Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

?3. országos ülés márezins 1-én, csütörtökön. 18SS. 35 Az első szó illeti a bizottsági előadó urat. Latkóczy Imre előadó: T. ház! (Halljuk!) Csak néhány megjegyzés előadására kívánom az engem megillető zárszó jogát korlátozni. Tehetem ezt pedig annyival is inkább, mert a törvényjavaslattal szemben felmerült ellenvetések majdnem mindegyikére a ház ez oldaláról megadatott már a felfogásom szerint találó czáfolat és mert nem érzem magam kötelezettnek tüzetesen válaszolni oly megjegyzésekre is, a milyeneket például Orbán Balázs t. képviselő ur tett, ki azt kérdé, hogy ki az a Groluchowszki és ki bizta meg ez egyezmény megkötésével, mert az ily kérdéssel szemben egyszerűen ráutalok az egyezmény 3-ik és 4-ik bekezdésésére, a hol a t. képviselő ur megtalálja kérdésére a megfelelelő választ. f Általában a két napi vita lefolyása alatt azon benyomást szereztük, hogy a t. függetlenségi pártnak tagjai közjogunk újabb fejleményeit a mi viszonyainkra helytelenül alkalmazzák. Minden felszólalásuk azt bizonyította, hogy neheztelnek és szemrehányást intéznek a kormánynak azért, mert a magyar határkérdésben Magyarország törvényhozása teljesen önálló és autonóm joggal nem intézkedhetik. T. ház! Az újabb közjogi állásunk alapját képezi az 1867. XII. t.-cz, Ezen törvényczikk szelleme és értelme szerint pedig minden oly kérdéshez, mely az ossz monarchia integritását érinti — értem tehát ez alatt a határkérdést is — az osztrák-magyar monarchia mindkét állama törvényhozásának kell, hogy bizonyos mértékben hozzászólási joga legyen. A ki ez állításom helyességét kétségbe vonja, az üsse fel a ministerelnük ur által már hivatolt 1879: XV. törvónyezikket és ott meg fogja lelni, miszerint Spizza nevű községnek Dalmáczia területéhez való csatolása a magyar törvények sorába iktattassák. De én, t. ház, még tovább megyek és még egy másik példával szolgálok. Méltóztassék azon eshetőséget feltenni, hogy Ausztria egyik tartományát, mondjuk: Bukovinát Eomániának, vagy pedig Gácsországot Oroszországnak át akarná engedni: vájjon ehhez a magyar törvényhozásnak nem volna-e beleszólása? volna-e ez végrehajtható a mi beleegyezésünk nélkül? Azt hiszem nem, legalább nem törvényesen. Mármost fordítsuk megepéldákat, alkalmazzuk a fenforgó esetre és azután vonjuk le mindezekből a megfelelő észszerű következtetést. Beőthy Ákos t. képviselőtársam megütközését fejezte ki a felett, hogy én ez egyezmény egyes hibás kitételeiben közjogi szempontból praejudiciumot nem látok. Megengedem, hogy ezen felfogás igy egymagában minden indokolás nélkül talán az elbizakodottság színezetével birna; csakhogy én nyomban kijelentettem, hogy azért nem látok KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. ebben veszélyes előzményt, mert meggyőződésem szerint a magyar közjog, Magyarország nemzeti önállósága sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, semhogy ezeket egy ily határegyezmény egyes hibás kitételei alterálhatnák, vagy megingathatnák. (ügy van! jobb felől.) Még gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam egy megjegyzésével szemben kívánom szavaimnak félremagyarázott értelmét helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy én előadásomban Magyarország közjogát puszta alakisággá degradáltam. Engedelmet kérek, szavaimnak nem ez az értelme, hanem az, hogy midőn egy concret kérdés érdeme írásban nyer megoldást, az e részben létrejött megállapodások képezik a lényeget, azon szavak pedig, melyekkel ezen megállapodások kifejeztetnek, képezik az alakot. Ha már most e szavak hibásak, ha e forma helytelen, ez árthat magának a concret kérdés lényegének, de nem szolgálhat ártalmára oly har madik ügynek, oly harmadik kérdésnek, a mely az Írásbeli megállapodás, az okmány tárgyát nem is képezte. Hogy az egyezményben vannak hibás kitételek, azt már beismertük mindnyájan, ele ezen beismerésnek nem az a logieai folyománya, hogy már most vagy közjogunk,- vagy a kormány alól vonjuk el a talajt, hanem hogy jövőre az ilyen hibák elhárítása czéljából valahányszor nemzetközi szerződések kötéséről van szó, azoknak tervezete az igazságügyministeriummal előzetesen közöltessék. Legyen szabad végül egy személyes megtámadásra is válaszolni. Győrffy Gyulát, képviselő ur tegnapelőtti beszédjének elején azzal vádolt, hogy én előadásomban az egyezménynek történelmi előzményeit meghamisítottam és azonnal meg is nevezte azon forrást, melyből vádját méreté, kijelentvén, hogy ő Erdélyben a végvidéken született, tehát ő az ottani viszonyokat jobban ismeri; lehet, hogy elmulasztottam a kellő óvatosságot és elovigyázatot akkor, midőn előadásom kútfejét én is nyomban meg nem neveztem. Hogy e hibát helyrehozzam, kijelentem, hogy rendelkezésemre más anyag nem állott, mint azon hivatalos indokolás, melyet a belügyministerium e törvényjavaslattal egyidejűleg a háznak beterjesztett. Malmost a t. ház bölcsessége ítéljen a felett, vájjon melyik forrás a megbízhatóbb, a születés puszta ténye-e vagy azon authenticus adatok, melyeket a belügyminister elénk terjesztett. (Helyeslés jobbfelöl.) Befejezésképen tisztemhez képest még azt kívánom megjegyezni, hogy ugyanazon indokok alapján, melyekkel ez egyezmény változatlan elfogadását már ajánlottam, a beterjesztett határozati javaslatok egyikéhez sem járulhatok, hanem ismételve arra kérem a t. házat, hogy e törvény javaslatot a közigazgatási bizottság második jeleni