Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-95
356 95. országos illés április 28-áii, szombaton- 1888 történik most ? Most azt mondja, a törvényhozás: ezen már meglevő felhatalmazáson kivül megadom a kormánynak azon felhatalmazást, hogy szükség esetén még három éven túl, de nem határozatlan ideig és nem mindenkit hívhasson be, hanem bizonyos cathegoriák szerint és bizonyos meghatározott ideig történjék a behívás, (ügy vanl jobbfelöl.) Ha az első esetben nem mondott le jogáról a törvényhozás, hogy mennyiben mondana le most itt, azt, engedelmet kérek, sima és egyenes utón járó észszel felfogni nem lehet. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) De a t. képviselő ur hivatkozott arra is, hogy miként történt a delegatióban a pénzügyi ellenőrzés és itt hivatkozott egy concret esetre. Én csak félreértések kikerülése végett tartozom megmondani azt, hogy igenis vannak bizonyos tények, melyek akkor rögtön vagy idő előtt részletesen föl nem tárhatók, történjék az bár a bizottságok kebelében is. Hogy voltak ily esetek, a képviselő ur sem kívánja tagadni. De pótoltatott ezen nyilatkozat két irányban. Először a főbb vonalakban a delegatio bizottságaiban a felvilágosítás megadatott, máskor utalás történt arra, hogy a részletes kimutatás az utolsó fillérig meg lesz a zárszámadásokban, melyek megvizsgálásánál kasoulag joga van az illetékes testületnek a kormány eljárása felett ítélni, ha tetszik, a fölött pálczát törni. (Helyeslés jobbfelől.) Itt tehát ismét azon alkotmányos jogoknak oly rettenetes kijátszása, a miről a képviselő ur igen szép phrasisokban tud beszélni, elő nem fordult. (Élénk tetszés a jobboldalon. Ellenmondás bálfelöl.) A képviselő ur — és legelőször ezen elvi szempontot kívánom érinteni — azt mondotta, hogy ő rendkívüli időkben tud a kormányoknak rendkívüli felhatalmazást adni, mert bár ez is rosszul esik elvi szempontból, de olykor szükséges, hanem állandó felhatalmazást nem tud adni. Hát ha ezt az elvet igy állítjuk oda abstraháíva ezen törvényjavaslattól, akkor azt mondom, hogy igazsága van. Mert például én is ugy tudom, hogy valóban szabad országokban egy törvényt, mely az a Ilauira egészében, vagy egyes részeiben ostromállapotot tííz ki, vagy egy törvényt, mely akár a személyi szabadságot, akár a gyülekezési jogot, akár a sajtószabadságot korlátozza, azt mindig időhöz szokták kötni. (Ugy van! jobbf elől.) És ez igy helyes és természetes is, mert máskép e 8T igy megalkotott törvény a szükség esetén túl is, túlságos hatalmat adhatna egy kormány kezébe. De ezen törvény elvi szempontból sem tartozik azon törvények sorába, melyeket érintettem, mert, ismétlem, ebben semmi sincsen egyéb, mint annak a megadása, hogy azon jogot, melyet a kormány az érvényben levő véderőtörvény szerint három esztendeig a besorozottakkal szemben gyakorolhat, szükség esetében még néhány hónapra, maximum egy esztendőre kiterjeszthesse. Hogy ebben mi legyen olyan, a mi azonosítható azon legfontosabb alkotmányos jogokat megszorító törvényekkel, azt én részemről belátni nem tudom. (Helyeslés jobbfelöl.) De lássuk most már ezen törvénynyel szemben a czélszerüség szempontját is, miután az elvi szempont, azt hiszem, teljesen ugy, a mint a képviselő ur mondta, nem alkalmazható. Hiszen, ha itt azon viszonyokra és körülményekre reflectálunk, melyekre a t. képviselő ur hivatkozva, akarja ideiglenesen megadni a kormánynak a felhatalmazást : akkor azt kérdezem, hogy hol van a képviselő urnái, vagy kinél biztosíték az iránt, hogy azok most fognak bekövetkezni épen a két év alatti' Vagy akkor, nem, de talán két év elteltével fognak-e be következni? Mert hiszen nem szokta az ember évekkel előre látni a bonyodalmat. (Ugy van! jobbfelöl.) Talán épen egy oly momentumban, melyben a törvényhozás együtt sincsen és igy nem is intézkedhetik, következik be az a bonyodalom. Pedig ez az eset nagyon könnyen állhat be. Méltóztassék csak visszagondolni az újabb időkben, nem-e igen sokszor minden ember bona fide azt hitte, hogy minden aggálynak oka már elenyészett s hirtelen valamely egyszerű esemény folytán egy-két hét alatt állt elő oly bonyodalom, a melyről sokszor mindnyájan hittük, hogy hamar következik be, némelyek pedig már hirdették is, hogy itt a veszedelem. No már most, ha ez történik olyankor, midőn nincsen országgyűlés, de nincsen törvény sem, mit fog a kormány tenni % (Felkiáltások a szélső balold don: Addig revideálni fogjuk a védtörvényt! És ott van a mozgósítás !) Azt már elmondtam máskor is, hogy a mozgósításra vonatkozó jog megmarad. Ez a jog megvan a védtörvényben. Igen, de sokszor nem szükséges mindjárt mozgósítani, sőt meglehet, hogy a mozgósítási szükség el is marad ; ellenben szükséges, hogy arról minden fennakadás nélkül gondoskodhassunk, hogy addig is, mig a béke reményei el nem enyésznek, az egyik vagy másik határon, &z ország meglepetések által véderejében meg ne bémttassék. Erről szükséges intézkedni. (Helyeslés jobbf elől ) Es már most akár vegyem a népre háruló terhek minőségét, akár a kincstárra háramló pénz ügyi nehézségeket, minden esetre határozottan merem állítani, hogy mindkét esetben könnyebb lesz, ha az intézkedés ezen törvény útján történhetik, mint hogy ha az intézkedéseket a mozgósítási szakasz alapján kellene megtenni. És másfelől — mert azt is hallottam hangsúlyozni — politikailag is sokkal czélszerűbb az, a mit a törvényjavaslat foglal magában, mert egy törvény rendes keretében való növelésében a békelétszámnak háborúra való provocálást senki sem