Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

358 95. országos ülés április 28-án, szombaton. 1888. nak ez iránti intézkedése egyenesen törvénytelen I lenne. És én sohasem állítottam, hogy azok az in­tézkedések, a melyek ezen törvény alapján foga­natosíttatni fognak, törvénytelenek lesznek, csak azt állítottam, hogy a törvényhozás egy sarkalatos jogáról lemond a végrehajtó hatalom javára. A végrehajtó hatalom tehát azután jogosan fogja gyakorolni, a törvényhozás által ráruházott jogot. De épen ez a status quaestionis, hogy a törvény­hozás a szabadságra való tekintettel ezen jogot a végrehajtó hatalomra nem ruházhatja. Hiszen ilyen argumentatió alapján a törvényhozás egy törvény­nyel decretálhatja a végrehajtó hatalom dictaturá­ját és akkor is ott volna a törvény, mint a dicta­turának végkutforrása. De nem arról van szó, hogy a törvény a jog gyakorlására végkutforrás legyen, hanem hogy a törvényhozás ezen jogáról lemond­hat-e, megfoszthat]a-e a népet azon garantiától, hogy csupán az ő képviseletének hozzájárulásával lehessen ezt a jogot gyakorolni. (Élénk helyeslés bal felöl.) De a t, ministerelnök ur hivatkozott a ezél­szerüség szempontjaira is és elmondja először, hogy kinek áll jogában, hogy két esztendő múlva, midőn az én módosítványom szerint e törvény ha­tálya megszűnnék, hasonló politikai helyzet nem lesz, mely a monarchia biztonságára nézve azt, hogy a kormány ily felhatalmazással bírjon, kívá­natossá teszi. Erre válaszom csak az, hogy ezen két éven belül van idő arra, hogy a mi a jelenlegi törvényjavaslat intentióiban állandó szükségeknek felel meg, más organicus utón orvosoltassék; a mi pedig azonfelül rendkívüli szükségleteknek felel meg, ha ilyen még marad az organicus orvos­lási módok alkalmazása után, a törvényhozást a kormány mindig késznek fogja találni, hogy azt meghosszabbítsa, ha az actualis szükség kívánja. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, azt a merő lehetőséget, hogy két év múlva vagy talán még később rendkívüli poli­tikai körülmények létezhetnek, arra használni fel ürügyül, hogy a törvényhozás állandó jelleggel beleegyezzék a közhatalmak egyensúlyának meg­zavarásába, a maga lényeges jogosítványainak az executivára való ruházásába: a tényleges poli­tikai helyzetnek ilyen czélra való felhasználása az, a mihez mi nem járulhatunk hozzá. (Élénk he­lyeslés és tetszés balfelöl.) Megengedem, ha tisztán azt a politikai czél­szerűséget veszszük kiinduló pontul, melyre a t. ministerelnök ur hivatkozott, akkor az absolut kormányzat alatt álló államok bizonyos fölény­nyel birnak az alkotmányos államok felett. (Ugy van! balfelöL) Mert az bizonyos, hogy sok ezélszerű védelmi intézkedést az absolut kormányzat sokkal hamarabb, sokkal zajtalanabbul hozhat létre, mint az alkotmányos kormányok. Ezt az előnyét az abso­lut kormányoknak el kell ismernem. De miért va­gyunk mégis mi mindnyájan az alkotmányosság­nak lelki barátjai ? Miért ragaszkodunk mi tánto­ríthatatlanul az alkotmányos formákhoz? Azért, mert azokat az előnyöket, azokat a garantiákat, melyeket az évek hosszú során át mindennap az alkotmányosság fennállásábantalálunk,magasabbra helyezzük annál, hogy előfordulható rendkívüli körülmények közt kényelmesebben járhasson el a kormány. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Tényleg pedig a magyar parlament eddig mindig bizonyítékát adta annak, hogy azok a jogok, a melyekhez ragaszkodik, rendkívüli szükség, vagy még inkább veszély esetén soha sem képezték a védekezés eszközei erélyes igénybevételének aka­dályát, hanem inkább emelték azoknak erkölcsi súlyát (ügy van ! Ugy van ! balfelöl.) és ezáltal talán feleslegessé tettek mobilisatiókat és sokkal hatályosabbá tették ugyanazon eszközök alkalma­zását akkor, midőn azok egy parlament hozzá­járulásával vétettek igénybe, mint a minőkké vál­hattak volna akkor, ha csak a kormánynak intéz­kedésével történtek volna. (Ugyvan! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Én birok azon öntudattal és lelki­ismeretem e tekintetben oly nyugodt, mint ritkán volt még az e házban tárgyalt fontos javaslatok­nál. (Derültség a jobboldalon.) Ne méltóztassanak ezen nevetni; ne méltóztassanak elcsűrni-csavarni még ezt a nyilatkozatot is. Én mindig nyugodt lelkiismerettel szavazom meg azt, a mit megszava­zok. De van a meggyőződésnek és bizonyosságnak és ennek folytán a lelki megnyugvásnak is bizo­nyos fokozata. (Ugy van! Tetszés balfelöl.) És én azt akarom mondani, hogy soha az evidentiáig meggyőző bizonyossággal ugy nem bírtam, hogy helyes utón járok, mint ma, midőn egyfelől a poli­tikai szükségességnek megadom teljes készséggel azt, amit az igényel, de másrészt a politikai szük­ségességet nem engedem ürügyül felhasználni arra, hogy állandóan megfoszitassék a törvény­hozás egyik sarkalatos jogától. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) T. ház! Akármilyen lesz a szava­zás eredménye, én a teljesített kötelességnek nyu­gadt öntudatával még egyszer ajánlom javaslato­mat elfogadásra. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindamellett, hogy ily hatalmas beszéd mondatott el másodszor is a módosítvány mellett, tekintettel a t. házra, tán tartózkodnám a szólástól, ha egyenes kérdésre nem kellene felelnem. (Halljuk! Halljuk!) De igy kénytelen vagyok felszólalni és mindenekelőtt megjegyezem^ hogy én az alkotmányos scrupulusok iránt tisztelettel nyilatkoztam. Arról, hogy a kép­viselő ur azt hitte, hogy eljárását ugy lehetne fel­fogni, mintha komédia volna.. ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom