Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

98, országos filés május 5»én, szombaton. 1888. '3$$ Baross Gábor, közmunka- és közieke désügyi minister: Jól van! Ennyit az előirányzatról, még pedig — ismétlem — az évenkinti előirányzatról. Most következik a zárszámadás. A zárszámadás e vasutak üzletéről ép ugybemutattatik, mint minden más vasút üzletéről. Ezek is bemutatják zárszámadásaikat, melyeket a kormány, illetőleg a két kormány — minthogy két közös vasútról is van szó, tudniillik a gácsországiról és a kassaoderbergiröl — tehát melyeket az osztrák és a magyar kormány együttesen megvizsgál és viszonyítja a zárszámadási eredményt a költségvetéshez, ugy, a mint ez minden más költségvetésnél megtörténik. És akkor a zárszámadási eredményhez képest állapíttatnak meg végleg azok a biztosítási összegek, melyek az egyes vasutaknak járnak és azok a tartozások is, melyek a kamatbiztosító államot megilletik, Éhhez még hozzáteszem — minthogy a t. képviselő ur nagyon emlegette az ellenőrzés hiányát és nem tudom milyen könnyelmű eljárást — hogy a garantirozott vasutak kiadásaik tekintetében is szigorú ellenőrzés alatt állanak és az állam érdekeit megóvni valóban igyekszünk. Tehát évenkint előirányoztatik a kiadás törvényes alapon és évenkint igazoltatik zárszámadásilag. Már most a kormány azzal áll elő, hogy az e vasutaknak bizonyos éveken át adott beruházási fizetések téríttessenek vissza. Ez, azt hiszem, tökéletesen jogosult kívánság. Én erre nézve nem mondtam semmi egyebet, mint hogy az e vasutakkal szemben a két kormány által évenkint gyakorolt zárszámadási revisio eredményéhez képest a kassá-oderbergi vasút tartozik 6%-os beruházási előleggel tőkében 1259,325 forinttal, kamatban 1887 végéig 312,558 forinttal, összesen 1.571,883 forinttal. Ezek törvényes számadási eredményeken alapuló összegek. A t. képviselő ur azt kívánja, menjek vissza 1880-ra, vagy nem tudom melyik évre és állítsam össze, hogy e beruházási költségek hogyan adattak. Erre azt mondtam, hogy ezekre visszatérni itt ily részletesen ezéltalan volna. Méltóztassék elképzelni egy-egy vasúti zárszámadást és nem fogják kívánni, hogy itt mutassam ki az évenkinti üzleti részleteket. Kimutattam továbbá, hogy a magyar északkeleti vasútnál ily 6% os beruházások fedezésére az állam által nyújtott kamatbiztosítási összeg tesz tőkében 2.307,418 irtot, kamatokban 380,961 frt 90 krt, összesen 2.688,391 frt 42 krt. E két vasút együttesen tesz 4.621,000 forintot, azaz azt az előleget, melyet az állam most visszakövetel és visszakap. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő ur által kifogásolt alapon a t. képviselő urnak vádat emelni a kormány ellen absolute nincs joga. (Igazi JJgy van! jobbfelöl.) De föltéve, hogy ez a kormány hibázott volna — föltéve, de meg nem engedve — kérdem a t. házat, rosszalandó-e az, ha ezen összegeket most eonvertálni, illetőleg visszanyerni igyekszik és oly czélokra akarja fordítani, melyekre különben okvetlenül kellene a törvényhozásnak más módon gondoskodni? Azt hiszem, ez nem hiba, de nem is oly komoly észrevétel, mely miatt ily főfontosságú javaslatot vissza kellene utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Épen ezért, t. ház, — mód lesz még erre rátérni — rajnálom, de kénytelen vagyok benső meggyőződésem s tudomásom szerint állítani, hogy a főhiba a t. képviselő urnak tájékozatlanságában keresendő és én ennek tulajdonítom azt, hogy oly érveléssel igyekszik visszautasítani e törvényjavaslatot, melyet különben megszavazni bizonyára nem is akar, mely érvelés szemben a tényállással helyet egyáltalában nem foglalhat. (Élénk hosszas helyeslés jobbfelöl.) Balogh Géza jegyző: Perczel Miklós! (Felkiáltások : Holnap!) Perczel Miklós: T. ház! Ha hosszasabban szándékoznám beszélni, kérném at. ház engedélyét, hogy a legközelebbi ülésre halaszthassam felszólalásomat ; azonban igen röviden kívánok csak néhány észrevételt tenni e tárgyra. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én is csatlakozom Horánszky t. barátom határozati javaslatához. Egyáltalában nem helyeselhetem, hogy egy törvényjavaslat terjesztessék a törvényhozás elébe, melyben oly heterogén, egymáshoz nem tartozó tárgyak foglaltatnak. Ez az eljárás nagyon hasonlít azon gyakorlathoz, melyet most 200 esztendeje az angol alsóház oraniai Vilmos ellenében használt, midőn nem egyszer oly törvényjavaslatot, melyet különben keresztül vihetni nem remélt, egy-egy pénzügyi javaslathoz tákolt és így küldte a felsőházhoz, igy jutott az azután a király sanctiója alá. Igen természetesen a törvényhozás, a felsőház és a kormány azon kényszerhelyzetben volt, hogy pénzügyi törvényeinek keresztülvitelére oly törvényt is kénytelen volt elfogadni, melyet különben nem fogadott volna el. Nálunk természetesen meg van fordítva a dolog. Itt a kormány az, mely a törvényhozást ezen kényszerhelyzetbe hozta. E törvényjavaslatnak szerintem, mindenesetre legfontosabb része a stratégiai tekintet, a másik része olyan, a mely bizonyos pénzügyi dolgoknak rendezését kívánja és igen fontos kérdés ez is. Nem bocsátkozom annak taglalásába, vájjon történt-e ezen kiadás, sőt bizva a t. minister ur lelkiismeretes voltában, becsületességében, meg vagyok győződve, hogy ezen kiadás szükségesnek találtatott; azonban, bocsásson meg, ha hivatkozom rá, mint parlamenti alkotmányos férfiára, hogy az csak