Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

358 95. országos ülés április 28-án, szombaton. 1888. nak ez iránti intézkedése egyenesen törvénytelen I lenne. És én sohasem állítottam, hogy azok az intézkedések, a melyek ezen törvény alapján foganatosíttatni fognak, törvénytelenek lesznek, csak azt állítottam, hogy a törvényhozás egy sarkalatos jogáról lemond a végrehajtó hatalom javára. A végrehajtó hatalom tehát azután jogosan fogja gyakorolni, a törvényhozás által ráruházott jogot. De épen ez a status quaestionis, hogy a törvényhozás a szabadságra való tekintettel ezen jogot a végrehajtó hatalomra nem ruházhatja. Hiszen ilyen argumentatió alapján a törvényhozás egy törvénynyel decretálhatja a végrehajtó hatalom dictaturáját és akkor is ott volna a törvény, mint a dictaturának végkutforrása. De nem arról van szó, hogy a törvény a jog gyakorlására végkutforrás legyen, hanem hogy a törvényhozás ezen jogáról lemondhat-e, megfoszthat]a-e a népet azon garantiától, hogy csupán az ő képviseletének hozzájárulásával lehessen ezt a jogot gyakorolni. (Élénk helyeslés bal felöl.) De a t, ministerelnök ur hivatkozott a ezélszerüség szempontjaira is és elmondja először, hogy kinek áll jogában, hogy két esztendő múlva, midőn az én módosítványom szerint e törvény hatálya megszűnnék, hasonló politikai helyzet nem lesz, mely a monarchia biztonságára nézve azt, hogy a kormány ily felhatalmazással bírjon, kívánatossá teszi. Erre válaszom csak az, hogy ezen két éven belül van idő arra, hogy a mi a jelenlegi törvényjavaslat intentióiban állandó szükségeknek felel meg, más organicus utón orvosoltassék; a mi pedig azonfelül rendkívüli szükségleteknek felel meg, ha ilyen még marad az organicus orvoslási módok alkalmazása után, a törvényhozást a kormány mindig késznek fogja találni, hogy azt meghosszabbítsa, ha az actualis szükség kívánja. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, azt a merő lehetőséget, hogy két év múlva vagy talán még később rendkívüli politikai körülmények létezhetnek, arra használni fel ürügyül, hogy a törvényhozás állandó jelleggel beleegyezzék a közhatalmak egyensúlyának megzavarásába, a maga lényeges jogosítványainak az executivára való ruházásába: a tényleges politikai helyzetnek ilyen czélra való felhasználása az, a mihez mi nem járulhatunk hozzá. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Megengedem, ha tisztán azt a politikai czélszerűséget veszszük kiinduló pontul, melyre a t. ministerelnök ur hivatkozott, akkor az absolut kormányzat alatt álló államok bizonyos fölénynyel birnak az alkotmányos államok felett. (Ugy van! balfelöL) Mert az bizonyos, hogy sok ezélszerű védelmi intézkedést az absolut kormányzat sokkal hamarabb, sokkal zajtalanabbul hozhat létre, mint az alkotmányos kormányok. Ezt az előnyét az absolut kormányoknak el kell ismernem. De miért vagyunk mégis mi mindnyájan az alkotmányosságnak lelki barátjai ? Miért ragaszkodunk mi tántoríthatatlanul az alkotmányos formákhoz? Azért, mert azokat az előnyöket, azokat a garantiákat, melyeket az évek hosszú során át mindennap az alkotmányosság fennállásábantalálunk,magasabbra helyezzük annál, hogy előfordulható rendkívüli körülmények közt kényelmesebben járhasson el a kormány. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Tényleg pedig a magyar parlament eddig mindig bizonyítékát adta annak, hogy azok a jogok, a melyekhez ragaszkodik, rendkívüli szükség, vagy még inkább veszély esetén soha sem képezték a védekezés eszközei erélyes igénybevételének akadályát, hanem inkább emelték azoknak erkölcsi súlyát (ügy van ! Ugy van ! balfelöl.) és ezáltal talán feleslegessé tettek mobilisatiókat és sokkal hatályosabbá tették ugyanazon eszközök alkalmazását akkor, midőn azok egy parlament hozzájárulásával vétettek igénybe, mint a minőkké válhattak volna akkor, ha csak a kormánynak intézkedésével történtek volna. (Ugyvan! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Én birok azon öntudattal és lelkiismeretem e tekintetben oly nyugodt, mint ritkán volt még az e házban tárgyalt fontos javaslatoknál. (Derültség a jobboldalon.) Ne méltóztassanak ezen nevetni; ne méltóztassanak elcsűrni-csavarni még ezt a nyilatkozatot is. Én mindig nyugodt lelkiismerettel szavazom meg azt, a mit megszavazok. De van a meggyőződésnek és bizonyosságnak és ennek folytán a lelki megnyugvásnak is bizonyos fokozata. (Ugy van! Tetszés balfelöl.) És én azt akarom mondani, hogy soha az evidentiáig meggyőző bizonyossággal ugy nem bírtam, hogy helyes utón járok, mint ma, midőn egyfelől a politikai szükségességnek megadom teljes készséggel azt, amit az igényel, de másrészt a politikai szükségességet nem engedem ürügyül felhasználni arra, hogy állandóan megfoszitassék a törvényhozás egyik sarkalatos jogától. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) T. ház! Akármilyen lesz a szavazás eredménye, én a teljesített kötelességnek nyugadt öntudatával még egyszer ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindamellett, hogy ily hatalmas beszéd mondatott el másodszor is a módosítvány mellett, tekintettel a t. házra, tán tartózkodnám a szólástól, ha egyenes kérdésre nem kellene felelnem. (Halljuk! Halljuk!) De igy kénytelen vagyok felszólalni és mindenekelőtt megjegyezem^ hogy én az alkotmányos scrupulusok iránt tisztelettel nyilatkoztam. Arról, hogy a képviselő ur azt hitte, hogy eljárását ugy lehetne felfogni, mintha komédia volna.. ..