Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-94

312 94. országos ülés április 27-éii, péntekem 1888. meg azok alaposságáról annyival inkább, mert mindenki elismeri itt, hogy az előttem szólott igen t, képviselő urnak tagadhatlanul megvan azon nagy képessége és tulajdonsága, hogy beszédeivel a legmélyebb hatást gyakorolja és most is ily ékes. gondosan kiépített, mély benyomást gyakorló beszédet tartott. Csak hogy sajnálom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ritkán láttam ily gondosan fölépített, szépen kicsiszolt kövekből rakott épületet, melynek talaja, alapja oly ingatag lett volna. (Derültség a baloldalon.) Ha kimutatom — a mint kimutatni, remélem, szerencsés leszek — hogy e törvényjavaslatban a négy éves szolgálat állandósításáról egyáltalában szó sincs és szó sem lehet; hogy ezen törvényjavaslat erre egyáltalában nem is alkalmas; hogy mindaz, a mi erre nézve mondatott, nem a törvény gondos megvizsgálásából, hanem inkább a hazánkban, szerencsére, még ritka sensatiós journalistikai eljáráshoz hasonló hangulatcsinálásból mondatott: ha kimutatom — a mint remélem, hogy igen röviden kimutathatom — hogy mindazon vádak, melyek az esetleges és költséges létszámemelés, az egy évi önkénytesi intézmény, az állítólag a ministeriumnak adandó discretionalis hatalom szempontjából itt a törvényjavaslatra hárittatnak, merőben alaptalanok és üresek: akkor, hiszem, hogy talán a t. képviselő ur be fogja látni, hogy kár volt az alapot jobban meg nem erősíteni, mielőtt arra oly gondot és részletesen kiékesített épületet emelt. (Derültség a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A vád főelemeit Bolgár és Nagy képviselő urak rakták s igy annál inkább jogosítva vagyok Bolgár képviselő ur számításait és állításait komoly taglalás alá venni, mert mikor a t. képviselő ur tegnap személyes kérdésben ismételve felszólalt, különösen hangsúlyozta azt, hogy ha o felszólal, az illető dolgot, a miről beszél, meg is szokta előre fontolni. No hát vizsgáljuk meg*, t. ház, a fenforgó kérdéseket s lássuk, vájjon azok, a kik ezen csodákat felhozták, kellőleg meg is fontolták-e? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mindenekelőtt itt oly álláspontra helyezkedett Bolgár képviselő ur és azok, a kik őt e tekintetben követték, mely a törvény szavaival, de érteimével is merő ellentétben áll. Ok mindenekelőtt azt iparkodtak, mint a törvényjavaslat által követeli, áldozatok maximumát kiszámítani: hány emberi; lehetne behívni, ha a tartalék első és a póttartalék első három évének összes legénysége minden különbség nélkül behivatnék? Mindjárt bátor leszek arról szólani, hogy ez a törvényjavaslat alapján egyáltalában nem is lehetséges. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) De — dato, sed non concesso — fogadjuk el ezen alapot, kérdem, vájjon azon számszerű adatok és pénzügyi számítások, melyeket Bolgár képviselőül-ismételve felhozott, helyesek-e? A képviselő ur 115 ezerre számította a behivhatók számát s pedig 91 ezer tartalékosra, 25 ezer póttartalékosra. De hogyan számított ki 91,655 tartalékost? Ugy, hogy megnézte állítólag azon táblázatot, melyet az igen t. minister ur évenkint a sorozási törvény tárgyalása alkalmával ide be szokott terjeszteni. Lehet, azt képzelte, hogy megnézte. Én igen sajnálom, hogy nem nézte meg tényleg és ezt ki fogom mutatni a t. képviselő urnak mindjárt, (Ellentmondás balfelöl) vagy megnézte, hanem felületesen nézte meg. (Ellentmondás balfelől. Halljuk!) Bocsánatot kérek, a ki olyat állít, egy czáfolatra felelve, hogy megszokta nézni, mielőtt szól, adatainak valóságát, úgy hiszem, annak kötelessége, hogy azok valódiságáért jót is álljon. És mit mondott az igent, képviselőur? Azt mondotta, hogy 95,477 emberből áll az ujonczlétszám s miután ebből négy százalékot le kell számítani, ez pedig 3,489 ember, a tartaléknak itt szóban levő osztálya áll 91,655 emberből. No hát tévedni méltóztatik a t. képviselő urnak, mert ez a 91,655 ember nem a tartalék első osztálya, hanem a tényleg szolgálók második osztálya, mert a tartalék első osztálya áll azokból, kik négy évvel előbb állottak sorozás alatt, akkor pedig nem 3,489 et, hanem 11 ezer és egynehány százat kell leszámítani s igy tehát nem 91,000 emberről van szó, hanem 84,000 emberről. (Nagy zaj és ellentmondás balfelöl. Jobbról: Halljuk!) Már mikor azt mondja valaki, hogy ő, mielőtt felszólal, meg szokta nézni, hogy mit mond és tiz categoriából négy, vagy legalább is három categoriánál téved, mikor pontos számszerű számításról van szó általában és valaki nem kevesebbet, mint 9°/°-al téved számokban, akkor, azt gondolom, hogy az illető a ministerrel szemközt nincs jogosítva azt a hangot használni, mely nem egy gondos. vezérkari főnök előrelátó megfontolásához, hanem mint említettem, a nálunk még szerencsére ritka journalistikai hangulat-keltéshez illik. Ha tehát azt a számítási alapot fogadjuk is el, melyet a képviselő ur elfogadott, akkor sem 115,000 emberről, hanem az ő számítása alapján is legfeljebb 108 ezer emberről van szó. (Nagy zaj és ellentmondások a bal- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassék az ezreket annyira csekélynek venni, mert. rá fogok más ezrekre menő számításokra is mutatni. Bolgár Ferencz képviselő ur 115,000 embert számított tegnapi beszédjében. Az egyik ellenzéki újságban ma már 120,000, a másikban 125,000 van említve. Nekem sikerült most az ő számításai és előzményei alapján is, melyeket azonban nem ismerek el helyeseknek, kimutatni, hogy nem 115, hanem csak 108 ezer emberről van szó. {Helyesles jobbfelöl. Ellentmondások balfelől: Nem sikerült!) Hoitsy Pál: Csak ráfogta, hogy sikerült! Pulszky Ágost: Bocsánatot kérek, a matheI matica ellen lehet tiltakozni, de a mathematikai