Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

334 SS, országos ülés április 28-áD, szombaton. 188S. előtt lesz tartva. (Közbeszólás szélső balfélől: Be kell tenni a törvénybe!) Hogy ha mindent beteszünk a törvénybe, akkor méltóztassék csak megnézni, hogy 1867 óta mennyi törvényünk van; ha min­den csekélységet beteszünk, akkor már háromszor annyi volna. Minden csekélységet nem lehet a tör­vénybe tenni és minél nagyobb szabású egy tör vény — a mit e törvényről nem mondok, mert ez nem valami nagyszabású — annál nehezebb előre látni minden mellékkörülményt. Az is természetes, hogy az idők folyama alatt a tapasztalás alapján még a végrehajtási utasítás is módosul. Ha min­dent csak a törvény módosítása útján akarnék el­érni, akkor, ha a t. képviselő urak egész éven át itt ülnének ég a napnak nem 24, hanem 72 órája volna, akkor sem volna elég az idő. Ezen oknál fogva kérem a t. házat, ne méltóztassék Nagy Ist­ván képviselő ur módosítványát elfogadni. Áttérek Helfy t. képviselő ur módosítására. 0 azt mondta — a mit különben tegnap nagyon szépen kifejezve, ha más szavakkal is, hallottunk Apponyi t. képviselő úrtól —- hogy e törvénynyel a parlament jogköre csonkíttatni fog és hogy an nak úgyszólván milyen rettenetes következményei lesznek. Biztosíthatom, hogy ez nagy tévedés. Tetszik vagy sem, kénytelen vagyok megint Pulszky t. képviselő ur tegnapi felszólalására hivatkozni. (Közbeszólások a szélső balon: Elhisz­szük!) Nagyon helyesen nyilatkozott és teljesen igaza van. Tehát ne méltóztassék ettől tartani, e törvénynek semmi káros, politikai következménye nem lesz. Ugyanezt a nótát hallottuk eddig minden katonai törvény alkotásánál és még eddigelé egyik­nél sem tapasztaltak jogcsonkítäst, alkotmány­sérelmet stb. (Ellenmondás a szäső balon.) A módosítás lényege az, hogy a törvény csak 1888. végéig legyen érvényben. Ez, ha nem is szó szerint, de lényegére nézve megegyezik azzal, a mit tegnap gróf Apponyi t. képviselő ur mon­dott, hogy tudniillik az intézkedés csak ideiglenes legyen. A ki tegnapelőtti felszólalásomat meg­hallgatta, vagy talán elolvasta, attól kérdem: vájjon fognak-e valaha ezen viszonyok változni? Ez egyedül abban az esetben történnék meg, ha az újonczjutalékot tetemesen fölemelnők. Ezt a közös hadseregnél bizonyos mérvig meg lehet tenni, de azon túl nem, ha csak a honvédséget csor­bítani nem akarjuk. Az újonczjutalék fölemelésé­nél azon kivül is figyelembe veendő az eddigi újonczozás eredménye, a melyről, ha tetszik, köny­nyen meggyőződést szerezhetnek. Ha a tényle­ges újonczozási eredmény tízévi átlagátveszszük, oly számot kapunk, mely az újonczjutalék tetemes felemelését egyelőre lehetségessé nem teszi. Ha pedig lehetséges volna is az újonczjutalék fel­emelése, mi volna ennek a következménye? (Halljuk! Halljuk!) Ennek a következménye csak az lenne, hogy vagy a békelétszámot állandóan tetemesen felemelnők és hiába való költségeket okoznánk az államnak, vagy pedig, ha ezt nem akarjuk, miután a felemelt újonczjutalékot is ki kell képezni és beállítani a sorba, nem marad egyéb hátra, mint a törvényes három évet ki nem szolgált legénységet haza bocsátani és a szolgálati időt igy rövidíteni. A költséges létszám feleme­lését, ugy tudom, nem kívánják; a szolgálati idő leszállítása pedig nem lehetséges. (Félkiáltások a szélső balfélől: Miért?) Mert egész Európában sehol sincs ennél kevesebb szolgálati idő. Lehet ugyan ennél rövidebb szolgálati kötelezettséget is kimondani, de azután indokolni is kell ezt. (Ugy van! jóbbfélől.) Méltóztassanak csak a franczia­országi tárgyalásokat olvasni. Thaly Kálmán: Azok revanche-ra ké­szülnek ! Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister :Hogy azok revanche-ra készülne-ek vagy sem, ez nem jöhet szóba, mert a czél mégis csak az, hogy a hadsereg harczképes legyen. Ez a czél nálunk is, valamint mindenütt, hol hadsereget tar­tanak és a hol a hadsereg tartását szükségesnek látják. (Ugy van! jobbfelöl.) Aczél tehát mindenütt ugyanaz. Ottan most a három évi tettleges szol­gálati kötelezettséget keveslik; három évnél keve­sebb pedig sehol sincs. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk is előfordul, t. ház, hogy ott, hol az újonczozási eredmény kedvező, a mint azt tegnapelőtt is bátor voltam felemlíteni, a harma­dik évben a legénység egy része, még mielőtt e három évet teljesen betöltötte volna, mert az újonczok száma nagy, egy pár hónappal koráb­ban szabadságoltatik. Ott tehát, hol ez lehetsé­ges; ott, hol azt látjuk, hogy a legények már ki vannak oktatva — mert a felfogás természe­tesen a legénységnél is különböző — és a hol az a körülmény áll be, hogy újonczok rendel­kezésünkre állanak: a legények hamarább lesz­nek az úgynevezett állandó szabadságra bocsátva. Azt azonban általában behozni, hogy a szolgá­lati idő az újonczjutalék felemelése következté­ben általában leszállittassék — a mint ezt egyéb­iránt már bátor voltam jelezni — nálunk nem lehetséges és nem is volna sem időszerű, sem helyes. Ezek tehát azon okok, melyek miatt ezen a bajon sem most, sem későbben segíteni nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Az újonczokat minden évben megajánljuk. Báró Fejérváry Géza honvédelmi mi­nister: Több újonczot, t. ház, lehet bizonyos mértékig felajánlani, de azon túl ne méltóztassék azt hinni, hogy ez lehetséges, mert akkor a honvédség nem kap újonczokat. Vájjon ez-e a czélja a képviselő urnak, azt nem tudom, de nem is teszem fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom