünkkel hasonlóképen bánjék el. Mi, t. ház, készséggel kijelentenők, hogy Austria iparát a lehető legnagyobb kedvezményben részesítjük, minden más európai állammal szemben. Sőt én azt is mondom, hogy szomszédunknak oly iparágait, melyeknek meghonosítására hazánkban nincsen meg az előfeltétel, nagyon szívesen szabadon is beeresztenők, természetesen conpensatio utján, de csak ugy, a mint a szabad nemzet szabad nemzettel, önállóan. De addig, mig nincsen szabad kezünk ; mig önök által bizonyos időszakra le vagyunk kötve: azon idő alatt is nem ily törvényjavaslatot fogadnánk el, hanem azt mondanók, hogy a törvény, az önök által elfogadott egyezmény kötelez ugyan minket arra, hogy még a mezőgazdasággá,! összekötött iparágakra nézve is egyenlő rendszert állapítsunk meg, de az már nincsen az egyezménybe beleiktatva, hogy mi kénytelenek vagyunk még az oly rendszert is elfogadni, melyről kézzel foghatólag be lehet bizonyítani, hogy Magyarországot károsítja. Erre senki sem kényszeríthet minket. Vagy rábirjuk, hogy legyen méltányos és egyenlítsük ki ezen károkat, vagy pedig ő lenne az első, a ki kérné, hogy az egyezményt bontsuk fel és önálló külön vámterület alapján igyekezzünk a szomszéddal való jó viszonyt helyreállítani. (Helyeslés bál felől.) Én, t. ház, általánosságban említettem azon kárt, melyet ugy a régi, mint az új rendszer szerint szenvedünk. De vegyük most már magát a fogyasztót. Én azt hiszem, bármily nagy szüksége legyen is az államnak az adóra, a fogyasztók érdekeire mégis kell némi tekintettel lenni. Én tehát azt mondom, hogy daczára annak, hogy a t. előadó urnak tökéletesen igaza van abban, hogy Európa a czukoradónak már minden nemét megkisérleUe, az még sem létezik sehol, hogy a fogyasztó ezen czímen oly nagy mérvben lenne megterhelve adóval, mint Magyarországon. (Ellenmondások johbf elől.) Bocsánatot kérek, ezt én ismét számokkal bizonyíthatom be és nem mondok phrásisokat. Mit fog fizetni a fogyasztó Magyarországon az új törvény életbeléptével minden méterIns 2-án, péntekem. 1888. mázsa czukor után? Eizetni fog először 11 frtot, azután 2 frt 30 krt, melyet önök kiviteli praemium • ként adnak, mert hiszen tapasztalati tény, hogy a belfogyasztásra nézve az árképződésben a praemium ára mindig csatlakozik a fogyasztási árhoz. E két összeg tehát kitesz 13 frt 30 krt. De ne méltóztassék felejteni, hogy nálunk még egy más czukoradó is létezik, 1883-ban ugyanis behoztuk a czukorfogyasztási adót, mely tisztán magyar specialitás. Ezen adó kezdetben 4 frt volt, a múlt évben felemeltük 6 frtra és így a 13 frt 30 krajczárhoz e 6 frtot hozzáadván, összesen 19 frt 30 krajezárt fizet a magyar fogyasztó minden métermázsa czukor után E mellett csak az a vigasztalás van, hogy ezen rengeteg adóösszegek bői csak a második, az úgynevezett czukorfogyasztási adó foly a magyar kincstárba, mert az előbbi, egy alig figyelembe vehető kis rész kivételével, a másik állam kincstárába foly. A t. előadó ur és hihetőleg a t. kormány is, azzal biztatja magát, hogy majd az új törvény hatása alatt javulni fog a helyzet; mert szaporodni fognak ipargyáraink és — mint az előadó ur igen helyesen kifejtette — abban az arányban, melyben emelkedni fog a termelés, ez képes lesz a bel fogyasztást is mind nagyobb mértékben fedezni s a kivitelt fokozni és ugyanabban a mértékben, a melyben a kivitel szaporittatik, természetesen növekedni fog az az összeg, a mely leüttetik abból, a mit adó czímén az osztráknak kell visszatérítenünk. De bocsánatot kérek, ez igen nagy csalódás. Én nem adok önöknek5— 3 esztendőt és meg fognak győződni arról, hogy e tekintetben az új törvény absolute semmi kedvező változást nem idéz elő. Önök elfelejtik mindazt a sok tényezőt, a mi hozzájárul, hogy a mi ezukorgyárosaink ne versenyezhessenek se most, se a jövőben az osztrák gyárosokkal mindaddig, a mig mi függetlenné nem teszszük vámterületünket. Önök elfelejtik, hogy nemcsak a répa minőségében van különbség, a mely pedig érezhető lesz az új törvény alapján is, mert hiszen nem enyészik el az a tény, hogy például a magyar czukorgyárosnak sokkal több répái kell feldolgoznia, hogy ugyanazon czukormennyiséget állítsa elő, a melyet az osztrák csekélyebb répamennyiségből nyer. Ez azonban csak a legcsekélyebb része azon különbségeknek, melyek a magyar és az osztrák gyárosok között feníorognak. Hisz az osztrák gyáros olcsón nyeri a pénzt, melylyel dolgozik. Azt csak nem fogják önök mondani, hogy a magyar gyáros is épen olyan olcsó pénzzel dolgozhatik, mint az osztrák. Ott van a munkabér olcsósága; ezt sem lehet eltagadni. Ott van a kőszén, a mely sokkal olcsóbb, mint minálunk. És megjegyzem, hogy ott a kormány minden irányban támogatja őket; támogatja a közlekedési